Erőss Zsolt visszatérése protézissel

A magyar hegymászás történetének tizedik nyolcezresére, a 8516 méter magas Lhocéra 2011-ben jutott fel Erőss Zsolt és Gál László, sőt a Hópárduc ekkor már művégtaggal vett részt az expedíción.

Erőss Zsolt, a legeredményesebb magyar expedíciós hegymászó 2010. január 2-án súlyos lavinabalesetet szenvedett a Magas-Tátrában. Éppen két társát biztosította egy kuloár túloldalán, amikor egyikük az átkelés közben megcsúszott, a megfeszülő és átlendülő kötél pedig eltörte Erőss Zsolt minkét lábszárát, és mindhárman tehetetlenül sodródva a jégfolyosó aljáig csúsztak.

Egy 45 tagú mentőcsapat, benne a nem messze tartózkodó Mécs Lászlóval, a bajba jutottak segítségére sietett, és a mentés sikerrel járt – de január 10-én Erőss jobb lábát térd alatt amputálták. A hegymászóbaleset azonban nem jelentette karrierje végét a Himalájában. Protézist kapott, amelynek segítségével márciusban már újra járt, a Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíciósorozat pedig az ősszel már újabb vállalkozást szervezett: a legkönnyebb nyolcezresnek tartott Cso-Ojura (8201 méter), amelyen Erőss végül 7100 méteres magasságig jutott, de társaival a lavinaveszély miatt a visszafordulás mellett döntöttek.

 

 

Erőss Zsolt azonban 2011-ben tért vissza igazán, ekkor jutott fel ugyanis újra egy nyolcezres csúcsára – művégtaggal!

Az Erőssből, Gál Lászlóból, Horváth Tiborból, Mécs Lászlóból és Kollár Lajos expedícióvezetőből álló öttagú csapat áprilisban indult Magyarországról, hogy megkíséreljen feljutni a világ negyedik legmagasabb hegycsúcsára, a 8516 méter magas Lhocéra.

Erőss az előző évi, rehabilitációs célú vállalkozás után újra otthonosan mozgott a Himalájában. A csúcstámadást Horváth Tiborral kezdte meg, de már mindent a saját tempójában kellett terveznie, mert például folyamatosan meg kellett állnia megtisztítani a protézist.

A csúcstámadó táborból (7900 méter) május 21-én hajnalban indultak, de a nap izgalmasan alakult. Ugyanis eleve késéssel keltek útra, és menet közben kiderült, Erőss Zsoltnál se lámpa, se magasságmérő, se óra, és mivel a rádióját Horváth Tibor hátizsákjában hagyta, nem tudott érintkezni az alaptáborral sem. Így aztán egy napon keresztül fogalma sem volt senkinek, pontosan mi is lehet a Hópárduccal.

Ilyen körülmények között május 21-én délután Erőss és Gál László is elérte a Lhoce 8516 méter magas csúcsát, de hogy maradjon még izgalom az ereszkedésre is, Erőss nem találta a hátrahagyott jégcsákányát, és nem volt mivel világítania sem, közben ugyanis besötétedett. Csak a 7900-as, négyes tábor fényeit meglátva térhetett vissza biztonságosan.

 

 

„Teljes sötétben botorkáltam, csúszkáltam és kúsztam a rögzített kötél mentén, mire végre megpillantottam a sátrakat” – mesélte itthon Erőss.

Közben aggasztotta az itthoniakat és a lent várakozókat, hogy tudták, a hegy felső régiójában mentés zajlik, ugyanis baszk hegymászók bajba kerültek. Erőss utólag elmondta, találkozott is velük a csúcson, utána érkeztek, de már akkor úgy látta, túl lassan haladnak. Végül mindannyiukat megmentették, igaz, egyiküket élet-halál között találták meg.

A magyarok mászása és ereszkedése tizennégy órát vett igénybe, ami megterhelő volt – Gál László első nyolcezresén fagyási sérüléseket szenvedett mind a tíz ujján, de szerencsére egyik sem volt maradandó. Erőss Zsolt pedig először tapasztalta meg, egy nyolcezres csúcsmászása során milyen óriási terhelés éri azt a lábát, amelyen a protézist viseli.

A Lhoce volt egyébként a magyar hegymászás tizedik nyolcezrese, hegymászóink azóta feljutottak a Kancsendzönga (8586 méter) és az Annapurna (8091) csúcsára, így csak kettő maradt a tizennégyből, a K2 (8611 méter) és a vitás Sisapangma (8027 méter).

A Hópárduc talpra áll

Erőss Zsolt 2010-es lavinabalesete után a rehabilitáció hosszú folyamatáról és a visszatérésről remek dokumentumfilm készült a tapasztalt extrémfilmes, Kollmann András rendezésében. A film végigkíséri Erőss Zsoltot a kórházi ágytól, amelyen fekve már januárban elhatározta, hogy szeptemberben újra ott lesz a Himalájában, egészen addig, amíg valóban vissza nem tér a 8201 méteres Cso-Ojura.

Érdekesség, hogy Tóth Zsolt operatőr hegyi betegsége miatt hatezer méter felett Kollmann András vitte és kezelte a kamerát. A másfél éven át négy országban, Magyarországon, Ausztriában, Kínában és Nepálban forgatott film 2011. október 6-án került a magyar mozikba.

 

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

A saját országos csúcsát döntené meg a tajvani negyvennyolcórás versenyen
Kínos síélményeiről mesélt a háromszoros Grand Slam-győztes teniszező
UTMB-specifikus edzéseket végez, ám még kétséges az idei versenynaptára
Idén is sokat versenyez, négy fő célt tűzött ki maga elé
Úgy érzi, jobb lehet mint tavaly, és képes egy új egyéni csúcsra is az Ub-n

Videók

A tizenkettedik világrekordjáért vállalta, hogy emberi csúzli lesz
Kényelmes, de ijesztő: így alszanak a sziklamászók a semmi fölött
Hetvenévesen úgy futotta le a száz métert, hogy leesett a nézők álla

Hegymászás

Az egyik legjobb magyar sziklamászó, aki felmászott a mennyország kapujáig
Amiért Clint Eastwood legenda lett: nem félt a „halálfaltól” sem
Lángos az alaptáborban, szivar a csúcson: a Cso-Oju első magyar megmászói

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

Öt csodálatos túraútvonal, amelyek néhány óra alatt teljesíthetők
8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.