Nos, eddig tartott a türelem. Pedig nem vagyok türelmetlen típus, viszonylagos nyugalommal fogadtam az edzőtermek bezárását is november közepén, mert azt gondoltam, maximum egy-másfél hónap lesz, amikor nélkülöznünk kell az órákat. A kialakult helyzetről nem tehetünk, és tudomásul vettem, hogy ennek most így kell lennie. Sőt, sokaknak még mondtam is, hogy nyugi, egyszer majd vége lesz, és örüljünk, hogy az a legnagyobb problémánk, hogy nem járhatunk edzőterembe. Sajnos most már több mint két hónap eltelt, és nem tudni, mennyi van még hátra. A pillanatok alatt megjelent zsírpárnáimmal sem foglalkoztam az elején, hiszen futok heti kétszer, s ha majd újra járok edzőterembe, úgy lepattannak rólam, hogy emlékeim sem lesznek róluk. Ezt gondoltam – eddig. Mert most már nem tudom halogatni, utálom a párnácskákat, utálom a derékfájásomat, hogy alig mozgok (futást ebben az időszakban nem tudok többet megoldani), utálom, hogy a szánalmasan csekély, mégis látható kis izomzatom eltűnik.
Néha persze lötyögtem otthon egy kicsit, meg plankbe vágtam magam, de ez nyilván össze sem hasonlítható az edzőtermi órákkal.
Szóval, meghúztam a vonalat a hétvégén, elmentem egy sportáruházba, s felszereltem magam kellékekkel. Vettem bokasúlyt, gumiszalagokat, és úgy örültem nekik, mint karácsonykor a kedvenc parfümömnek. Eldöntöttem, hogy heti minimum két alkalommal edzek otthon ezekkel, de ha meg tudom oldani, akkor többször. A súlyzók és nehezék hiányát az edzőim ötletes tanácsaival meg lehet oldani, és remek edzéseket tettek fel a Facebook-csoportjainkba. Úgyhogy minden adva van, hogy – ha nem is a korábbi színvonalon – erősíthessek otthon. A kajálásomból pedig (átmenetileg és nem teljesen) megvontam a nasikat, hogy elinduljon valami csökkenésféle a mérlegen. Nincs nagy vész, de éppen ezért bosszant, hogy képtelen vagyok megoldani. Így talán kibbekelem ezt az átmeneti időszakot, ami remélhetőleg nem tart már nagyon sokáig.
JANOSFUT.WORDPRESS.COM
János kinézte magának a 3H instant túra útvonalát egy jó kis terepfutásra, ami a Budai-hegységben vezet. A nagy kört választotta, amely 22 kilométer hosszú, 900 méteres szinttel. Időnként a QR-kódok megtalálásával meggyűlt a baja, de nem félt telefonos segítséget kérni, így 4 óra 3 perc alatt sikerült teljesítenie a távot. Nagyon szép érmet kapott a teljesítésért, és remek útleírást adott bejegyzésében, fotókkal illusztrálva.
FUTNIMENTEM.HU
Evetovics-Balla Hajnalka ultrafutó, futóedző a szájszárazsággal foglalkozik – mi okozhatja, és hogyan tehetünk ellene? Bizony, ez a gond nem csak nyáron fordulhat elő.
ZERGATALPAK (Facebook)
A szerző makacs piriformisideg-fájdalommal küzdött a múlt évben, és hosszas gyógymódkeresgélés után a jóga tűnik számára a tökéletes megoldásnak. Ennek köszönhetően egyre jobban mennek az edzések, csupán a motivációt kell szinten tartani, és ebben a helyzetben is megtalálni a jót – a bejegyzésben erről is olvashatunk.
LOSONC TIMI (Facebook)
Timi ultrát akart futni a Budaiban, s annyira belejött, hogy a tervezett 55 kilométer után inkább még haza is szaladt, nem vesződött a tömegközlekedéssel. Sár volt bőven, de ő felkészülten vágott neki a távnak, s könnyedén futotta le a 60 kilométert a 2135 méter szinttel!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND
Hideg van? Nem kell mellre szívni!
Ismét lehűlt a levegő, így újra gyakori téma lett a hideg elleni védekezés a futóközösségekben. A ruházatot a többség már nagyjából kitapasztalta, de például a torok védelme a jeges levegővel szemben állandó téma. Sokféle módszert használnak a futók. Valaki a száj elé rakott csősálra, kendőre esküszik, míg mások az orrlégzést alkalmazzák, megint mások egyszerűen nem foglalkoznak vele, míg nincs extrém hideg. Bevallom, én is az utóbbiak közé tartozom, mínusz 10 Celsius-fokig semmit sem rakok az arcom elé, az alatt jó minőségű technikai símaszkot használok. Az orrlégzést nem alkalmazom, mert túlságosan korlátozza az intenzitást. A hobbifutók többsége csak nagyon alacsony intenzitás mellett tud csak az orrán levegőt venni, sokszor még az alapozáshoz szükséges könnyű tempónál is lassabban tudnak futni, így romlik az edzés minősége is. Azt vallom, hogy a hűvösebb körülményekhez hozzá kell szoktatnunk magunkat fokozatosan, fejleszteni a hidegtűrést, erősíteni az immunrendszert. Az első tél jó eséllyel megfázásokkal járhat, de utána már sokkal jobban bírjuk majd a zordabb, hidegebb időjárást.
