500 kilométeres kihívás: novemberben is dicsőségfal és nyeremények!

Honlapunk kihívása 2019-re: fussatok, kocogjatok, szaladjatok – majd írjátok meg élményeiteket, küldjetek fotót, és szerepeljetek a Csupasport dicsőségtablóján! Első ránézésre talán soknak tűnik az 500 kilométer, de nem az! Most is érdemes csatlakozni: ingyen nevezések, ajándékcsomagok, óra és kalandparkozás a havi nyereményeink között.

Már két hónap teljesítői kerültek fel a dicsőségfalra. Az 500 kilométeres kihíváshoz persze bármikor lehet csatlakozni, biztatunk is mindenkit, tegye meg. Egy kis kedvcsináló videót is készítettünk, hátha valakit ez ösztönöz majd a csatlakozásra.

A júliusi teljesítők között ide kattintva lehet megtekinteni a nyerteseket, augusztusban nekik kedvezett a szerencse, de már sorsoltunk szeptemberre, majd októberre is. Nézzük, mire számíthatnak azok, akik novemberben kerülnek fel a dicsőségtablóra, azaz íme, a novemberi nyereményeink.

2 db nevezés az 5. Zúzmara Félmaraton és Futófesztiválra

1 db Kalifa 30 ezer Ft értékű ajándékcsomag

1 db Libri könyv ajándékcsomag

1 db Casio-karóra

1 db Sobri utalvány (családi belépőjegy 4 fő részére)

Havi nyereményeinket a Budapest Sportiroda, a Gilan Kft. Kalifa, a Libri, a Casio és a Sobri Jóska Kalandpark biztosította.

Sorsolás minden hónap első munkanapján, legközelebb december 2-án. Sorsolunk fődíjakat is, mégpedig 2020 első napjaiban.

Minden hónapban ABC-rend szerint közöljük a teljesítőket.

Csupasport 500 km játékszabály

És még egy fontos dokumentum:

Ezen a linken tölthető le a Csupasport hozzájáruló nyilatkozata fényképhez

 

2019 NOVEMBER

Bár kis fáziskéséssel, de beköszöntött az ősz, a futók nem lankadnak: Vajda Gizella emlékezetes félmaratoni versenyen van túl, és már az egész családja követi őt az edzésekre.

 

Dr. Vajda Gizella (Szeged)

Rendszeresen egy éve futok, ezt megelőzően csak futogattam. Mindig szerettem ezt a mozgásformát, csapatsportokban is olyanokat választottam, ahol futni kellett. A futás számomra fizikális és mentális tréning is: általa levezetem a feszültséget, feltöltődöm és ilyenkor születnek a legkreatívabb ötleteim. A jóleső futás számomra 12–15 km között van. Barátnőimmel maratonváltót futottunk, ami hatalmas élmény és buli volt. Idén két félmaratont teljesítettem. Az első félmaratonom emlékezetes marad: egyik versenyzőtársam rosszul lett verseny közben. Végig vele maradtam, együtt küzdöttük végig: végül egymás kezét fogva futottunk be a célba és együtt sírtunk örömünkben. Nagy álmom, hogy lefussam a maratont is. A futás mellett a kerékpár és a spinning az abszolút favorit számomra, illetve imádok túrázni és közben geoládákat gyűjteni. A futás szeretetét sikerült ráragasztanom a családtagjaimra is: a férjem is elkezdett futni, pedig ő mindig utálta a „csakfutást”. Mostanában a lányom is csatlakozik hozzám az első kilométereken. Két kisfiam is jelezte: hamarosan ők is szeretnének majd futni…

2019 OKTÓBER

Rosta Gyöngyi volt első októberi jelentkezőnk, akiről megtudhattuk: futópályán vannak a kedvenc edzései! Kovács-Széles Anikó az alapoktól kezdve eljutott idén a félmaratonig, Kun Zoltán a focilabdát hagyta el az aszfalt kedvéért. Hudák Alexandra hosszabban is megosztotta velünk élete első maratonijának történetét. Blogra futottunk rovatunk gazdája, Szalay Hédi számára pedig jöhet terep, jöhet aszfalt, jöhet sima edzés és jöhet verseny is. Borza-Tóth Zsuzska már túl van a félmaratonin, túl van a 30 kilométeren – a cél a maratoni táv teljesítése. Várnai Gergely ezt már kipipálta, sőt, teljesítette a Korinthosz 160-at is, ami nagyszerű eredmény! Hasonlóan Kövesy Attila tettéhez, aki az egész családját megfertőzte a futással.

