Futós berkekben tartja magát a mondás, hogy a rossz (nem egészen ezzel a kifejezéssel) futás is futás. Szombaton, amikor a balatoni kikapcsolódás egyik reggelén hét órakor elindultam, még azon is gondolkodtam, hogy veszek egy ilyen feliratú pólót. Idegen helyen eleve mindig rosszul alszom, de hogy még itt is felkeltem viszonylag korán, nehezen vette be a gyomrom. A balatoni klíma egészen különleges, teljesen más a levegő, mint otthon, végig úgy éreztem, hogy semmi energiám nincs, a lábaim folyamatosan tiltakoztak a futás ellen. Ráadásul folyton próbáltam a partra lejutni, hátha ott több levegő van, de nem lehetett a víz mellett futni, így a kis utcákban csalinkáztam, javarészt tűző napon. Ami egészen fura, hogy le is égtem, pedig rendszeresen futok napon, és eddig ilyen nem történt, a Balcsinál a kora reggeli futásom alatt pedig pirosra sültem. Az utóbbi időben folyton azért kiabál a Garminom, hogy túl gyors vagyok, na most meg szinte végig azt jelezte, hogy lassú a tempó.
Ilyenkor jól elbeszélgetek vele, hogy ki a lassú, meg hova menjen a sípolásával, de azért így is szeretem, hiszen ő csak őszinte.
Az edzés során az odaúton azzal motiváltam magam, hogy amikor a harminc percet elérem, az már szuper, mert fordulhatok vissza. Visszafelé meg gyakorlatilag kétpercenként néztem az órámat, hogyan is állok. S ami sohasem maradhat el, ha idegen helyen futok, garantálva van az eltévedés. Mivel csalinkáztam az utcák között, lövésem sem volt, hol tartok éppen, bíztam benne, hogy az idő alapján ugyanoda keveredek ki, mint ahonnan elindultam (itt jelzem: az általam használt órán nincs navigáció). Természetesen nem így történt, mikor leállítottam az órát, próbáltam a telefonomon beazonosítani, merre vagyok. Mint kiderült, nagyjából másfél kilométerre a szállástól, de az erős napsütéstől elég nehezen vettem ki, hogy merre is induljak el. A család is hívott, mert a live tracken látszódott, hogy bár befejeztem a futást, egész máshol vagyok :-).
Miután sikerült az irányt belőnöm, hazakocogtam, közben a remek svédasztalos reggeli járt a fejemben: ha már ennyire megszenvedtem, kárpótolom magam mindenféle finomsággal!
Szóval a mondás szerint a rossz futás is futás, ugyanis beépül! Megcsináltam, haladjunk tovább a finom reggeli, és aztán a part és a tó irányába. Az edzőm, Krátky Egon által előírtakat természetesen most nem tudtam hozni, hozzátéve azt is, hogy ennek a „rossz” átlagtempónak pár hónapja eszméletlenül örültem volna!
ULTRAKELEK.WEBNODE.HU
Hernádi László igazi sportember, egymás után teljesíti a kihívásokat. Legutóbb a Győr–Lipót versenyen a 26 kilométeres távon indult, aztán pedig irány Ausztria, Schneeberglauf futóversenye. A 31 kilométeres táv igencsak combos 2400 méteres szintemelkedéssel párosult. Később még egy kilazító biciklitúra is belefért az ausztriai kiruccanásba! A futóversenyről igen szép fotókat láthatunk.
LACKÓ TRAIL (Facebook)
A szerző a Kazinczy 200 kihíváson indult, a táv 203 kilométer volt, 7500 méteres szintemelkedéssel,
ezt követően Svájcban versenyzett, ezen a kihíváson még tartalékolni szeretett volna, de így is 7:41 órát javított a korábbi idején!
A svájci verseny beszámolója is elkészült: 120 kilométer hosszú volt, és 7660 szint párosul hozzá. Sikeres volt a teljesítés, de kiderült, az ilyen kemény versenyen sokkal jobb szervezést vártak a futók. A bejegyzés szerzőjét a frissítőpontokon nem az fogadta, amit várni lehetett a tájékoztató alapján, ami az ilyen kaliberű versenyen elég szokatlan volt számára, ennek ellenére végigtolta a versenyt, és a fotókon is látható, milyen kemény terepet kellett leküzdeni, ráadásul videó is készült az éjszaka izgalmairól.
ZERGETALPAK (Facebook)
Triton Trail-beszámolót olvashatunk. A verseny a Börzsönyben zajlott, és a háromtagú lánycsapat a 63 kilométeres távot osztotta fel egymás között. Mind az alsó, középső és felső kör tartogatott szép szintemelkedést és pazar látnivalókat is.
A remek szervezésű verseny végén még idegenvezetés is volt a kis településen.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
