Tetovált spártai, tele érzelemmel

Első ránézésre irigylésre méltó életet él Mészáros László Spartan Race-nagykövet, aki edzőként dolgozik Bécsben. Az elért sikerekért azonban kemény árat fizetett, sok fájdalom és tragédia érte élete során.

Azt szokták mondani, hogy az élet, amit elvesz, azt valahol visszaadja. Haláleseteken, tragédiákon ment keresztül – a sorscsapások által lett az, aki?

Igen, abszolút, hiszen az ilyen szörnyűségeknek is jellemformáló erejük van. Ha megtanuljuk elfogadni, és ezzel együtt értelmet adni nekik, akkor könnyebb feldolgozni és felállni is. Ezzel együtt nagyon speciális értékrend is társul az ilyen tanítások mellé. Ugyanakkor nem minden tragédiának van ellenértéke. Az emberélet nem megvásárolható. Szóval az, hogy az ikertestvérem, Robi most nincs ott velem rajtvonalnál vagy a hétköznapokban, nem mérhető dolog. Nincs fej-fej melletti küzdelem, pedig ahol ő most rajthoz állhatna, bármilyen sport is legyen az, akkor az élmezőnyben végezhetne. De így csak felülről segít nekem.

Milyen sportot űzött a testvére?

Robi a magyar atlétikai utánpótlás válogatott tagja volt, majd amikor elkezdtem országúti kerékpározni, ő is kedvet kapott hozzá. Ebben is nagyon tehetséges volt, vagyis csak lehetett volna…

Hogyan történt a tragédia?

Éppen a kerékpározás miatt kezdtünk el télen alapozó jelleggel úszó edzéseket végezni, és 2006. február 18-án délután egy ilyen úszás alkalmával lett rosszul a gyulai Várfürdő kis medencéjében. Engem szinte azonnal értesített a barátnője, amíg a mentőket várták. Néhány perc múlva ott voltam, de amint megláttam a mentők intézkedése közben, mennyire fehér a bőre és lila a szája, tudtam már nincs esélye…

Az adrenalin is egy függőség

„Azt is be kellett önmagam felé ismernem, hogy igazi adrenalinfüggő vagyok. Minden alkalommal, amikor oda állok a rajtvonalhoz, akkor bennem van az a bizonyos bizsergető érzés. Csatába indulni, a sötétségbe magam korlátain túlra, megismerni és elérni, amit eddig még nem tudtam. Ehhez van egy nagyon komoly stáb, de szebben megfogalmazva inkább család a hátam mögött, akik nélkül közel sem tartanék itt. A szüleim, párom, barátaim magán vagy sportéletből, az edzőm, mentális trénerem, masszőröm, csontkovácsom mind kiveszik a részüket. Ez sosem egyéni siker, mert aki ezt mondja, az hazudik. Még akkor is, ha én sehol sem vagyok eredmények tekintetében egy olimpikonhoz képest. Megszámlálhatatlan pozitív visszacsatolást kapok az emberektől, ez visz előre, emel fel a nehéz időkben vagy éppen motivál egy következő szint elérésében.”

Az ikertestvére elvesztését követően volt egy önpusztító időszaka. A sport segítségével sikerült visszatérnie a józan, tiszta élethez?

Teljes mértékben! A sportolás fegyelmez, rendszert ad a mindennapoknak, megoldáscentrikussá tesz. Az edzésterv is egy jó eszköz arra, hogy legyen mihez tartani magad, ne lazsáld el, de ne is terheld túl a testet. Azt gondolom, a társadalom nem is érzi, hogy a sport mekkora hatással lenne az emberiség életére. A mai emberek többsége nem tudja, mi az a kemény munka, vagyis fizikálisan kemény munka, mert ül az irodában. Ha nem az irodában, akkor pedig otthon, egy, a test számára ingerszegény környezetben, azaz ledobja magát a fotelbe és csattogtatja a tévét. A XXI. század fogyasztói társadalmának nagy része az instant örömökről szól. Arról, hogy az emberiség inkább szerezze meg hamarabb, amire vágyódik, mert félelmet kelt bennük, hogy lehet, meg sem élik a holnapot.