Borza-Tóth Zsuzska (Szentendre)

Tavaly januárban kezdtem el futni rendszeresen. Két okból, az egyik hogy visszanyerjem a régi formámat a másik hogy a kollégáimmal el tudjak indulni én is az Ultrabalatonon (mindkettő teljesült 😊) Első kihívásom és nagy vágyam az lett, hogy egy félmaratoni távot le tudjak futni egyben. Egy kollégám segített felkészülni, és idén áprilisban a Vivicittán teljesült is ez az álmom. Aztán elkapott a gépszíj, versenyt versenyre halmoztam, majd egy nagyot álmodtam és emeltem a tétet. Így idén a Spar Maraton Fesztiválon 30 km-en indultam. A futás szerelmese lettem, amikor csak tehetem, futok. Következő álmom és célom hogy jövőre lefussam a maratont. (a kislányomat is kezdem megfertőzni a verseny hangulatával 😊)

 

dr. Hudák Alexandra (Szarvas)

Még 2010-ben kezdtem el futni egy fizikai felmérésre készülve, így ezt követően a futás szép lassan az életem részévé vált. Az első félmaratonomat 2016. március 31-én futottam le Balatonfüreden 1:50:19-es idővel, majd ezt követően annyira fellelkesültem, hogy elhatároztam, 2019 szeptemberében lefutom a maratont. Megtettem minden tőlem telhetőt, hiszen végigfutottam a telet esőben, hóban, mínusz fokokban, a nyarat pedig a csaknem 40 fokos melegben, a lefutott kilométerszámom pedig majdnem elérte az 1000 kilométert és emellett sokat kerékpároztam is.

2019. szeptember 29. napján elérkezett a 34. Budapest SPAR maratoni futóverseny napja. Amikor ott álltam a rajtnál, nagyon izgultam, de a verseny hangulata magával ragadott, alig vártam már, hogy elinduljunk. Amint elindult a verseny, minden kétségem megszűnt és végig mosolyogva futottam le a távot, egyáltalán nem volt holtpont a futás során. Erőt adott, hogy tudtam, hogy a családom és a barátaim figyelik az applikáción, hogy éppen merre járok, illetve a távon szinte mindenhol szurkolók tömege támogatta a futókat. Amikor elértem a 33. km-t, már tudtam, hogy sikerülni fog teljesíteni a távot és innentől kezdve még gyorsabb tempót is tudtam menni. Miután áthaladtam a célvonalon, megláttam a nővérem és a párom, akik ott álltak és engem vártak telefonnal a kezükben, hogy megörökítsék a nagy pillanatot, amint beérek – én pedig vigyorogva szaladtam oda hozzájuk.

Egy biztos: szilárd elhatározás, kemény edzésmunka és kitartás kell a táv teljesítéséhez, ami rengeteg áldozattal és lemondással jár az élet egyéb területein, de úgy érzem, hogy az a felejthetetlen élmény, amit a célba érkezéskor kapunk – minden egyes percet megér. A futás megtanított a türelemre és a kitartásra, hiszen, ha valamit nagyon akarunk, azt elérhetjük az életben – és ez erőt ad, megnyugtat és felvidít a mindennapokban.

Kovács-Széles Anikó (Paks)

Az igazat megvallva én voltam az az iskolában, aki nem tudott futni, ha kellett, akkor „meg is haltam” közben. Három éve a (férjem után szabadon) tettem egy próbát, hogy a futás és én esetleg összebarátkozzunk. Abszolút az alapoktól kezdtem először 5 km felkészítő, aztán 10 km, egy éve pedig meglett az első félmaratonom is Siófokon. A „barátság” azóta is megvan, töretlen. Idén a Borvidék félmaratont sikerült teljesíteni, tavasszal pedig kipróbáltam a terepversenyt is a Mecsekben. Amire még büszke vagyok, hogy saját biciklis felvezetővel is rendelkezem, kisfiunk személyében. Ő látható a képen velem.

