A legkegyetlenebb ultramaratonik

Az ultramaratoni már önmagában embert próbáló feladat, hát még extrém körülmények között. Bemutatunk három versenyt, amelyet tényleg csak a legkeményebb, mentálisan is tökéletesen felkészített futók képesek teljesíteni.

Barkley Marathons – ahol azt sem tudják, mikor lesz a rajt

Az 1986-ban életre hívott, 160 kilométeres tennessee-i verseny sokak szerint a világ legkegyetlenebb ultramaratonija. Sokatmondó, hogy az eddig eltelt harminchárom év alatt mindössze tizenöten teljesítették. A legsikeresebb magyar Lőw András, aki 2008-ban három kört ment a teljességében ötkörös viadal jóformán járhatatlan ösvényein, erdőin, bozótosain – azaz a táv 60 százalékát teljesítette.

Évente legfeljebb negyvenen indulhatnak, és összesen hatvan órájuk van a táv teljesítésére. Az ihletet a Martin Luther King meggyilkolásáért elítélt James Earl Ray 1977-es szökése adta. Igaz, ő „csak” tizenhárom kilométer gyalogolt az erdőn keresztül, de a versenyt megálmodó Gary Cantrell úgy gondolta, a száz mérföldes táv lesz az igazi kihívás.

Tovább nehezíti az egészet, hogy a versenyzőknek fogalmuk sincs, mikor lesz a rajt. Éjfél és dél között bármikor lehet – ezt a főszervező egy cigaretta meggyújtásával jelzi.

Mindenféle kütyü használata tilos, s még csak segítőt sem vihetnek magukkal. Az összesen tíz mérföldes szintemelkedéssel is nehezített túraútvonalon elrejtett könyvlapokkal kell bizonyítani, hogy a megfelelő ösvényeken futott a versenyző. Miközben a nyomvonal évről évre módosul, teljesen titkos, és az indulók is csak néhány órával a rajt előtt kapják meg az itinert. A nevezési díj mindössze 1 dollár 60 cent, plusz az újoncoknak rendszámtábla. Az indulók emellett előre kapnak egy részvétnyilvánító levelet, a kiesőket pedig az amerikai gyászindulóval „üdvözlik”.

A Barkley Marathons szintemelkedései óriási kihívást jelentenek (Fotók: Red Bull)

The Tunnel Ultra – Futás a sötétben, szörnyek a falakon

A 320 kilométeres verseny végig egy sötét alagútban zajlik az angliai Bathban. Nemcsak fizikailag, mentálisan is óriási kihívás elé állítja a versenyzőket. A versenyt 55 óra alatt kell teljesíteni, külső segítség, túrabot és fejhallgató használata tilos. Az egy mérföld (egészen pontosan 1672 méter) hosszú egykori vasúti alagutat korábban ötven évig lezárva tartották, 2013-ban nyitották meg újra, a verseny nehézségéről pedig meséljen helyettünk az idei győztes, Bryan Clary, aki 50 óra és 58 perc alatt teljesítette a távot.

„Azt hiszem, mindannyian lebecsültük a versenyt – mesélte. – A nap nagy részében az alagút félhomályban volt, de este tizenegy és reggel öt között lekapcsolták a világítást.

Nagyon nehéz egyszerre megküzdeni a gyenge fényviszonyokkal és az állandó fáradtsággal. Egy idő után elkezdtem hallucinálni, ami néhány percig elviselhető, de amikor órákig mozognak a falak, és arcokat meg állatokat látsz mindenhol, az elég ijesztő.

Beszéltem mással is, aki hasonló problémákkal küzdött, szóval nemcsak én képzelődtem. Próbáltam koncentrálni, figyelni az utat és csak menni előre. Az alagút elvileg sima, de száz mérföld után már minden apró kis úthibát kisebb dombnak érzel. Tudtuk, hogy unalmas lesz, de azt kell mondjam, ez volt a legszörnyűbb verseny, amelyen valaha részt vettem. Nem túl szórakoztató, de hát éppen ez a lényege. Tökéletes arra, hogy kipróbáld, mire vagy képes, amikor a mentális kimerültség felülmúlja a fizikai fáradtságot. ”

6633 Arctic Ultra – harc a hideggel

A verseny hivatalos honlapja a világ legkeményebb, leghidegebb, legszelesebb ultrafutóversenyeként jellemzi az Arctic Ultrát (fenti képünkön). Mindössze tizenketten indulhatnak, és közülük jó, ha hatan célba érnek, ami nem is csoda, elvégre az Északi Sarkkörön áthaladva, hidegben, a széllel és a jeges, csúszós, talajjal megküzdve kell végigcsinálni a 120 (193 km) vagy 380 (611 km) mérföldes versenyt.

A szél 120 km/órás sebességgel is fújhat, a hőmérséklet pedig mínusz negyven-ötven fokig csökkenhet. És akkor még nem is beszéltünk az ultrafutással mindig együtt járó fizikai és mentális kimerültségről.

A legtöbb ember ideális körülmények között sem tudna ennyit futni, ám az extrém időjárási viszonyok és a fagyásveszély miatt az Arctic Ultra még a legedzettebb ultrafutóknak is óriási kihívás.

Jóformán lehetetlen rá rendesen felkészülni. Ezek után a legkevésbé sem meglepő, hogy 2007 óta csupán tizenkilencen értek célba. Jövő februárban lehet újra próbálkozni.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.