„Már gyerekkoromban is futottam, aztán ahogy a középiskolát befejeztem, ez abbamaradt. Tizenhárom évvel ezelőtt a fiam indíttatásából kezdtem újra, amikor kitalálta a barátaival, hogy lefutnak egy félmaratont. Ekkor határoztam el, hogy a következő évben én is megpróbálom, és valóban, rá egy évre, 2011-ben sikerült is teljesítenem” – mesélte Szigeti Ildikó a Csupasportnak.
A kitartó futás hozta magával a jó eredményeket, Ildikó többször ért el dobogós helyezést, ilyen volt például a Sárvári Félmaraton 2016-ban, amelyen második lett, vagy az Újház Centrum versenye 2018-ban, amelyen szintén ezüstérmet szerzett. Ugyanebben az évben kint járt a Gletscher Maratonon Wennsben, és korosztályos második helyen végzett. Tavaly a tési futáson, 25 kilométeren szerzett bronzérmet, legutóbb pedig Balatonfüreden, az éjszakai félmaratonon ért el harmadik helyezést.
„Ha ki kellene emelnem, melyik volt a legemlékezetesebb versenyem, az első ultrámat mondanám. 2016-ban Szigethalmon, a Szufla Futófesztiválon ötvenkét kilométert futottam, utána sokáig nem volt ilyen hosszú távom” – meséli.
Június 9-től zajlott Tihanyban a OneWayTicket–Backyard Ultra, amelyen a versenyzőknek óránkénti indulással 6706 métert kell futniuk. Ildikó másodszor vett részt az eseményen. A körülmények nem voltak éppen ideálisak az esőzések miatt, mégis jó élményként élte meg, és sikerült megdöntenie a tavalyi eredményét.
„A verseny fantasztikus, de ide nem a dobogóért megyek, hiszen Magyarországnak annyi jó ultrafutója van, hogy nem érek a közelükbe – fogalmazott. – Ide azért megy az ember, hogy feszegesse a határait, megismerje önmagát, hogy megtudja, mire képes, mit tud kihozni magából. Tavaly voltam ezen a versenyen először, akkor úgy éreztem, hogy tíz kör menni fog, ami ugye hatvanhét kilométer. Ez lett volna a második ultrám a Szufla után.
Sajnos azonban a kilencedik körnél ki kellett szállnom, mert annyira begörcsölt a lábam, hogy nem tudtam haladni. Így is meglett az ultra, kereken hatvan kilométer, de nem lett meg a tizedik kör. Bennem maradt, hogy újból meg kell próbálnom, és most végre sikerült.
Pedig nem az a pálya volt, mint tavaly, ami jobb lett volna, mert akkor a földes szakaszt csak egyszer kellett volna megfutni egy körön. Így kétszer kellett, és kétszer olyan nehéz volt az esőzések miatt. Háromszor vert el bennünk az eső a tíz körön, utána iszonyú pára lett. Vizes cipőben mentünk, a végén már nem tudtam, mi nyomja a talpamat, a vízhólyag vagy a sár, ami belement a cipőbe. Úgyhogy mindenki megszenvedte a maga versenyét” – foglalja össze.
Ildikó aktív közösségi életet él. Hétvégente, ha nincs verseny, Ajkán szervez futásokat, amelyek általában tizenöt kilométeresek. A téli hónapokban, amikor jobban ráérnek az emberek, hétköznap is összehozzák a csapatot.
„A párommal közösen szervezzük ezeket a közösségi futásokat, és próbáljuk bevonni azokat, akik most ismerkednek az alapokkal, hiszen nekünk is milyen jó lett volna, ha annak idején lett volna ilyen társaságunk, ahol tapasztalatokat gyűjthetünk, és elmondanak minden hasznos dolgot – tette hozzá. – Néha akár tíz-tizenöten is összejövünk egy-egy ilyen alkalommal. Gyerekeknek is szoktunk rendezni futóversenyt, például a Nyuszifutást húsvétkor, de a Mikulás-futásunk is már évek óta megy, és minden újév napján összehozunk egy eseményt, amikor annyi kilométert futunk, ahányadik évet írjuk – idén ez huszonhárom kilométer volt.”
Az Ultrabalatonon is évek óta részt vesznek nyolcas csapattal, most volt a kilencedik alkalom, nagy céljuk, hogy jövőre is indulhassanak, hogy a tizedik részvétel is meglegyen. Legutóbb 19 óra 59 perc alatt futották körbe a tavat, ami szép teljesítmény volt a csapat minden tagjától.
Ildikó aszfaltfutónak tartja magát, de a tereppel is ismerkedik, jó néhány versenyre benevezett már. Hétvégén a NasskaTrail 50 kilométeres távját próbálja meg, majd Ajkán indul csapatban egy 63 kilométeres versenyen, de vár rá még a Szőlőskör ötvenes távja és Szentgotthárdon a Csatafutás.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