 

 

Kövesy Attila (Kecskemét)

Hallottam egy beszédet „Teljesíthetünk jobban és lehetünk jobbak” címmel. Három nappal később, 2019. április 9-én kezdtem el „futni” rendszeresen. Az elején 2 km, majd 5, 10… Soha nem futottam meg ennyit. Szeptemberben volt az első félmaratonom (2:05:15). Hat hónap alatt lefogytam 26 kg-t, volt miből 🙂 Amire igazán büszke vagyok, hogy a gyermekeim is követték a példám. A lányoknak a leghosszabb táv 5 km volt, míg a fiamnak 10km (terepen).

 

 

 

 

Kun Zoltán (Tárnok)

Focizni ugyan mindig szerettem, futni annál kevésbé, így még a futballpályán is igyekeztem kerülni minden fölösleges futómozdulatot. Ám amikor hónapokig már a kispályás csapat sem jött össze, kipróbáltam, milyen érzés, ha labda nélkül próbál kocogást imitálni az ember. Rettentően büszke voltam magamra, hogy elsőre mindenféle megállás, pihenő, frissítés nélkül lefutottam érzésre úgy három kilométert, és csak a végére fáradtam el! Azóta kiderült persze, nem volt az még nyolcszáz méter sem, de a nehézkes kezdet után az évek alatt valamennyire belelendültem, a Csupasport indulásakor már szinte „mindennapos” kocogónak számítottam, szeptemberben csaknem kétszáz kilométerig jutottam. Spartathlon ebből nem lesz, de lehet, jövőre megcélzom azt a 2020 kilométert. Persze ha a fele összejön, azt hiszem, nagyon is elégedett leszek!

 

Rosta Gyöngyi (Budapest)

Idén költöztem Budapestre, de az életemben lefutott legtöbb kilométer Biatorbágyhoz kötődik. Egyetem alatt kezdtem el futni „stresszoldás” címszó alatt, és bár az egyetemet már több mint két éve befejeztem, azóta sem álltam meg, sőt csak azóta indultam meg igazán. Nem vallom magam se aszfalt, se terepfutónak, mert mindkét műfajt egyaránt szeretem a maga előnyeivel és hátrányaival együtt, valamint hátborzongató módon kedvenc edzéseim futópályán vannak. Az utóbbi időszakban az edzéseimet Eliud Kipchoge „No human is limited” mottójára építem, és bár nem szerepel a terveim között kétórás maratont futni, a saját kis univerzumomban a céljaim eléréséhez ez a kis mondat rengeteg erőt ad.

Szalay Hédi (Fót)

Nagyjából hat éve futok, a kezdetekben persze nálam is a fogyás volt az indok. Aztán szép lassan lefogytam, amennyit szerettem volna, de a futás maradt az életem része, mert azt gondolom, hogy szabadban sportolni a legegészségesebb. Mellette egyéb edzésfajták jöttek-mentek kiegészítésként, keresztedzésként, de a futás maradt az állandó. Abszolút hobbifutó vagyok, csak néha veszek részt versenyen, inkább a magam kedvére futkosok, mert nemcsak egészséges, de nagyon jó kikapcsolódási lehetőség is. Terepen szeretek inkább edzeni, de nem vetem meg az aszfaltot sem. A szeptember, október futás szempontjából nem a tervek szerint alakult, de az 500 kilométert május óta bőven beletettem a futócipőmbe.

 

 

dr. Várnai Gergely (Pécs)

2009 őszén futottam le az első maratonomat Budapesten, és azóta is minden évben visszajárok a versenyre. Öt-hat évvel ezelőtt elkezdtem ultratávokat is futni, jelenleg a legnagyobb, szintidőn belül teljesített versenyem a 160 km-es Korinthosz, amit Szekszárd és Baja között rendeznek meg. Hobbifutó vagyok, futás mellett azonban szívesen próbálok ki egyéb sportokat is, most éppen a kettlebellt.

