Eliud Kipchoge korlátokat döntene

Októberben az olimpiai bajnok kenyai sportoló két óra alá szorítaná a maratoni futás világrekordját. Ennek apropóján az idei interjúiból kiemeltük a legérdekesebb kérdéseket és válaszokat.

Milyen érzés, hogy a legtöbben önt tartják minden idők legjobb maratoni futójának?

Azok a legboldogabb pillanatok, amikor megtudom, hogy inspiráltam valakit. Ez tesz igazán boldoggá. Mindegy, hogy gyorsabb futásra, esetleg a futás elkezdésére ösztönzöm őket, vagy csak hogy jobb emberek legyenek, ez nem számít. A lényeg, hogy hatok rájuk.

Nagy Tottenham-szurkoló. Futóként mit tanulhat a labdarúgóktól? Elképzelhető, hogy a jövőben a futás is annyira népszerű legyen, mint a futball?

A legfontosabb, hogy ösztönözzük az embereket a futásra. Mondjuk el nekik, hogy a futás az egyetlen, amelyen keresztül igazán szabadnak érezhetik magukat. Mindezen túl a jövőben a futás is egyre inkább csapatsporttá válik, mert csapatban sokkal többet el lehet érni, és így a sportág is népszerűbbé, érdekesebbé válhat.

Miért tartja ennyire fontosnak, hogy két óra alá vigye a maratoni futás világrekordját?

Történelmet akarok írni, úgy érzem, ez is a feladatom. Az elmúlt két évben végig azt éreztem, hogy még egyszer meg kell próbálnom a rekorddöntést az után, hogy Monzában nem sikerült. Egyesek szerint ez lehetetlen – tiszteletben tartom a véleményüket, ők pedig tartsák tiszteletben az enyémet. Ha sikerülne, bizonyítanám, hogy minden lehetséges.

A többi futó is elkezdene hinni magában, és még inkább bíznának abban, hogy kemény munkával elérhetik céljaikat. Végre eltűnne a feltevés, miszerint az emberi testnek és elmének megvannak a korlátai, amelyeket nem lehet átlépni. Ha sikerülne a rekorddöntés, megmutatnám, hogy ez nem igaz.

Monzában miért nem sikerült? Mindössze huszonhat másodperc hiányzott…

Egy kilométerrel a vége előtt rájöttem, kissé lassú voltam. Próbáltam behozni a lemaradást, de már nem volt lehetséges. Olyan voltam, mint egy ökölvívó, aki bemegy a ringbe, és fogalma sincs, mi vár rá. Az edzésmódszerem nem változott, de mentálisan felkészültebb vagyok, és ezúttal már tudom, mire számíthatok.

 

Eliud Kipchoge valóban örömként éli meg a maratoni futást.

 

Mi a véleménye azokról, akik úgy gondolják, a technológiának kisebb szerepet kellene játszania a futók életében?

A jövőben a futásra egyre nagyobb hatással lesz a technológia, amely egyébként is átszövi egész életünket. A világ fejlődését nem állíthatják meg a technológiát ellenzők sem. El kell fogadni a változást, és együtt kell vele élni.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a technológiai fejlődés és a jobb életkörülmények hatására a kenyaiak a jövőben nem nevelnek ki annyi világklasszis futót, mert nem lesznek rákényszerítve?

Nem szoktam ezen sokat gondolkodni. A technológiai fejlődést nem lehet megállítani. Tény, egyre több gyerek busszal vagy autóval jár iskolába, ezért lenne szükség Kenyában és más országokban is olyan akadémiákra, ahol a fiatalok edzhetnek és fejlődhetnek. Mindig lesznek olyan tehetségek, akik kiugró sportsikereket akarnak elérni.

Ön milyen kütyüket használ?

Gyakran futok pulzusmérővel, mert tudni akarom, hogyan reagál a szívem bizonyos helyzetekben. De sohasem elemzem ezt specialistákkal, ez csak nekem fontos.

Használ táplálékkiegészítőket?

Normálisan étkezem, ahogy minden kenyai. Táplálékkiegészítőket nem használok, az egyetlen kivételt a sportitalok jelentik.

Milyen egy átlagos edzésnapja?

Háromnegyed hatkor kelek, és általában hat óra tíz és hat óra húsz körül kezdek el edzeni, majd visszatérve lezuhanyzom, és megreggelizem. Ezután pihenek kicsit, majd következik az ebéd, utána masszázs, és a délutáni edzés előtt ismét pihenek kicsit. Edzés után zuhanyozom, megvacsorázom, és kilenc körül lefekszem. Ez egy átlagos napom.

Igaz, hogy a vallás nagyon fontos szerepet játszik az életében?

Ez tart távol azoktól a helyzetektől, amelyek megakadályoznának céljaim elérésében. Minden vasárnap elmegyünk templomba a családdal, és rendszeresen imádkozom, vagyis reggel, edzések előtt is.

Futás közben hogyan birkózik meg a fájdalommal?

Maratoni futás közben állandóan fáj az ember lába, meg kell próbálni nem gondolni rá és kizárólag az útra fókuszálni. A korlátokban nem hiszek, edzés közben próbálok hallgatni a testemre, és állandó kihívások elé állítani, hogy a megfelelő pillanatban leküzdjem az akadályokat. Nekem a maratoni jelenti az életet, ez tesz boldoggá, ezért mosolygok futás közben, és egyelőre nem is gondolkodom a visszavonuláson.

Források: Highsnobiety, blog.runningcoach.me, efe.com, elmundo.es

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.