Intenzíves ápolónő az új magyar bajnok

Az esztergomi kórház koronavírusos betegeket kezelő intenzív osztályán dolgozik Horn Zsanett, aki Maráz Zsuzsanna tanítványa, s a hétvégén megnyerte a 100 kilométeres ultrafutó bajnokságot.

A hétvégi száz kilométeres magyar bajnokságon hogyan nyert szülői teendői mellett?

Már nem kicsik a fiúk, tizennégy és tizenhat évesek, ám azért még anyafüggő kamaszok, kicsit tényleg így festett, otthoni teendők meg a munka után indultam el – kezdte megkeresésünkre Horn Zsanett, az Esztergomi Futóművek 43 esztendős sportolója, aki szombaton 8:20:48-as eredménnyel megnyerte a Balatonalmádiban rendezett 100 km-es ultrafutó magyar bajnokságot. – A férjem frissített, és egyébként pedig most fordult elő először, hogy egyedül hagytuk őket otthon. A férjem többször beszélt is velük, nekem meg papírcetliken üzent, hogy a fiúk OK.

Akkor megvolt a pluszmotiváció a táv minél gyorsabb megtételéhez…

Abszolút.

Milyen felkészülés után, és milyen állapotban indult Balatonalmádiban?

Nagyon hirtelen jött az egész, mert eredetileg a nyílt futamra neveztem, csakhogy később kiderült, az elmarad. Ezt követően kezdtünk el gondolkodni, hogy meg kellene próbálni a bajnokságot, már csak azért is, hogy a futás szempontjából elinduljon végre az év. Az utolsó pillanatokban intéztük a papírokat, a sportorvosit, az engedélyt. Még pénteken is beszéltem a Magyar Atlétikai Szövetség illetékeseivel, akik délután mondták, hogy igen, rajta vagyok a rajtlistán, szóval így indultunk el szombat hajnalban a versenyre.

A kissé kaotikus előzmények milyen folytatást jósoltak?

Az edzőmnek, Maráz Zsuzsinak azért voltak tervei, motoszkált a fejében, hogy ha már indulunk, hozzuk ki belőle a legjobbat. Az esélytelenek nyugalmával álltam rajthoz, tudtam, hogy például Cseke Lilla vagy György Terézia mennyire jó futó, gondoltam, úgyis mögöttük végzek.

Hol fordult át győzelembe a verseny?

Láttam, hogy a riválisoknak akadnak problémáik, Lilla sem volt olyan jól már hatvan kilométer után. Persze aztán nekem is jött a fal, voltak nehézségeim, utána már hol ő haladt előttem, hol én előtte. Kicsit egymást is támogatva futottunk, úgy voltam vele, a végén menjen, akiben van még erő.

Aztán csaknem hatperces előnnyel nyert.

Azért megfáradt ő is, meg nekem némi endorfint jelentett, hogy az első helyen haladtam.

Egyébként elszámoltuk a köröket, azt hittem, két kör van hátra, úgy kiabált rám a szpíker, hogy vége. Órákig azon gondolkodtunk, nem ők számolták-e el, és hogy még a végén visszaveszik tőlem az elsőséget.

Később már elhitte, hogy nyert?

Most már én is biztosra veszem, és hatalmas is az öröm meg a megtiszteltetés. Igaz, motoszkál bennem, hogy nem indultak az igazán nagy futók…

Ennyire maximalista, még a sikert is lábjegyzettel látja el?

Lehetséges, tényleg elgondolkodtam, mi lett volna ha.

Hogyan esett a részben kemény díszköves burkolatú, meredek kis hidat is tartalmazó pálya?

Nem jól… Egy ideje eleve sarokgyulladással bajlódom, úgy indultam el, hogy fájt, nyomta a cipő, be volt dagadva. Aztán harminc-negyven kilométer környékén már meg is feledkeztem róla a talpfájás miatt, a kiálló bazaltkövek meg a meredek kanyar megtették hatásukat.

 

Fotó: UKKO Ultra Run RunDevu

 

Így pláne soha rosszabb idénykezdést!

Valóban, most az a cél, hogy a már teljesített távokon fussak jobb időt a korábbiaknál, a koromból kifolyólag azért sok időm már nincs, hogy ez sikerüljön.

Amikor megkerestem, úgy felelt, nem túl érdekes a futómúltja, pedig például az Ultrabalaton második helye bújik meg benne kétereztizennyolcból…

Csak egyszer sikerült célba érnem, azóta kétszer is fel kellett adnom. Nagyon sok jó futót ismerek, hozzájuk képest alacsonyabbra teszem magamat.

Egyrészt Maráz Zsuzsanna mellett érthető, ha úgy látja, vannak jobbak, ugyanakkor jól sejtem, hogy ő folyamatosan próbálja növelni az önbizalmát?

Még nagyon friss a kapcsolat, mert novemberben kezdünk el dolgozni. Viszont folyamatosan önti belém az önbizalmat és a tudást, és ő is jó példa előttem, hogy bár már nem húszéves, elképesztő eredményeket ért el.

Honnan jött az ultrafutás?

Nyolc éve kezdtem, persze apránként. A kétezertizenötös OptiVita Ultrafutó-kupán tettem meg először ultratávot, egy barátnőm csábított el, mondván, a hat óra még kezelhető, akár sétálni is lehet. Aztán megfogott a légkör, a hangulat, és következtek a hosszabb távok. Az Ultrabalatonon először négytagú csapatban indultam, ebből lett három, kettő, aztán meg egyéni nevezés. Szeretném ismét teljesíteni, mert van bennem egy kis tüske – ne legyek már ilyen szerencsétlen, hogy nem megyek rajta végig ismét, a korábbinál lehetőleg egy kicsit jobb idővel (a 2018-as 27:33:53 lett – a szerk.)

Jól olvastam, kórházban dolgozik?

Igen, korábban az esztergomi kórház sürgősségi osztályán voltam ápoló, most pedig ugyanott a Covid intenzív osztályon dolgozom. Nagyon nehéz a mostani időszak…

 

UKKO Ultra Run RunDevu

 

Milyen a beosztása?

Tizenkét órás műszakokban dolgozom, többnyire éjszaka, ebből van általában egy hónapban tizennyolc, vagy ha nagyon kevesen vagyunk, akkor több, és olykor akadnak huszonnégy órás műszakok is. Általában az éjszakai műszak után futok, vagy hajnal háromkor, a napi munka előtt állok neki teljesíteni a futóadagomat. Néha Zsuzsi csak néz, hogy az éjszakai műszak után kezdem el az ötven kilométert…

Ennyi és ennyire megterhelő munka után mást is lehetne csinálni, mint gyűrni a kilométereket… Mi hajtja?

Nagyon kikapcsol ám lelkileg, főleg ebben az időszakban, és roppantul meg is erősít. Látom azokon a kollégákon, akik nem sportolnak, hogy mennyivel nehezebben élik meg a helyzetet. Nekem kikapcsolódás, ahogyan régebben is, amikor a gyerekek kicsik voltak. No meg most már az edzéstervet is kell teljesíteni.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.