 

2019 SZEPTEMBER

Bán Andrea már több mint két évtizede fut, de most még nagyobb szerepet kaphat a futás az életében – ő volt szeptember első teljesítője, majd megérkezett Fábián Katalin levele is, aki örökre hálás lehet a dokijának. Radványi András már számtalan maratonnal bizonyította, érdemes volt felállni a fotelból, Szász Péter pedig sprinterként megfogadott valamit, amit örül, hogy nem tartott be. Van már „amerikai” csatlakozónk is, Dovák Krisztián voltaképpen helyben készülhet a New York-i maratonira. Az pedig szuper érzés nekünk is, hogy Teszler Gabriella éppen az 500 kilométeres kihívás miatt kapott futásaihoz új lendületet. Hozás Zoltán a futball helyett immár a futásra szavaz, a Lubics Szilviával közös kép is örök emlék lehet neki.

Bán Andrea (Budapest)

Apukámnak köszönhetem a sport szeretetét, kiskorom óta mindig sportoltam valamit, általános iskolában atletizáltam, azon belül gátfutásban versenyeztem. Majd később a főiskola mellett találtam rá a futásra, amit saját időbeosztásom szerint végezhetek. Több mint húsz éve futok, kisebb-nagyobb megszakításokkal, ahogy érkeztek közben a gyerekeim. Amíg ők kisebbek voltak, addig a futást csak a testem-lelkem megmozgatására, szintentartásra végeztem. Körülbelül négy éve, amióta a legkisebb gyermekem sem igényel annyit belőlem, nagyobb hangsúlyt kap a futás az életemben. Különböző célokat tűzök ki magam elé távban, időben, és ezek megvalósításáért edzek.

 

 

Dovák Krisztián (New York)

A futás számomra egyfajta terápia, kimozdít a hétköznapok monotonságából és szabadnak érzem magam. Mint sokan mások, én is fogyás céljából kezdtem el futni. Pár hónap és mínusz 25 kg után kezdett el furdalni a kíváncsiság, hogy esetleg egy-két versenyen is kipróbálhatnám magam. Több mint egy éve futok rendszeresen, és néhány 5 és 10 km-es verseny után már túl vagyok életem első félmaratoniján (Brooklyn half) is, ami óriási élmény volt számomra. Május óta több mint 550 km-t futottam, és jelenleg még három kvalifikációs versenyre vagyok a 2020-as NYC Marathontól.

 

Fábián Katalin (Budaörs)

2009-ben kezdődött… Egy kisebb „szív-es” beavatkozás után a doki javasolta a futást. Mondtam neki: „doktor úr, én még a busz után sem!”:) De aztán mégis megpróbáltam 1, azaz egy km-rel. 🙂 Aztán jött egy ötlet kollégákkal… K&H-s maratonváltó, neveztünk is. Muszáj volt felfejlődni a 7 km-re. Annyira sikeres volt a debütálás, a versenyhangulat, hogy aztán innentől nem volt megállás. Újabb és újabb maratonváltók.. majd egyéniben 7 km, 10 km. Egyszer csak egy achilles-sérülés, hiszen a nagy igyekezetben elkapott a gépszíj, és következtek az ész nélküli edzések. Úgyhogy elölről kezdtem szépen az egészet, 2 km-től. Az elszántság – az eltiltás – azt eredményezte, hogy a félmaratoni terv megfordult fejemben. És okosan felkészülve véghez is vittem. 2015. szeptemberében az első félmaratoni távot teljesítettem 2 óra 5 perc alatt. Azóta még 7 félmaratonon, 2 óra alatti szintidőkkel, a 2018-as és 2019-es UB-n 10 fős csapattal, egy SPAR-on teljesített 30 km-en vagyok túl és sok kisebb versenyen. Már nem mondanék le a futásról. Életem része lett és már nem okoz gondot a busz után futni sem. 🙂 Vannak még tervek a jövőre nézve, csapattal is, egyénileg is. Nemcsak a szívemet erősítette meg ez a sport, hanem új barátokat, új élményeket is hozott. A versenyekre készülés célokat teremt. A hétköznapokban is olykor egy egy edzés „életet menthet” a feltöltésével. Úgyhogy… Jöhet az újabb 500 km. 🙂

Hozás Zoltán (Gógánfa)

Gyerekkoromtól sokan fociztam, aztán egyetemi éveim alatt sikerült felszednem pár kilót, és háttérbe szorult a sport az életemben. Ez év áprilisában viszont újra nekiálltam sportolni, de már a futásban találtam meg a boldogságot, májustól számolva szeptember közepéig 506.39 kilométert tettem meg. Jelenleg az első félmaratonomra készülök. Úgy érzem, a futás a nekem való sport, 2020-ban szeretnék maratont is futni. (Remélem, a képen látható hölgyet egy futóbolondnak se kell bemutatni.)

