BLOGRA FUTOTTUNK Amikor derekasan meggyötör a futás

Blogszörfösünk saját Night Run-élményeit (pontosabban a fájdalmait) osztja meg az olvasókkal, mint ahogyan kiderül, hogy a nyár vége felé, az ősz közeledtével a virtuális futótérben is megszaporodtak a versenybeszámolók.

Augusztus első napján rendezték meg a Generali Night Run futóversenyt, s néhány kollégával részt vettünk az eseményen. Volt, aki a hat kilométeres távon, volt, aki félmaratonin, mi pedig – Night Run-fanokként – Zsuzskával a kilenc kilométeres távon indultunk. Korábban már írtam, nem vagyok versenyekre járó hobbifutó, de az UB-n és a Night Runon biztosan elindulok, mert hatalmas élmény! Fantasztikus érzés a rakparton futni, rácsodálkozni a kivilágított főváros szépségeire, aztán felkaptatni a Várba, majd át az Alagúton, ahol a szokásos dobkoncertet hallgatva az ember még belead apait-anyait. Sajnos mostanság nem vagyok jó formában, így bár mindent megtettem a verseny előtt, amit lehetett, a felkészülésemből a lényeges elem kimaradt – a futás. A derékfájásom, úgy tűnik, derékba töri a pályafutásomat. Az utóbbi hetekben heti egyszer mentem el futni, annak is masszív fájdalom lett a vége.

Szóval, sok jóra nem számítottam most sem, de akkor, amikor beálltunk a rajtzónába, rám tört a boldogság, és elfeledkeztem a derekamról.

Zsuzska diktálta a tempót, húzott szépen, de már a rakparton, két kilométer körül éreztem a fájdalmat – onnantól kezdve csatlakozott hozzám, és szinte végig is kísért. A Várba történő felfutást mindig nagyon várom, de ennyire gyötrelmes tán még sosem volt, mint most, itt el is váltunk egymástól Zsuzskával, mert én szép lassan kaptattam felfelé. Az Alagútban a dobosok mindig hatalmas energiabombát jelentenek, így volt most is, csak a nyargalás maradt el. Szépen bekocogtam a célba, átvettem az érmet, a jól megérdemelt sört és bort. Imádom ezt a versenyt, de akkor a legjobb, amikor jól kifutja magát az ember, és nem arra játszik, hogy „csak érjek célba”. Kicsit csalódottan sétáltam az autó felé, mert reméltem, az adrenalin elnyomja a fájdalmat, de sajnos nem így történt. Mindettől függetlenül azért „derekasan” helytálltam. Most kinéz egy-két orvosi vizsgálat, hogy aztán a lehető legtöbbet megtehessem, és helyrehozzam, ami elromlott.

Az UB miatt viszont kezdek kicsit parázni, mert oda ez nem elég. No de most ez van, és mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.

LEOTHEFIRST.BLOSGPORT.COM

Az Old Lake Man triatlonverseny középtávjáról szóló versenybeszámoló olvasható a honlapon. Ismét kiderül, hogy érdemes edzővel készülni, mert rengeteget fejlődik az ember, és magabiztossá is válik a versenyek előtt. A szerző úgy tolta végig a versenyt, hogy sehol sem volt holtpontja, sőt, talán még maradtak is tartalékok benne!

ULTRAKELEK.WEBNODE.HU

Hernádi László bejegyzéseit azért szeretem, mert nagyon érdekes terepeken fut, és ezekről remek leírást is ad. Most is elképesztő instant útvonalat teljesített a nyaralás alatt, eldugott helyeken járt, néha derékig érő csalánban és málnásban, ezekről fotó is készült.

A Bükk-900 útvonal teljesítése során húsz 900 méter feletti csúcsot kell érinteni – Lászlónak sajnos egy csúcs érintése tévedésből kimaradt, de tizenkilencet sikeresen teljesített 5:31 óra alatt!

 

NEMMARATONMAN.BLOG.HU

Az újrakezdésben az a legfontosabb, hogy tudjunk a kevésnek, kevesebbnek is örülni, és ne azon keseregjünk, régen milyen és mennyivel több volt. Van olyan érzésem, hogy ezt hamarosan én is megtapasztalom. Éppen ezért teljesen átéreztem a tíz kilométeres esti, eső utáni edzés élményeit!

 

JANOSFUT.WORDPRESS.COM

Thaller János az orfűi Spartan Race Beast-versenyen indult, ennek beszámolóját lehet olvasni a honlapon. A verseny igazán férfias, s nagyon menő szerintem, élvezettel olvastam! A táv 21 kilométer, 33 akadállyal, 795 méter szintemelkedéssel.

 

MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?

Felkészülés nyaralás alatt

KREMLICZA LEVENTE

A járványhelyzet tiltásai miatt augusztus végén és szeptemberben rengeteg tavaszról elhalasztott versenyt rendeznek augusztustól októberig, így a felkészülés is elcsúszott kicsit. Sokan most tartanak ott, hogy „kialakítsák” a versenyformájukat. A helyzet annyiban faramuci, hogy most indulnak el sokan nyaralni is, mondván, utaznak, amíg még lehet, mert ki tudja, mi lesz később. A vakációnak a pihenésről illenék szólnia, ami kicsit nehezen egyeztethető össze a kemény edzésekkel – de nem lehetetlen. A nyaralás idején végzett kötelező penzumok kapcsán kérjünk az edzőnktől könnyebb, rövidebb időtartamú, de intenzívebb tréningeket.

A legtöbb edzéstervben szerepel, pontosabban kellene szerepelnie pihenős hétnek, amikor kevesebbet, lazábbakat kell futnunk, érdemes ezt a nyaralásra időzíteni. Reggeli könnyű futásokkal és esti rövid gyorsító edzésekkel megoldható a komolyabb edzés is, vagy ha a helyszín olyan, akár rövid terepfutásokról is szó lehet.

A lényeg, hogy a nyaralás alatt tényleg pihenjünk, és ne görcsöljünk rá a felkészülésre, úgysem az utolsó hetekben lehet megváltani a világot. Egy kis feltöltődés néha sokkal jobbat tesz, mint a kemény tréningezés erőltetése.

 

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.