Aki túrázásai során próbálkozott már a Kinizsi Százassal, annak bizonyára nem ismeretlen a „katlan” kifejezés. Ezt a teljesítménytúra Dorog és Mogyorósbánya közötti szakaszára mondják, amelynek kezdetéhez általában a legnagyobb hőségben érnek az addigra már 35 kilométert megtevő túrázók. A Nagy-Gete megmászása, a sziklás lejtőn ereszkedés, a tokodi pincékig tartó végeláthatatlan, árnyékmentes mezőkön történő menetelés, majd a Mogyorósbánya előtti Kőszikla leküzdése mind-mind olyan kihívás, amely egy hűs tavaszi napon is megterhelő lenne.
Tapasztalt kinizsisek nem véletlenül intenek mindenkit attól, hogy felkészületlenül, megfelelő víztartalék nélkül lépjen a katlanba, amely Magyarország legrégibb és legismertebb teljesítménytúráján is szép számmal szedi áldozatait. A szakasz végén, Mogyorósbányán szállnak ki legnagyobb számban az indulók.
Ezen információk birtokában igencsak meglepődtem, amikor először hallottam a Szuperkatlanról. A július 15-én immár hatodik alkalommal megrendezésre kerülő teljesítménytúráról mindenhol csak áradoztak, a nagy meleg ellenére úgy várták, mint kisgyerek a karácsonyt. A különös ragaszkodásról a túra főszervezőjét kérdeztük.
„Hat éve szerveztük az elsőt, azóta minden nyáron megrendezzük, sőt tavaly télen egy formabontó téli kiadásra is lehetett jönni – mondta érdeklődésünkre Kovács Ágota. – Az ötletet természetesen a Kinizsi Százas adta, és bevált, mert nagy rajongói köre lett. Kifejezetten szeretik az emberek, sokan indulnak rajta, számos olyan résztvevőnk akad, aki eddig mindegyik túránkon ott volt.
A túra vonzereje éppen az a kalandfaktor, amelyet a rekkenő hőség ad, ezzel teljesen eltérünk a hagyományos túráktól.”
A túra nem véletlenül kapta a Szuperkatlan elnevezést, itt tényleg a kánikula áll a középpontban. A szokott hajnali-reggeli időpont helyett 11-13 óra között lehet elrajtolni, így biztosak lehetünk benne, hogy nem ússzuk meg a nap legmelegebb időszakait. A távokat illetően kettőből választhatunk. A 15 kilométeres Dorogról Mogyorósbányára megy, a 30 kilométeres pedig Mogyorósbányáról visszatér Dorogra.
A napraforgómezők nem sok árnyékot adnak. FOTÓK: Szentpál Roland
„A júliusi időpontválasztás nem véletlen, hiszen ez az év legmelegebb időszaka, a dél pedig a legmelegebb napszak. Természetesen ha borús lenne az ég, esetleg esne az eső, akkor is megtartanánk a túrát, de szerencsére erre eddig nem volt példa. Kis, néhány perces esőzések előfordultak már, de alapvetőn mindig sikerült a harmincfokos meleget elcsípni. A rosszullétek szerencsére nem jellemzőek, kirívó esetünk nem volt.
Az indulók tudják, mire vállalkoznak, és ennek megfelelően készülnek fel. Kicsit talán kiszáradnak, de tartunk fenn büfépontot, figyelünk arra, hogy mindig mindenkinél legyen elég folyadék.”
A túra első ellenőrzőpontja a Nagy-Getén található, utána Hegyeskőnél, a tokodi pincesornál pedig frissítőpontot tartanak fenn. Aki Mogyorósbányáról vissza is megy, annak ugyanezeket a helyeket kell felkeresnie. A túrán általában 250-300-an indulnak, idén is ennyire számítanak. Ha szeretnénk, a kutyánkat is magunkkal vihetjük, a szervezők mindössze annyit kérnek, ügyeljünk rá, hogy az eb ne zavarja a többi túrázót. Ha pedig a gyaloglás helyett inkább futva szenvednénk „egy jót”, annak sincs akadálya.
„Futók is előszeretettel indulnak, sőt paralimpikon résztvevőnk is volt már, Molnár Péter. Ő tartja a pályacsúcsot.”
A Szuperkatlan túrára július 15-én kerül sor, a pontos kiírás ide kattintva érhető el!