 

Radványi András (Göd)

Lassan futok, pocakom van, sosem fogok dobogón állni, több versenyt is feladtam már, állítólag ehhez már öreg és tehetségtelen vagyok, de én mégis sokat futok és élvezem! A futástól hátborzongatóan jó élményeket kaptam, életre szóló pillanatokat! És értékes embereket ismerhettem meg, amiért hálás vagyok. Ezért érdemes volt felállnom a fotelból! Jószívvel javasolom másoknak is, megéri! Nulla sportmúlttal öt éve futok, 2015 tavaszán teljesítettem az első maratonomat, nemrég a 29-et, ha a 42.2-nél hosszabbak is beleszámíthatnak (hat 100 km feletti). Azt tervezem, hogy okosan, sérülés nélkül futok még kb. életem végéig. Abba még sok minden beleférhet. 🙂

 

 

Szász Péter (Székesfehérvár)

A téli hosszú futások és a tavaszi hosszú versenyek után a nyárra csak rövid távok maradtak, és én nagyon megszenvedtem a meleget, így nehezen jött össze az 500 mostanáig, de összejött. Amiért ennyit (vagy többet) futok? Sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Nincs túlsúly, nincsenek betegségek, nem fáradok el semmilyen fizikai tevékenységtől. De azt a mai napig nem tudom, mi vett rá, mert annyira utáltam hosszút futni, hogy még sprinter koromban megfogadtam: 100 méternél többet soha…

 

 

 

 

Teszler Gabriella (Szekszárd)

Negyvenhárom éves vagyok, egy tizenhárom éves lány büszke édesanyja. Szekszárdon élek és egy óvodában dolgozom. Két és fél éve kezdtem el futni, de sajnos egy baleset következtében egy év kimaradt. Tavasszal kezdtem újra lassacskán, de amikor megláttam a kihívásotokat, új lendületet kaptam, és eldöntöttem, hogy ezt megcsinálom. Egy kicsit több mint négy hónap alatt sikerült is. Volt benne sok jóleső (és kevésbé jóleső) hajnali, gyönyörű napfelkeltés futás, négy szuper verseny: rácalmási dagonyázás, Szelidi-tavi bulifutás, ballószögi homok, szabadkai csodaszép városi. Nagyon köszönöm nektek az inspirációt, amit tőletek kaptam.

 

 

2019 AUGUSZTUS

A nagy meleg dacára természetesen sokan futottak augusztusban is. Ágoston Piró négy gyermek mellett is tud időt szakítani a sportra, majd a számos magyar és nemzetközi verseny győztese, a hónap közepén a Korinthosz 160-on is diadalmaskodó olasz Enrico Maggiola is azt mondta, az ilyen kihívásokhoz szeret csatlakozni. Bodács-Bálint Éva már két évtizede fut, reméljük, a tavalyi térdműtét után az idén még többet tud majd sportolni. Nedjalkov Bea a 300 méteres atlétikai pályától mára eljutott a maratonig, Kovács Gábor pedig már másodszor teljesítette a Korinthosz 80-as távját. Bara Éva büszke lehet a félmaratonok utáni maratonjára, míg dr. Nagy Katalin már családi összejöveteleket is szervezhet a futóversenyekre. A hónap utolsó napjaiban csatlakozott Magyar István, aki maga sem hitte volna, hogy sprinterből mára hosszútávfutó lesz, Paulovicz Mariannát a futás szeretete mellett a természet szépsége is a szabadba csábítja, Gyöngyösi János Tibor pedig a Fuszekli futóklub tagjaként rója évek óta a kilométereket.

Ágoston Piró (Szekszárd)

Tíz éve kezdtem futni, de közben született négy gyerekem, azokban az időszakokban szüneteltetnem kellett a sportolást. A futásom célja idegrendszer regenerálás, „mutterstress” levezetés, és chillezés a természetben. Heti 60 kilométert szoktam futni, bár az utóbbi időszak nem sikerült olyan jól, de legalább volt benne egy maratoni táv is, a tatai maraton májusban. Persze számomra a futás főünnepélye a Borvidék félmaraton! Május óta 628 kilométert futottam.

