Ötven felett a Spartathlonon

Gyöngyösi János Tibor szeptemberben ünnepelte első futásának negyedik évfordulóját, stílszerűen a legismertebb ultraversenyen. Örök elégedetlen, ezért technikájának javítását tervezi.

A tavalyi Korinthosz 160 kilométeres távján harmadik helyet jelentő 16 óra 17 perc 47 másodperces volt az idő, amely az idei Spartathlonra automatikus indulási jogot ért Gyöngyösi János Tibornak, akit olvasóink az 500 kilométeres kihívás teljesítésével ismerhettek meg először. Miután biztossá vált, hogy szeptember végén rajthoz állhat Athénban, nagyon megörült, de továbbra is arra a versenyre koncentrált teljes erőbedobással, amely számára a legtöbbet jelentette, az Ultrabalatonra.

„A Spartathlon már csak ajándék, ami még mindig hihetetlen – kezdte Gyöngyösi János Tibor. – Az idei célversenyem az Ultrabalaton volt, amióta csak futok, erre készültem, ez jelentett mindent. Tavaly nem sikerült teljesítenem, és nagyon mély nyomot hagyott bennem a kudarc, ezért idén úgy mentem oda, bármi is legyen, körbe futom azt a tavat.”

 

Az Ultrabalaton sikerült, utána pedig még várta a Korinthosz 81 kilométeres távja, de már kizárólag a Spartathlon-felkészülés jegyében versenyzett.

„Edzőmmel, Maráz Zsuzsával két éve dolgozunk együtt, de óriási élmény volt, hogy százkilencvenöt kilométerig együtt futhattunk a Spartathlonon.

Edzőként és futóként is nagyra tartom a munkásságát, nagyon tisztelem. Amikor velem is elkezdett foglalkozni, akkor kezdte az edzősködést, és eleinte nem is vettem komolyan. Gondoltam, itt van ez az öregember, akivel kísérletezget, de nagyon gyorsan kiderült, ez nem így van. Profi hozzáállásával rengeteget segít, hogy elhiggyem magamról, ötvenhárom évesen is van még keresnivalóm a futópályán és a futóversenyeken. Munkájának is köszönhetően az idei Spartathlont gyakorlatilag hibátlanul teljesítettem.”

A szentgáloskéri futó mélyebb holtpont nélkül futott végig, pedig a Spartathlon volt eddigi pályafutása leghosszabb versenye.

„Mivel még csak négy éve futok, tisztában vagyok azzal, hogy még korai volt ekkora távot vállalnom, de azt is tudom, képes vagyok jobb időt is futni. Mondjuk azért jó érzéssel töltött el, hogy négy év alatt pontosan tizennyolcezer kilométert sikerült futnom.

Sajnos százkilencvenöt kilométer után beállt a combom, s nem tudtam a tervezett tempóban haladni, valamint kicsit megégetett a nap is, mert majd’ másfél órán keresztül futottam napellenző nélkül, így azzal is biztosan veszítettem pár percet.”

Gyöngyösi János Tibor az év hátralévő részében sem dől hátra, mivel célja, hogy ismét biztosítsa helyét a jövő évi Spartathlonra, valamint versenynaptárában egy terepultra is szerepel.

„Nemcsak a jobb eredményért, hanem az ott átélt, semmihez sem hasonlítható élményekért is vissza kell térnem a Spartathlonra. Az indulásomat nem szeretném a sorsolásra bízni, ezért terveim között szerepel, hogy elindulok egy klasszikus huszonnégy órás versenyen, amúgy is szeretem a körpályát. Idén pedig mindenképpen szeretnék még a Piros 85-ön is rajthoz állni, mivel a tavalyi is hatalmas élmény volt. Imádok terepen futni, bár edzéseim nagy részét aszfalton végzem a lakóhelyem adottságai miatt.”

 

Gyöngyösi János Tibor sokáig együtt futott edzőjével, Maráz Zsuzsannával.

 

Az idei Spartathlon emlékét sokáig őrzi még, s az átélt élmények hatása alatt lendülete is megmarad a további edzések és versenyek iránt.

„Volt néhány megható pillanat az athéni rajtnál. Amikor az Oertel Nándi által készített csapatpólót magamra öltöttem, olyan érzés volt, mintha a nemzeti válogatott mezét vettem volna fel. Indulás előtt összegyűltünk, minden magyar futó, és összeölelkezve kívántunk egymásnak jó utat.”

Edzéseit továbbra is fizikai munkavégzés mellett hajtja végre, de a jövőben a nyújtásra szeretne fokozott figyelmet fordítani.

„Fizikai munkás vagyok, ezért edzések előtt pihennem kell, majd edzés után is, hogy másnap képes legyek a munkavégzésre. Nagyon merev vagyok, a nyújtásokat elhanyagolom, de ezen mindenképpen változtatnom kell, mert ebben látom a fejlődésem kulcsát. Régebben kajakoztam, futni pedig mindig is szerettem. Szeretnék példát mutatni mindenkinek, aki azt hiszi, nem képes akár tíz kilométer lefutására sem. Igenis lehet futni, lehet sokat futni, és lehet ötvenhárom évesen is élvezni a futást.”

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Hallucinált és dekoncentrált volt, de teljesítette a rajt előtti célját
Megvédte a címét, 41 óráig volt a pályán, a legendás versenyről viszont lemondott
Félre a túracipővel, bakanccsal: túrázás mezítláb
Kutyás futással kapcsolódik ki az olimpiai ezüstérmes vívó
Sok résztvevő, nagyszerű hangulat, erős mezőny – szombaton jön a 12 órás ob!

Videók

A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon
Ha a vadvízi kajakozásnak vannak fokozatai, akkor ez a legerősebb
Mikor méterek döntenek életről és halálról: több mint százzal siklott át két épület között

Hegymászás

Varga Csaba az utolsó nyolcezresre indult, amelynek csúcsán még nem álltak magyarok
A Mount Everest első nagy tragédiája, amelyből semmit sem tanultunk
Amikor még a kaland volt a lényeg: egy könyv, ami közelebb hozza a hegymászást

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.