Ön a gyerekkorában inkább a csapatsportokban jeleskedett, a mostani életére viszont az egyéni sikerek a jellemzők.

A foci és a röplabda a mai napig óriási szerelem. Szerintem a felnőtt kor és a külföldi élet miatt lett hangsúlyosabb az egyéni sport. Amíg volt a Spartan Race elit kategóriájában csapatverseny, addig nagyon sok szép eredményt értünk el az OCR Elite Team névre hallgató magyar egységünkkel. Számos dobogós helyezést, Eb- és vb-kvalifikációt zsebeltünk be a srácokkal.

Egyre népszerűbb Magyarországon is a Spartan Race

Egy gerincsérvet követően kezdett el újra sportolni. Hogyan és mikor találta meg önmagát a Spartan világában?

Amikor a sérvem után újra elkezdtem mozogni, akkor csak saját testsúlyos edzést végeztem és futottam. Hiányzott az adrenalin! Ehhez kerestem valamit belül és bukkantam rá egy OCR versenyre Angliában Luton mellett, mert ekkor Londonban éltem. Jól sikerült a verseny, és egyből nyitottam a sportág felé, így jött a Spartan Race: 2013-at írtunk, átköltöztem Bécsbe és már ott is álltam az első, 2014-ben megrendezett magyar Spartanon.

Első hely a világranglistán

Mészáros László 2017-ben a Spartan Race-világranglista második helyén állt a félprofik között. Egy évvel később megnyerte a csehországi versenyt, második lett Lengyelországban, Ausztriában és Várgesztesen is. A világranglista pontversenyében az első helyre lépett elő, a világbajnokságon hetedik lett. Az idén Nagykanizsán nyert Spartan-versenyt, Csehországban harmadik helyen végzett.

A sportolói pályafutása során több sérüléssel kellett megvívnia, és ez a helyzet sokszor lelkileg fájdalmasabb, mint fizikailag. Hogy sikerült elfogadni a tehetetlenséget?

Az elején nagyon nehéz volt elfogadni és néhány nap után már ideges voltam, hogy nem mozoghatok. Az emberek általában nem is gondolják, hogy alapjáraton kétféle állapot van. Vagy növekedsz és fejlődsz, vagy pedig leépülsz. Nincs köztes állapot! Ha egy hétig nem edzel, már nehezebben megy utána az első edzés. Ugyanígy lelkileg is fejlődni kell hozzá, meg kell tanulni feldolgozni a leépülést, vagy legalább minimalizálni a kárt, hogy az adott időszak után magasabb szintről lehessen újrakezdeni. A teljes leállást a legnagyobb butaságnak tartom, amit el lehet követni ilyenkor, hiszen a test a minimális cselekvésre is reagál, ahogy érzi az aktivitást. A leépülés nem zuhanórepülésben megy végbe. És ez nemcsak a sportra, hanem a munkára, tanulásra, magánéletre is vonatkozik.

A versenybeszámolóiból is árad a szenvedély, mindig mindent száz százalékosan megél.

Kicsit „oroszlános” mentalitás ez a „vagy teszem rendesen, vagy sehogyan”. Vannak olyan dolgok az én életemben is, amelyeket már nagyon meg kellene csinálnom, de még nem fektettem bele energiát. Ilyen például az önéletrajzi könyvem is. Nagyon sokan rágják érte a fülem és rengetegen jelezték, hogy amint kijön, már foglalják is. Én pedig még igazából hozzá sem fogtam, bár ez jelen pillanatban legfőképpen szponzori problémába ütközik.

A hétköznapi Mészáros László is ennyire céltudatos és törekvő, vagy a sportban tud igazán kiteljesedni?

A külsőm ezt sugallja és nagyobb részt ilyen is vagyok, de van mellette azért egy finomabb vonal is – az érzelmesség főleg a magánéletben jön ki belőlem. Olyan igazi őrült vagyok ilyen téren is. A kedvesem, Beus szokta is mondani, hogy több vagyok a szimpla, sportos, tetovált spártainál… Azt hiszem, ez az a kettősség, amit ő tud a legjobban elfogadni.

Van valami a sportban, amit nem ért még el, de biztos benne, hogy meglesz?

IronMan leszek egyszer, az tuti!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.