Sokk a terepultrán: kiszáradt patakok, eltűnőben lévő folyó és hófal

Bakonyi Andrásnak elszámolnivalója volt a 120 kilométeres Lavaredo Ultra Traillel, és bár remekül teljesített, úgy érzi, évről évre rosszabb a helyzet.

Bakonyi András Spartan-versennyel kezdte, ma pedig már nívós eseményeken vesz részt az ultrafutásban. Úgy érezte, befejezetlen ügye van a korábban lefutott 120 kilométeres Lavaredo Ultra Traillel, az idén remekül teljesítette a távot, így pont került az „ügy” végére.

„Kétezertizennégy októberében kezdtem futni – mondta a Csupasportnak Bakonyi András. A kollégákkal Spartan-videókat néztünk, s úgy gondoltuk, jó buli, remek csapatépítés, így hát beneveztünk egy versenyre. Persze az eseményre egyedül maradtam, de úgy voltam vele, ha már van nevezésem, elmegyek. Semmit sem tudtam róla. Nem sokkal a rajt előtt szóltak, hogy van hely elitben, ha akarok, indulhatok ott, s rögtön az első futamban mehetek is.

Miután beértem a célba, az egyik szervező megkérdezte, hogy ki vagyok, s mit keresek az elitben. Jó eredménnyel értem be, így érdeklődtek, hogy nem akarok-e komolyabban foglalkozni ezzel.

Azelőtt kerékpároztam, kick-boxoltam, a motorsportot űztem, ám a futást és az akadályfutást sohasem próbáltam. Megtetszett, és komolyabban kezdtem foglalkozni vele.”

Ezután rendszeresen járt Spartan-eseményekre, majd másfél év múlva részt vett élete első terepfutóversenyén. A harminc kilométeres távot a Börzsönyben teljesítette, a középmezőny elején végzett, egyből megtetszett neki a terepfutás. A rövid távokon dobogós helyeket ért el, míg a hosszabb távokon a élmezőnyhöz tartozott. Az első ultrája terepen 2019-ben a Vércse volt.

„Augusztusban a legmelegebb időszakban rendezték az eseményt, negyvenkét fokban rajtoltunk el. A rádióban is küldtek üzenetet nekünk, sok biztatást kaptunk. A szervezők azt mondták, semmi baj, ha feladjuk, az egészségünk a legfontosabb – ők mindent megtettek, hogy jó körülmények között futhassunk. Sok eltévedéssel, néhány kitérővel, de százharmincöt kilométer alatt teljesítettük.

Tizenkilenc és fél óra alatt értünk be. Voltak kemény holtpontok, előfordult, hogy leültem egy kőre, s úgy voltam vele, hogy egy lépést sem megyek tovább.

Aztán rájöttem, úgysem jön értem senki, ha már eddig eljöttem, akkor szenvedjem be magam a célba. A holtpont leküzdése után olyan volt, mintha nulláról kezdtem volna, ismét élveztem.”

Az utóbbi két évben háttérbe szorultak nála a futóversenyek, ugyanis gyermeke született, s a legtöbb időt a családjával tölti. Előfordult, hogy volt nevezése egy eseményre, de úgy ébredt azon a reggelen, hogy az apa-lánya „szerelem” nagyobb, így nem utazott el a versenyre. Június végén azonban ott volt a Dolomitokban rendezett Lavaredo Ultra Trailen.

„Korábban már kétszer teljesítettem a negyvennyolc kilométeres távot, majd beneveztem a százhúsz kilométeresre is, ám gyomorproblémák miatt abba kellett hagynom. A következő évben revansot akartam venni, el is indultam, beértem a célba, de nem voltam elégedett az idővel. Nagy hiányérzetem volt, nem volt meg az öröm, olyan érzések töltöttek el, mintha nem csináltam volna meg. Beneveztem ismét, ám akkor a koronavírus miatt elhalasztották a versenyt. Idén végre megrendezték, jól is sikerült, úgy érzem, lezártam magamban egy fejezetet. Olyan érzésem volt a célban, mintha most teljesítettem volna először.

Hogy milyen volt a futás? Nem volt mélypont, nem volt görcs, nem is savasodtam. Úgy értem a célba, mintha akkor kezdtem volna a pályát. Az útvonalat ismertem, tudtam, mire számíthatok. Ami nehézséget okozott, az a meleg.

Egy-két vízvételi forrás, például patak, ki volt száradva. Híres része a pályának egy folyó, amelyen nehéz körülmények között kell átkelni, most félméteres volt a vízmélység. Legutóbb a hegyekben kétméteres hófalak között futottunk, most alig ötven centi volt a hó. Évről évre rosszabb a helyzet. A táj viszont továbbra is csodálatos, aki részt vesz a versenyen, egyből beleszeret a helybe.”

A szeptemberi Vadlán Ultra Terepen csapatban lesz ott, jövőre pedig nagyobb célokat tűzött ki maga elé. A Lavaredo Ultra Trailt nehezítve akarja lefutni, valamint olyan külföldi versenyeken akar részt venni, amelyeken még alig vagy egyáltalán nem volt magyar résztvevő.

Fotók: Bakonyi András/archív

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Az érettségi miatt kihagyja az Eb-t, de a világbajnokságon nagy céljai vannak
Videók segítségül a Kinizsi Százas teljesítéséhez
Dilemmázik, melyiket erőltesse: az aszfalt az elsődleges, de terepen eredményesebb
Sportfesztiválok jönnek a diáksportban
A kínai nagy faltól az Antarktiszig: versenyek, élmények hét kontinensen

Videók

A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon
Ha a vadvízi kajakozásnak vannak fokozatai, akkor ez a legerősebb
Mikor méterek döntenek életről és halálról: több mint százzal siklott át két épület között

Hegymászás

A Mount Everest első nagy tragédiája, amelyből semmit sem tanultunk
Amikor még a kaland volt a lényeg: egy könyv, ami közelebb hozza a hegymászást
Kihívástól függ, hogy futva, gyalogosan vagy kerékpárral járja a hegyeket

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.