 

Bara Éva (Nemesvámos)

2014 óta futok, falmászóként egy spartan akadályversenyre készülve kezdtem el futni. Aztán az akadályok elmaradtak, maradt a futás. Május óta több mint 630 km-t futottam. Nyáron a futást kiegészíti a bringázás és a túrázás a családommal. E-edzéstervvel készülök versenyekre, így könnyebben összehangolhatom a családi programokat, munkát és futást. Jó pár félmaraton után tavaly futottam első maratonomat a Maratonfüreden.

 

 

 

Bodács-Bálint Éva (Pécs)

Csaknem húsz éve kezdtem futni, a pécsi egyetemi atlétikai pálya melletti erdős részen. Munka mellett, negyvenéves korom után beiratkoztam főiskolára, és a vizsgaidőszakban nagyon jól esett a kikapcsolódás. Sajnos soha nem voltam kifejezetten sportos, mindig az autók érdekeltek inkább, mivel édesapám motor- és autóversenyző volt, így ebben a közegben nőttem fel. Kirándulni, túrázni viszont mindig nagyon szerettem. Néhány éve a lányom is elkezdett velem futni, pedig eleinte nagyon nem volt hozzá kedve, azóta viszont már több maratont is teljesített. Tőlem a hosszabb távok távol állnak, manapság hetente két-három alkalommal járok el futni fél órákat a lakóhelyünkhöz közel eső parkba, vagy a Mecseki turista ösvényekre. Tavaly térdműtét miatt keveset tudtam kocogni, az idén többet szeretnék!

Kovács Gábor (Paks)

Mint szerintem oly sokan, én is fogyási céllal kezdtem el mozogni 2014-ben. Akkor 96 kilót nyomtam: három műszak, ülő munka. Gondoltam, ennek nem lehet jó vége, és nem is akartam megfelelni a „100 kiló alatt nem férfi a férfi” „ideálnak” 🙂 Futócipőt olcsóbb volt venni, mint kerékpárt, ezért lett a futás. Úgy véltem, ha nem is szeretek bele, az utcára elhordom a futócipőt 🙂 Rögtön elkapott a gépszíj és most egy hete, hogy második alkalommal teljesítettem a Korinthosz 80 kilométeres távját, saját tavalyi 9 óra 20 perces időmet 1 óra 10 perccel megdöntve. Boldog vagyok. Soha nem gondoltam volna ’14 februárjában, hogy egyszer idáig eljutok, eljuthatok. Május óta 983 kilométert sikerült lefutnom. Az út folytatódik tovább. Mindenkinek egészségben gazdag sok 1000 kilométert kívánok: coxymaxi

Gyöngyösi János Tibor (Szentgáloskér)

A felvétel a 2019-es Ultrabalatonon készült, délutáni kellemes kocogás az északi parton. Négy éve futok, a kaposvári Fuszekli Kaposvár futóklub tagja vagyok. Szeretek futni – szerintem ennyi bőven elég rólam!

 

 

 

 

 

Enrico Maggiola (Trieszt)

Futok, hogy elfelejtsem (már nem emlékszem, hogy mit). Futok, hogy többet ehessek. Futok, mert nem fizettem ki a számlát az étteremben. Futok, mert szeretek korán érkezni. Futok, hogy benne lehessek ilyen kihívásokban.

 

Magyar István (Madocsa)

Gyerekkorom óta sportolok, viszont a futás nem annyira volt a szívem csücske. Azonban sprinttávokon tehetségesnek tűntem, ellentétben a hosszútávfutásokkal, ahol nem törtem babérokra. Aztán sokáig feledésbe merült ezzel a sporttal a kapcsolatom, más irányba kacsingattam, egészen nyolc évvel ezelőttig. Itt kezdődik a történetem: egészen fiatalon egy súlyos térdsérülés megváltoztatta életemet, a hosszadalmas felépülés után a futással próbáltam visszaszerezni elvesztett állóképességemet. Azóta tart felhőtlen kapcsolatunk, és két éve még szorosabb kötelékkel láncoltam magamhoz. Mostanra a gyorsaságom megkopott, és már nem a sprinttávokat favorizálom, amit gyerekoromban elképzelhetetlennek tartottam, ma világos képpé rajzolódik ki előttem: hosszútávfutó lettem. 🙂 Jelenleg keményen végig edzve a tikkasztó nyári meleg napokat szeptemberi félmaratonra készülök, hogy szárnyaimat kitárva új egyéni csúcsot fussak. Május óta több, mint 600 kilométert sikerült lefutnom. Hiszek a munkába fektetett erőfeszítések megtérülésében. Hiszem, hogy ha elég kitartóak, szorgalmasak és motiváltak vagyunk, akkor a cél, amit kitűztünk magunk elé, az elérhető, és igenis megvalósítható.

