„Csaknem hét éve futok – mondta a Csupasportnak az 50 esztendős Kökény Tímea. – Akkor több okból kifolyólag kezdtem el, elsősorban az egészséges életmód miatt: fitten akartam tartani magam, nem mellesleg fogyni is szerettem volna. A környezetemben akkoriban sokan mozogtak, és láttam, milyen jó hatással van rájuk a sport. Úgy éreztem, erre nekem is szükségem van, ráadásul sok energiám volt, így arra jutottam, a futás éppen jó lesz.”
Az első versenyére testvére vitte el, és egyből megfogta az esemény hangulata. Elmondása alapján ott bekattant valami, ezután már magától kereste az alkalmakat, és egyre hosszabb távokat teljesített. A pandémia óta viszont kevesebb viadalon vett részt, illetve az utóbbi időben az aszfaltot felváltotta a terep.
„Két éve beleszerettem a terepfutásba. Mára talán többet futok terepen, mint aszfalton, ám az utóbbit sem hanyagoltam el. Szeretek a természetben lenni, közel áll hozzám az erdő, ezek és a változatosság miatt favorizálom a terepfutást. Ráadásul a szintes szakaszokat is kedvelem.
A futás számomra nemcsak mozgás, hanem feltöltődés és kikapcsolódás, egy olyan területe az életemnek, ahol nem mások elvárásainak felelek meg, hanem csak saját magamnak.
Ilyenkor átrendeződnek a gondolatok, minden a helyére kerül, megteremtődik a belső egyensúly, ami a testi egészség alapja. Szeretnék példát mutatni másoknak, főleg a fiaimnak, akik szintén sportolnak.”
A sportoló hölgy különleges célt tűzött ki maga elé. Kerek születésnapja alkalmából 50 kilométert szeretne futni terepen, ám több mint egy hónapos kihagyás miatt el kellett halasztania a tervét.
„Erre az évre az volt a fő célom, hogy – júniusi születésnapon alkalmából – ötven kilométert teljesítsek terepen. Ezzel ünnepeltem volna, nagy motiváció dolgozott bennem. Aszfalton két éve már kétszer teljesítettem ötven kilométert, így a táv nem lett volna szokatlan. Előbb a Velencei-tónál futottam le, akkor a barátnőm kerékpárral kísért, ő volt a frissítőm. Aztán a Margitszigeten kísérő nélkül, egyedül teljesítettem. Mindkétszer nagyon jó érzéssel töltött el a futás, voltak holtpontok, könnyebb és nehezebb szakaszok, de végigcsináltam. Büszke vagyok ezekre a futásokra, a mai napig erőt merítek belőlük. Ám a születésnapi futást sajnos el kellett halasztanom, mert talpsérüléssel küzdöttem az utóbbi időben, így több mint egy hónapot ki kellett hagynom. Jelenleg azon dolgozom, hogy ismét visszanyerjem a formám, talán az ősszel be tudom pótolni terepen a születésnapi ötven kilométeremet.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
