BOGI BLOGJA A müzli helyett meg marad a csirkepöri

Bogi egy futásról szóló reklám kapcsán merengett el azon, amit a tévében látunk, illetve a gyarló valóság között lehet némi különbség.

Nézed a reklámot, mindenki sportol meg fut, anyuka lefutja röhögve a maratonit, mutatja az érmet – mondjuk, a semmi közepén, ahol még a hiéna se jár, hogy kapott érmet, gőzöm sincs, de az most mindegy. Mindenki negédes, gyanúsan szociopata mosolyt virít, itt tuti mindenki be van gombázva, mert ilyen nincs. Na, hogy zajlik ez a valóságban?

Amit látsz: anyuka reggel tök nyugiban eszi a müzlit, majd vidáman, mint aki most pattant elő a szépségszalonból, már ott is van topon a legfenszibb futóruciban, és nekiiramodik.

A valóság: csörög az óra reggel ötkor, csipától félvakon, négykézláb mászol ki a konyhába lefőzni egy liter kávét, hogy félig-meddig észhez térj. A retikül méretű táskákat felesleges most korrektorral eltüntetni, mert leolvad fél perc után a francba, aztán odamész a szekrényhez, és a halom közül próbálsz kihalászni valami futásra alkalmas ruhadarabot.

Persze van vagy 56 pár zokni, de mindegyiknek csak egy darabja van meg, mindegy, „jóvanaz” a fekete a pinkkel, felhúzod a gatyát, amelyről már csak kint veszed észre, hogy kifordítva vetted fel, de az utcán csak nem állsz már neki korrigálni a problémát.

Tiszta póló nincs, így szagminta alapján próbálod kiválasztani a legkevésbé büdöset a szennyesből, majd a hangulatodnak megfelelően maxra kapcsolod a death metalt, és száz méter után, mikor egy horda állja el az egész utat előled, üvöltesz, hogy make them suffer!

Amit látsz: flottul belőtt séró, tökéletes mozgás lassított felvételen, hogy lásd, így kell ezt csinálni, némi vízpermettel előcsalogatott veríték, és persze az a baromira irritáló mosoly.

A valóság: öt napja áporodott hajadat lófarokba fogod, már ha van hajad. A bedurrant Achilles és/vagy combhajlító miatt Csámpás Rozi-futóstílus, de hát ez a szexepiled, már kilométerekről kiszúrnak elrettentő példának szolgáló mozgáskultúrádról.

Nincs az a varázsgomba-mennyiség, ami most mosolygásra bírna, legfeljebb a futás utáni sör, de ha a nézéssel ölni lehetne, a sziget teljes populációja kihalt volna már.

Fél kilométer után szakad rólad a víz, így is be kell térni a boltba valami lötyiért, a rosszalló pillantások kit érdekelnek, mikor te épp haláltusát vívsz az elemekkel. Télen valamivel jobb a helyzet, annyira nem bűzölögsz az izzadásban, ha mégis, legalább jól rád is fagy.

Amit látsz: edzés után hősünk erotikus mozdulatokkal megspékelve zuhanyfürdőt vesz, és olyan kéjes vigyorral mossa a haját, hogy bármilyen szexshopot felesleges fenntartani, ha cégek képesek ilyen hatást kifejtő sampont gyártani.

A valóság: egyik verzió, hogy hagyod a francba a higiéniát, félholtan belezuhansz penetráns szagfelhővel körülvett cuccoddal az ágyba, és húzod a lóbőrt, a zuhanyzással ráérünk arra még. A másik, hogy szokás szerint rohansz, marad öt perc valami cicamosdásra, az aromaterápiás tusfürdő helyett most csak mosószappan akadt kézre, hajmosásról szó se lehet, a hónaljad befújod hajlakkal, a hajadat dezodorral, majd magadra aggatod a civil álöltözetet.

Amit látsz: itt már megint baromi egészségesen esznek, gyümölcs, joghurt, valami tápkiegészítős shake, mert az kell, és ettől mindenki nagyon boldog és szép.

A valóság: nem eszel, ilyen úri huncutságokra neked nincs időd. A másik: feltéped a hűtő ajtaját, és a csempén ülve eszed a hideg csirkepörit nokedlivel, majd a chipses zacsival leülsz egy szál gatyában a tévé elé, de – hogy meglegyen a tudata annak, hogy mégis felelősségteljesen és tudatosan táplálkozol – csakis light kólát iszol, semmi felesleges cukor.

Amit látsz: ezek még álmukban is mosolyognak, agyam eldobom. De úgy egyből, minden ringatás nélkül bealszanak.

A valóság: te is bealszol minden ringatás nélkül. Úgy reggel öttől délután ötig tart ez a képességed, aztán meló után, mikor próbálod a maradék agysejtedet összekaparni, belöksz pár Red Bullt, és kimész edzeni, úgyis egész nap a tomporodon ültél. És mi történik?

Mikor elérkezik a pillanat, amire egész nap vágytál, hogy aludj, véreres szemekkel bámulod a plafont. Majd elkezdesz olvasni romantikus lámpafénynél egy kis Hegelt, anno ez mindig bevált. Most nem.

Megnézel két filmet, de semmi. Lehet, nem Stephen King-adaptációt kellett volna választani. Már pirkad, és végre sikerült álomba szenderülnöd, hogy cirka másfél óra alvás után olyan fitten kelj fel, mint a müzlizabáló anyuka a reklámban.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.