 

Dr. Nagy Katalin (Ócsa)

2017 májusában kezdtem futni, talán sokakhoz hasonlóan azért, hogy kicsit lefogyjak, és ne fulladjak ki, ha fel kell mennem egy lépcsőn. Sokáig csak néztem az ismerőseim futós bejegyzéseit, és nem értettem, miért jó ez nekik, hogy miért nincs jobb dolguk, mint szaladgáljanak, ma pedig már el sem tudom képzelni azt, hogy két-három napnál hosszabb időt futás nélkül töltsek. Ha elutazom valahova, az egyik első dolgom megnézni, hogy milyen futóútvonalak vannak arrafelé. Május óta 750 km-t futottam és 2019-ben több mint 1500-at. A futásnak köszönhetően számos új barátra és jó ismerősre tettem szert, és rengeteg olyan helyre eljutottam, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. 2018 augusztusában kipróbáltam a terepfutást a Szavanna trailen, és annyira tetszett, hogy azóta már inkább ez kerül előtérbe. Persze, továbbra is részt veszek a nagyobb aszfaltos futóversenyeken és a környékbeli családias eseményeken, egyéniben vagy csapatban, az ócsai UFÓ SE tagjaival és a dabasi futóközösséggel, de mégis a legjobban a zöld erdőben és a hófehér, ropogós hóban szeretek futni. Általában a futással kapcsolatban a legbüszkébb arra vagyok, hogy egy éve anyukám és a húgom is elkezdett futni, és ott lehettem az első hosszabb távjaik teljesítésénél (21 km és 31 km), a saját eredményeimmel kapcsolatban pedig arra a tíz 25-30 km-es, 800-1000 m emelkedős terepfutásra, instant túrára, amelyet május óta (részben a Visegrád trailre készülve, részben a teljesítés miatti örömben fellelkesülve) sikeresen teljesítettem.

Nedjalkov Bea (Pécs)

Mindig sportoltam valamit, már óvodásként úsztam, majd iskolásként atletizáltam és teniszeztem, később pedig kézilabdáztam. Futni sosem szerettem, viszont napra pontosan, 2013. február 11-én becsípődött, hogy az anyukám milyen szorgosan és kitartóan jár heti két-három alkalommal. Így egyik nap, a sokadszori invitálásra igent mondtam. Emlékszem, pontosan hat kört voltam képes megtenni a 300 méteres atlétika pályán, attól kezdve pedig nem volt megállás. Szépen lassan, fokozatosan egyre több kört futottam, majd amikor a pályán már ment a tíz kilométer, kimerészkedtem terepre is. Két évvel az első futásomat követően félmaratont futottam, majd rá két évre sikerült eljutnom a maratonig, amiben már nagy segítségemre volt ultrafutó férjem, akit nem mellesleg futóversenyen ismertem meg. Mottóm: „Itt és ma, csak most futhatok!”

Paulovicz Marianna (Pilis)

Hobbifutogató vagyok, öt éve futok, mondhatni kikapcsolódásképpen. Ha az ember egy irodában ül egész nap, szinte vágyik a természetre, mindegy milyen évszak van – ez indított el anno engem is, hogy futócipőt ragadjak, és így maradtam. Nem bánom, számomra ez nem kötelező dolog, inkább kikapcsolódás. Amikor az erdőben szelem a kilométereket, annak hihetetlen pozitív energiahulláma van, könnyű rászokni, nem hiába kezd egyre jobban terjedni a terepfutás is. Nekem május óta már több mint 800 km van a lábamban, idén az a mottóm, hogy a futás szeretete miatt fussak, nem kergetek időterveket, csak élvezem – hiszen ez is egy fontos része a sportnak, ugye?

