Először nyert ultraversenyt, már a Spartathlon is a célkeresztjében

A háromgyerekes anyuka 10:34:42-es idővel győzött, s mérföldkőhöz érkezett, ugyanis ez volt az első ultragyőzelme.

– Úgy hallottam, határozott tervekkel érkezett az Ultra Lupa-tó százkilenc kilométeres rajtjára.
– Végig megtervezett volt a futásom, megvolt a célom – mondta a Csupasportnak Balázsiné Boros Linda. – Előre egyeztettünk mindent, hogy milyen tempóban haladok, miként frissítek, minden meg volt beszélve. Ez volt az első olyan versenyem, amelyet ennyire megterveztünk. Ennek is megvolt az oka, hiszen

szeptemberben a Spartathlonon veszek részt, így az Ultra Lupa-tó eseményt ennek a felkészülésére szántam.

– Említette, hogy megvolt a célja. Mit jelentett ez pontosan?
– A győzelmet. Emellett jó időeredményt is, azt szerettem volna, ha a tervezett tempómat végig bírom. Tavaly is részt vettem az eseményen, akkor az első fele jól ment, ám a végére elfáradtam. Ott nem volt ennyire megtervezve minden, most igen, ez meg is látszott.

– Több mint egy órával előzte meg a második helyezettet. Elégedett az időeredményével?
– Teljesen, csak a végére lassultam valamelyest. Erdélyi Nándor vezetésével az ENSPORT-nál készülök, vele egyeztettünk mindent a rajt előtt. Az ő iránymutatása alapján edzem, így a győzelem az ő érdeme is. Egyébként korábban még sohasem nyertem ultraversenyt, ez volt az első sikerem. Dobogós helyezéseket már értem el, a Korinthoszon és az UTT-n már voltam harmadik, ám aranyérmet eddig nem szereztem.

– Hogy ment az éjszakai futás?
– Nem volt probléma az éjszakai futással, ugyanis nem ez volt az első ilyen jellegű versenyem. Az idén már harmadszor futottam éjjel, direkt készülve az Ultra Lupa-tóra. Nem voltam álmos, nem volt holtpont, minden remekül ment, szinte végig suhantam. A fordulóig is jól ment, ott tudtam meg, hogy vezetek, ami még nagyobb lendületet adott. Volt egy-két monoton rész, amelyen minél gyorsabban túl akartam lenni. A nagyobbik fiam kísért biciklin, ő is élvezte. Az utolsó húsz kilométer volt a legnehezebb, ám nem volt veszélyben az első hely.

– Hogy működött a frissítése?
– Remek volt, a megszokott zselével frissítettem.

A víz mellett kólát is ittam, s most fordult elő először, hogy kávét is magamhoz vettem futás közben. Kíváncsi voltam, milyen hatással lesz rám, s azt kell mondanom, hogy jól működött.

Egyértelműen ez az eddigi legnagyobb sikerem, most nyertem meg az első ultrámat. Igaz, hogy még csak másodszor rendezték meg, de szeretem ezt a versenyt.

– Említette, hogy a szeptemberi Spartathlonra készül, hogy jutott el idáig?
– Kétezertizenhét óra ultrázom, az első ilyen jellegű távom hatvan kilométer volt, aminek köszönhetően futom a hosszabbakat. Fokozatosan lépkedtem lépcsőfokról lépcsőfokra, s az volt a vágyam, hogy egészen a Spartathlonig jussak. Tudatosan építkeztünk. Először jött az Ultrabalaton párban, majd a hatórás versenyek, a száz kilométeres események, a Korinthosz 160 és az Ultrabalaton. Éreztem, hogy folyamatosan fejlődöm, s ekkor még koncentráltabb lett az edzésmunkám. Nem csak fizikailag, hanem mentálisan is készülök, sportpszichológus is segíti a felkészülésemet, ami hatalmas pluszt ad. Minden edzést precízen hajtok végre, pontos úgy, ahogy elő van írva. Három gyerek, család és munka mellett időben korlátozottak a lehetőségeim, ám minden tőlem telhetőt megteszek a célom érdekében. Az idén végre részt veszek a Spartathlonon, nagyon várom már, hogy ott legyek. Előtte még a Korinthosz 160-on megméretem magam, ez remek főpróba a Spartathlonra.