Haller Brigitta napszúrást kapott az elmúlt hétvégén az először megrendezett MyWay240 ultraversenyen, ám ez sem hátráltatta, s remek teljesítménnyel a leghosszabb távon első lett a nők között. Mégsem elégedett magával…
„Nagyon régen kezdtem a futást, csak időközben abbahagytam – mondta a Csupasportnak a 41 éves Haller Brigitta. – Ami az ultrázást illeti, négy éve vagyok benne. Az első maratonimat 1999-ben futottam, a testvérem beszélt rá. Két hónap alatt készültem fel, jól is sikerült, remekül éreztem magam. Három óra negyvenhárom perc alatt értem célba, büszke voltam magamra.”
Haller Brigitta több neves futóversenyen is jól szerepelt
Két éve Debrecenben érte el a legjobb maratoni idejét, akkor 3 óra 41 perc alatt ért célba. Dominik fia sarkallta arra, hogy fusson, manapság sokszor versenyeznek is egymással. Négy éve a Futapest Klub 15 kilométeres terepfutásán vett részt, s ott jött rá, hogy érdekli a futás, azon belül is a nagyobb távok. Szereti a kihívásokat, azt vallja: minél hosszabb a táv, annál jobb. Tavaly először vett részt az Ultrabalatonon, amelyre alig készült, ráadásul a 210 kilométeres verseny előtt 58 kilométer volt a legtöbb, amennyit futott.
„Másfél hónappal a rajt előtt elestem biciklivel, és megzúzódott a bordám. Három hét pihenő után elkezdtem készülni az Ultrabalatonra, így összesen három hét volt a felkészülési idő, természetesen a rajtnál nem voltam százszázalékos. Ekkor már négy hónapja nem futottam hosszút, az eseményre készülve tizenöt-húsz kilométer volt a legtöbb, amit megtettem. De végül teljesítettem!”
Maradandó emlék: az Ultrabalaton céljában
Az elmúlt hétvégén az először megrendezett MyWay240 leghosszabb távján 33:01:28-as idővel az első helyen ért célba, mégis elégedetlen.
„Száz kilométernél napszúrást kaptam. Volt rajtam sapka, úgy látszik, nem védett eléggé…
Pedig a tervem az volt, hogy harminc és fél óra alatt érjek be, és ha nem kapok napszúrást, biztosan sikerült volna. Így viszont csalódott vagyok. Dominik fiam is elindult a versenyen, ő sajnos kiszállt, ezután százhetven kilométeren át engem kísért, ami nagy lökést adott. Az biztos, hogy a testvérem és a kísérőim nélkül nem sikerült volna a győzelem, ők öntöttek lelket belém, amikor nagyon rosszul voltam, s végig hitték, hogy megnyerhetem a versenyt. Ezúton is köszönöm nekik s azoknak is, akik otthonról szurkoltak és követtek. Tavaly az Ultrabalatonon Siófoknál beállt a lábam, akkor túljutottam a holtponton – érdekes, de most is Siófoknál jött el a hullámvölgy. Egy órát vesztegeltem, rosszul voltam, szédültem, alig bírtam továbbmenni. Abszolút nem gondoltam, hogy ilyen körülmények között elsőként érek be. Az utolsó negyven kilométer kínszenvedés volt, ám nem foglalkoztam a fájdalommal.
Nagy erényem, hogy kitartó vagyok, ezt a győzelmet is a kitartásomnak köszönhetem.”
A célba érkezés másnapján már elment dolgozni, nem érezte magán, hogy 240 kilométert teljesített. Elmondta, a drága futócipők neki nem jönnek be, az alacsonyabb árkategóriájúakban tud jól teljesíteni.
„A versenyre visszatérve, az első ötven kilométeren nagyon sokszor eltévedtem. Rosszul volt jelölve a pálya, ezt Baranyai Máténak is elmondtam. Ráadásul egyszer az egyik szervező rossz irányba küldött, még ő sem tudta, hogy merre kell menni. Egyébként szeretem a Baranyai Máté által szervezett versenyeket, ezek az események nem a pénzre mennek, kifejezetten az ultrafutás a lényeg, ráadásul a hangulat is mindig remek.”
Haller Brigitta következő megméretése a június közepén megrendezendő One Way Ticket Run lesz.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
