„Csodás volt” – olvasónk beszámolója

Lendvai Balázs 2019-ben csatlakozott a Csupasport 500 kilométeres kihívásához, s miután novemberre teljesítette is a vállalt távot, játékunk keretében nyert egy nevezést a Zúzmarára. Íme, beszámolója a futófesztiválról.

Szeretek futni. Általában akkor mondom ezt, amikor kérdeznek a hobbimról, de van olyan pillanat, amikor ha erre gondolok, nem vagyok őszinte magamhoz. Legutóbb a Csupasportnak és a BSI-nek köszönhetően részt vettem az 5. Zúzmara Futófesztiválon, itt a 17. kilométer környékén éreztem ezt az őszintétlenséget.

Csaknem hat éve futok. Véletlenül akadtam rá a Csupasport „Fuss 500 km-t!” felhívására, novemberben meglett az 500 km, majd rövidesen kellemes meglepetés ért, nyertem a játékban egy nevezést a Zúzmara Futófesztiválra.

Lendvai Balázs Környéről érkezett a Zúzmarára

Különösebben nem készültem a versenyre, elégnek tartottam, hogy legalább hetente egyszer futok, ami nem rossz az evős-ivós-bulizós fagyos decemberben. A verseny előtt izgultam. Bár nem ez volt az első futóversenyem, eddig kisebb volumenűeken vettem részt. Aggódtam, milyen lesz a rajtig a sok-sok ember között, és amiatt, hogy nagyarcúan megírtam a Csupasport és a BSI kollégájának – akik nagyon kedvesek, segítőkészek voltak –, hogy 5 perc/kilométer átlaggal teljesítem a távot.

Minden lényeges és szükséges információt megkaptam, emiatt feleslegesen aggódtam, profi volt a szervezés, a lebonyolítás. A helyszínhez közeledve jó volt látni, hogy amint csökkent a távolság, úgy nőtt azok száma, akikről lerítt, hogy a futófesztiválra igyekeznek. Nem volt gond a rajtszámátvétel, az öltözés, a csomag leadása sem. Természetes, hogy ahol sok ember van, ott várni kell, de amilyen hosszú volt a sor, olyan gyorsan is haladt.

A nevezéskor meg kellett adni, hogy milyen tempóval tervezek futni, amit vállaltam, a 3-as (5:00-5:30 perc/km) rajtzónába esett. Izgatottam álltam be a rajtszakasz elejére, ha már 1:45 a tervezett álomidő. Elképesztő volt a nyüzsgés, mégsem volt nyomasztó a rengeteg ember. 10.30-tól szakaszosan elindultunk, hogy megküzdjünk önmagukkal, a távval, az idővel. Az órámon nem indítottam el a stoppert, de úgy voltam vele, elég lesz, amit a rajt/cél kapun lévő óráról megtudok. A versenypálya kialakítása szerint először egy 8 km-es, aztán egy 5 km-es, majd újra 8 km-es rész következik, amelyek végén látható az óra.

Vitt a tömeg lendülete, nem volt tolakodás, hamar eldőlt, ki milyen ütemben fut, mégis kimentem a szélére. Kinéztem magamnak egy párost, akiket követve ráálltam egy vállalható tempóra.

Lendvai Balázs a célban

Engem zavart a kacskaringós pálya, furcsa volt a talaj sokszínűsége, a jeges beton, fagyott sár, puha homok, poros talaj. Szépen fogytak a kilométerek, jó futóidő volt, élveztem itt lenni. Szokatlan volt, hogy a bólyasor másik felén szembejönnek a futók, nehezen tudtam kezelni a visszafordítókat.

A futópáros mögött tartottam az iramot, és az első kör végén az órát látva örültem, hogy megvan a 40 perc körüli idő. Éreztem, hogy küzdelmes lesz végig tartani ezt a tempót, de bíztam magamban. A második kör végig beton, hosszú egyenes, amit szeretek. A párost követve futottam, s hiába előztek le néhányan, sokakat hagytam le. A harmadik kör elején éreztem, hogy egyre több erőmet emészti fel a követés, féltem, nem bírom végig. Lassítottam, mert arra gondoltam, nincs sok hátra, van előnyöm az 1:45-höz, belefér. A 16. kilométer után valami megtört, nem értettem, mi történik: korábban én hagytam le az embereket, most meg engem előztek le. A 18. kilométernél lévő frissítőponthoz botorkálva értem oda, ittam egy pohár vizet, azután jött a mélypont. Nem ment, miközben biztattak a mellettem elhaladók – de nem hittem se nekik, se magamnak.

Borzalmasan éreztem magam, de amikor megláttam a 21 kilométert jelző táblát, vettem egy nagy levegőt, hajrá, és a következő pillanatban már át is haladtam a célvonalon.

A cél után hanyatt vágtam magam, csodás volt minden, hátra bukfenccel keltem fel, földöntúli mosollyal, levegőhiányosan mentem az éremosztókhoz. Örömittasan kóvályogtam, és vettem át sok-sok mindent, amit a szervezők adtak a befutóknak. Az időm 1:47:27 lett, nem sikerült a vállalás. De nem ez a lényeg, a futás minden másnál nagyobb és több boldogságot ad. Szeretek futni, őszintén!

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Szűcs Csaba: Időszerű volt már a maratoni országos csúcsom megdöntése
Nem lehet tudni, mikor szakad le a Szószék-szikla
Miatta alakították át a varsói pályát, elsírta magát az országos csúcs után
A frissítése nem működött, mégis remek időt futott a Spartathlonon
Közel 240 kilométert vízhólyaggal a talpán tett meg, ám így is élvezte a Spartathlont

Videók

A tizenkettedik világrekordjáért vállalta, hogy emberi csúzli lesz
Kényelmes, de ijesztő: így alszanak a sziklamászók a semmi fölött
Hetvenévesen úgy futotta le a száz métert, hogy leesett a nézők álla

Hegymászás

Testvére tragédiája sokáig beárnyékolta a legendás Messner pályafutását
A szerencse nem más, mint utolsó tartalékaink mozgósítása – az Eiger krónikája
Sikertelen csúcstámadás és tragédia az első magyar Himalája-expedíción

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

Öt csodálatos túraútvonal, amelyek néhány óra alatt teljesíthetők
8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.