Milyen most az időjárás Tenerifén?
Húsz Celsius-fok körüli meleg van, nem panaszkodom.
Őszintén szólva, irigylem érte.
Valóban szerencsés vagyok, hogy itt lehetek. Imádok kerékpározni, de ez a munkám. Októberben kezdtük a felkészülést, és rengeteg edzés vár még rám. Február végétől május végéig körülbelül tíz kvalifikációs versenyen veszek részt, köztük válogatóversenyeken. A tavasz végéig kell megszereznem az olimpiai kvótát.
Ezek szerint nekivág a negyediknek is?
Így van, de nem volt könnyű döntenem. Miután a legnagyobb támogatónk tavaly kiszállt, kérdésessé vált az olimpiai indulás. Nehéz időszak következett, mert a felkészülés és versenyzés mellett azzal is foglalkoznunk kellett, hogy új szponzort találjunk, amely biztos anyagi hátteret teremt a nyugodt és eredményes versenyzéshez.
Többször is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom, mondván, túl öreg vagyok már ehhez. Fizikailag nem, inkább lelkileg viseltem nehezebben a bizonytalan helyzetet, sőt néha meglehetősen kiábrándítónak érzem, hogy miközben a negyedik olimpiai részvételemért küzdök, sok energiám megy el arra, hogy megteremtsem hozzá a megfelelő hátteret. Úgy gondoltam, három olimpiával a hátam mögött könnyebb dolgom lesz, de tévedtem.
Jól tette, hogy nem adta fel a küzdelmet.
Mint a mesében, jött egy jótündér, méghozzá a Trek, amely mentőövet dobott, így ideiglenesen áthidalhattuk a nehézségeket; bár így is »necces« volt, és még most is »necces« a helyzet. A szövetségnek köszönhetően sok versenyre és jó néhány edzőtáborba eljutok, mert az olimpiai kvóta neki is fontos. A szövetség támogatása nélkül jelenleg nem sok mindenre lenne keretem. Úgy néz ki, hogy a kvótaszerzés végéig mindenféleképpen megmarad a sportolói státuszom, ám ha nem változik a helyzet, és nem találunk támogatót, bizonytalanná válik a sorsom. Hogy mi lesz az olimpia után, nem tudom, hosszú távon azonban megoldást kell találniuk a vezetőknek a válogatott kerékpárosok menedzselésére.
Ne szaladjunk előre, engem először az érdekel, látjuk-e az olimpián?
Azon dolgozom, hogy így legyen, bár még semmi sem dőlt el. Annyi biztos, a tavalyi válogatóversenyeken én szerepeltem a legjobban, ám az idén is lesz kettő. Tény, hogy előnyben vagyok a többiekkel szemben, ezért a kvalifikációra is nagyobb az esélyem.
Van itthon vetélytársa, aki az útjába állhat?
Néhány tehetséges fiatal ellen kell megméretni magamat. Ők tizenhárom-tizennégy évvel fiatalabbak nálam, én pedig harminchét vagyok, így nem könnyű velük felvenni a versenyt, ám a rutin mellettem szól. Az országúti szakágban is remeklő Dina Marci azért meg tud szorongatni.
Ugye, tudja, nem sok magyar sportoló mondhatja el magáról, hogy négy olimpián is szerepelt?
Éppenséggel tudom, hogy Mohamed Aida öt olimpián is képviselte a magyar színeket, de valóban nem volt sok ilyen versenyző.
Mi lesz, ha Tokió után netán abbahagyja aktív pályafutását? Van B-terve?
Jó ideje edzősködöm a versenyzés mellett, amit mindenféleképpen folytatni szeretnék. Ha jól sejtem, a szövetségnél is számítanak a munkámra, egyelőre még tisztázatlan munkakörben. Nagyon szeretnék gyerekekkel is foglalkozni, ez ügyben szerencsére már volt egy-két érdeklődés. Egész életemet a kerékpározásnak szenteltem, ehhez értek a legjobban.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
