A kajakról nekünk, magyaroknak általában a rengeteg olimpiai bajnok jut eszünkbe, no meg egy sportág, amely bár roppant megerőltető, életveszélyesnek semmiképpen sem nevezhetjük. Bezzeg a vadvízi kajakozás! Erről sokat mesélhet a sportág egyik legjobbja, a katalán Aniol Serrasolses is. A mindössze 27 esztendős sportoló vízeséseken száguld le, folyamatosan küzd az elemekkel – vagyis rendszeresen vásárra viszi a bőrét.
Aniol Serrasolses rendre a vízesésekben keresi a veszélyt
Fotó: Red Bull
„Tudom, mennyire veszélyes, de már nem tudnám elképzelni az életemet a folyótól távol – mondta a katalán Sportnak. – A kajaknak köszönhetően bejárhatom a világot, mindig új kultúrákat ismerhetek meg. Nem tudnék egyetlen helyet megnevezni, amelyre az otthonomként tekintek, a folyónak és a víznek viszont különleges helye van a szívemben. Egyébként minden extrém sport veszélyes. Ami fontos, hogy felelősségteljesnek, egyúttal nagyon elszántnak kell lenni ebben a sportágban.
Amellett, hogy állandóan csiszolom a technikámat, és erősítek, járok különböző vízimentő-tanfolyamokra. A vadvízi kajakozásnak köszönhetően állandóan feszegethetem a határaimat, és újradefiniálhatom a lehetetlen fogalmát.
Amikor azt hiszem, elértem a csúcsot, jön egy újabb, még izgalmasabb kihívás. Ugyanakkor tény, hogy a vadvízi kajak mellett nem lehet normális, hétköznapi életet élni. ”
Adva van a kérdés: egyáltalán miért áll valaki vadvízi kajakozónak?
„Egy Girona melletti kis faluban nevelkedtem, ahol a kajakozás ismeretlen sportág volt. A bátyám, Gerd mutatta meg, és onnantól kezdve rendszeresen kijártunk a folyóhoz. A bringákhoz csatoltunk egy pótkocsit, azzal vittük a kajakot.”
A spanyol kajakossal bátyja szerettette meg a vizet, a folyót
Fotó: Red Bull
Az egyik legveszélyesebb teljesítménye volt, amikor egy 42 méter magas vízesésen száguldott le – de vajon mi játszódik le a fejében, néhány másodperccel azelőtt, hogy rászánja magát egy ilyen mutatványra?
„A szívem egyre hevesebben ver, és még egyszer utoljára átgondolok minden mozdulatot, minden lehetséges forgatókönyvet. Felteszem a kérdést, miért is vagyok ott, és emlékeztetem magam az ezzel járó hatalmas eufóriára. Megmosom az arcom a hideg vízben, mély levegőt veszek, és rákészülök a zuhanásra.”
Egyszer egy kolumbiai útja során fegyveresekbe botlottak, meleg helyzet volt, de mint mondja: „Az igazi kaland ott kezdődik, amikor nem a tervek szerint alakulnak a dolgok.”
