A szíve mélyén gyúrós gyerek maradt

Buk Tibor nemcsak azért erős, mert a magyar erőemelő-bajnokságon kategóriájában harmadik lett, hanem mert sportolóként és edzőként egyaránt hihetetlen elszántság és alázat jellemzi.

Kicsit banális kérdés, de hogyan lesz valakiből erőemelő?
A motiváció miatt. Sokévnyi testépítés után éreztem, hogy hosszú távon egy igazán kézzelfogható eredmény inspirálna. Edzőként is érlelődött bennem, hogy fejlődnöm kell, mígnem a Thor Gym FMT-képzésén összebarátkoztam Wittmann Zsolttal, és ez az ismeretség felnyitotta a szemem, mennyivel értékesebb, ha van valódi, kézzel fogható teljesítmény az edzésmunka mögött. Később az élet úgy hozta, hogy Horváth Gergő barátommal egy edzőteremben kezdtem el dolgozni, ő pedig már akkoriban régi motorosnak számított az erőemelésben, tőle kértem először segítséget. Ezután egy speciálisabb tanfolyamon még jobban megismerkedtünk, és elkezdődött a közös munka. Innen indul a mi kis történetünk, az első állomásunk a kétezertizenhatos erőemelő-bajnokság volt.

Akkor ugorjunk is a jelenbe, a versenyzés világába: hogy sikerült a legutóbbi kihívás?
November harmadikán a magyar erőemelő-bajnokságon – amelyen speciális segítő ruhát és bandázst is lehetett viselni – összesítésben harmadik helyen végeztem. Amúgy a raw kategóriában indultam, magyarán nem vettem igénybe a speciális eszközöket, csak amit ebben a kategóriában engedélyeznek, vagyis a csuklóbandázst, a térdgumit és az övet. Sajnos a tavaszi és nyári szezont sérülés miatt ki kellett hagynom, ezért döntöttem úgy, ha hátránnyal is, de elindulok ezen a versenyen, hogy elmondhassam, ebben évben is felkészültem.

Nem a helyezés, hanem saját rekordjaim megdöntése hajt, ugyanakkor nekem már az is győzelem, hogy sikerült a sérüléseimet magam mögött hagyni, s újra megközelítettem a régi formámat.

Ha már rekordok… A bajnokságot követően van ok a büszkeségre?

Guggolásban 260, nyomásban 162.5, felhúzásban 277.5 állt a nevem mögött, így az összetett teljesítményem a megálmodott hétszáz lett. Úgyhogy igen, boldog voltam az elért eredmény kapcsán.

Decemberben rendezik a Power Builder Kupát, mit gondol, milyen lesz a mezőny?

Brutális – nekem legalábbis ez a szó jut hirtelen eszembe. Minden évben legalább születik egy nem hivatalos országos rekord, ami nagyban mutatja, hogy igen nagy teljesítményre képes sportolókat láthatunk. Nagyon népes a mezőny, a kezdő hobbisták és a nemzetközi szintű versenyzők is jelen lesznek.

Aki fel szeretne állni a dobogóra, kőkeményen meg kell küzdenie, de hát ez a szépsége ennek.

Bár a PWB-kupa nyílt, szabadidős verseny, a rendezvényhez nem véletlenül adja nevét a Magyar Erőemelő-szövetség. Delegált bírók ellenőrzik a gyakorlatok érvényességét, és a hivatalos versenyeszközöket használjuk. Ez garancia arra, hogy a résztvevők nívós versenyen mutathatják meg tudásukat. Csak mindenkit buzdíthatok, hogy jöjjön el, főleg akkor, ha fontolgatja jövőre az indulást.

Van kedvenc gyakorlata?
Ez nehéz kérdés, mert nem véletlen, hogy az erőemelés része mind a három alapgyakorlat.

Szóval, ha a kedvencről kérdez, akkor az olyan, mintha egy apát arról faggatnának, melyik gyerekét szereti a legjobban.

A guggolás a legnehezebb, mivel a súllyal az életedért küzdesz a hátadon. Gyakorlat közben abban van a legnagyobb rizikó és kihívás, hogy ne csak a testi, a szellemi korlátokat is áttörjük. Az olyan versenyzőnek, mint én, aki a szíve mélyén mindig is egy gyúrós gyerek marad, a fekve nyomás a legkedvesebb. A felsőtest erejét mutatja, az átlag emberek mindig azt kérdezik először, mennyit nyomsz, egy kommersz fitneszteremben is ez érdekel mindenkit. Nagyot nyomni egy átlagember szemében is menő. Végül pedig a felhúzás, amely számomra a düh és az akarat gyakorlata. A konvencionális felhúzás, bár összetett gyakorlat, igényli technikailag a legkisebb képességet, ezért itt van a legkevesebb mentális gát. Ebbe igazán bele lehet tenni a nyers erőt.

Mennyire tudatos a táplálkozása?
Nagyon sokáig nem figyeltem rá, és rengeteg negatív következménnyel kellett szembenéznem, rossz regeneráció, rendszeres emésztési gondok.

Sokáig nyugtatgattam magam, hogy nem szép akarok lenni, hanem erős, és mindegy, mit eszem.

Szerencsére eljött a felismerés pillanata, azóta Kajdi Robi írja az étrendemet. Semmi varázslat, rengeteg zöldség, összetett szénhidrátok, jó zsírok, minőségi húsok.

Edzőként mit tanácsol, akik elkezdenék az erőemelést?
Csupán három szó: türelem, alázat, szorgalom. Ezeket kell szem előtt tartani, mert az erőemelés olyan sport, amelybe rengeteg melót kell tenni, hogy megtérüljön a befektetés. Nem szabad gyorsan várni az eredményeket.

Ne legyen senkin teljesítménykényszer, mert megöli a pillanatot, és semmi örömöt nem szerez ez a csodás sport.

Lesznek jobb és rosszabb napok, ezeket el kell fogadni, ettől lesz igazán értékes az eredmény.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.