Egy-egy nyolcezres expedícióra tulajdonképpen már akkor elkezdünk készülni, amikor az előzőről hazaértünk. Az Eseményhorizont tavalyi K2-expedícióján – mintegy két hónap alatt – tizenöt kilogrammot veszítettem a testsúlyomból, ami alapvetően izomveszteséget jelent. Az extrém magasság és a szélsőséges terhelés miatt elszenvedett összezuhanást első körben egy regenerációs időszak követi. Fokozatosan építjük fel magunkat és jutunk el a pihentető, átmozgató első hetektől az alapozáson keresztül az intenzív erőnléti és állóképességi edzésekig. Több hónapot is jelenthet, mire a „szokásos” edzésmennyiséghez visszatérhetünk.
Az edzőtáborainkban szakember irányítása alatt dolgozunk egész héten, s mindig kidomborodnak azok a gyengeségek, amelyekre hétköznap nem fektettünk kellő figyelmet. Erre utalhat egy adott izom vagy izomcsoport kötöttsége, a gyenge has- vagy törzsizomzat, netán egy statikus gyakorlat elvégzésének nehézségei. Most, amikor az eddigi edzéstervemet alaposan át kellett variálnom, igyekszem arra törekedni, hogy figyelmemet az ilyen célterületekre is összpontosítsam. Ez nemcsak hasznos, és az erőnlét szempontjából is előnyös irányvonal, hanem az általános mobilitásra, a sérülések megelőzésére és valamennyi gyakorlat szabályos elvégzésére is jótékony hatással van. A futásomra szintúgy, de arra is, hogy miképpen állok ki a nyeregből egy emelkedőn tekerve,
Egyébként a szabadban töltött edzések közül még a kerékpározás a „legbiztonságosabb”, már ami a járványt illeti. A kétórás köröm alatt a Gödöllői-dombság kanyargós útjain jellemzően csak egy vagy két sporttárssal találkozom.
És persze itt van a marokerő, amit hegymászóként nem érdemes elhanyagolni. Fingerboardom nincs, és nem is különösebben foglalkoztat, de mivel egyébként is sokkal jobban érdekel a klasszikus alpinizmus, így a jég- és mixmászás, valamint a drytooling, jégmászó eszközeimbe kapaszkodva egész évben karbantartom a szorításomat. Különböző húzódzkodásokat, lógásokat végezhetünk, és úgynevezett lezárt pozíciókat tarthatunk meg a legváltozatosabb bontásokban.
A téli szezonok előtt erre mindig nagyobb súlyt fektetek, mert az első jégmászások alkalmával nyomban egyértelművé válik, ha nem foglalkoztam vele eleget, mint ahogy az is egyértelmű, ha elvégeztem a házi feladatomat. Valójában már egy-két hét kihagyás is jelentős visszaesést jelent. Apróságnak tűnhet, mégis nagyon sok múlik rajta. És igen, ezt még házi körülmények között is bármikor megtehetjük. Nem lehet kifogás!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