2019 JÚLIUS

A későbbi könnyebb kereshetőség miatt havi bontásban, azon belül ABC-sorrendben közöljük a teljesítőket. Első teljesítőinket, Kalamász Zsanettet és Varga Évát nemrég hosszabban is bemutattuk. Július közepén Bodó Tímea és Hajnády Margó is jelezte, már zsebben az 500 kilométer. Hamarosan az urak is belelendültek, Vincze András „hivatali kötelességből”, Györgyi Gábor a svájci ultrára felkészülése részeként, Sápi Balázs János, akiről korábban már írtunk, spártai útja reményében teljesítette a kihívást. Állandó blogírónknak, a korábbi válogatott futballista Dombi Tibornak sem okozott gondot a teljesítés, majd Kelemen Anett is megírta, számára a futás jelentette a talpra állást. A hónap utolsó napján Krizsanyik Andrea jelezte, neki is megvan az 500. Gratulálunk valamennyi győztesünknek!

Bodó Tímea (Gödöllő)

Négy gyermekem van, egy éve futok. A rabja lettem. A Bátor Tábor Élménykülönítményének tagja vagyok. Mostanra már edzői segítséggel készülök az első maratonomra, illetve jövő májusban trióban teljesítjük az Ultrabalatont. Havi 200 km felett futok, így bátran kijelenthetem, hogy az 500 km teljesítve.

 

 

Dombi Tibor (Debrecen)

Régen a futballpályán a sprintekre kellett figyelnem, jó ideje azonban már hosszabb távokat futok. A május eleje óta eltelt két és fél hónap alatt mintegy 580 kilométert futottam, főleg hajnalban, hiszen az a kedvencem, és próbálom úgy alakítani, hogy az ötven kilométer minden héten meglegyen. A bécsi maratonin egy perccel kicsúsztam a tervezett 3:30-ból, a cél az, hogy egyszer ez az idő összejöjjön.

 

Györgyi Gábor (Budakalász)

Körülbelül öt-hat éve kezdtem futni. Mivel nagyon szeretem a természetet, futásaim kevés kivételtől eltekintve terepfutást jelentenek: ekkor igazán friss levegőn vagyok, távol a zajtól, forgalomtól; élvezhetem a kilátást, az erdőt, növényeket, néha állatokkal is találkozom, ráadásul a terepfutás mindig változatos. Ha igazán hosszú ultrát fut az ember, akkor ráadásul már hullámvölgyekkel, különböző nehézségekkel is meg kell küzdeni, amelyek mind nagyobb élménnyé és értékké tesznek egy ilyen teljesítést. Most épp az augusztus közepi terepultra, a Swiss Alps 100-ra (160 km + 9650 m szint) való felkészülés vége felé járok. Akár 100 km feletti terepfutóversenyeken is végig viszek magammal GoPro kamerát, hogy a felvételekből készült videókkal megoszthassam, átadhassam a versenyek gyönyörűségét, a teljesítés élményeit.

 

Hajnády Margó (Paks)

Hat éve kezdtem el futni, sok más sportot kipróbálva talán ez a sport, ami legközelebb áll a szívemhez. Abszolút hobbifutóként kezdtem, mára már a harmadik versenyemre készülök. Tavasszal teljesítettem a Vivicitta 21 km egyéni távját, őszre pedig készülök a WizzAir félmaraton úgyszintén 21 km-es egyéni távjára. Tehát ez az évem a félmaratoni felkészülésekről szól. Mottóm: 56 évesen is éld az álmaidat, hiszen minden fejben dől el, de a szíved visz tovább.

 

 

 

Kalamász Zsanett (Eger)

Sosem szerettem futni, de mára megszerettem. Szeretek kint lenni a szabadban, feltölt a táj, a környezet. Nincs olyan utazás, ahova ne futócipőben indulnék, hiszen csodás dolog bejárni a természetet.

 

 

Kelemen Anett (Pilisvörösvár)

Négy éve futok, és a futás mára az életem részévé vált. Tulajdonképpen a futás húzott ki a gödörből 2015-ben. Akkor nem bírtam lábra állítani a kéthetes mélyaltatás után az intenzíven. Ott eldöntöttem, új életet kezdek. Főleg terepen futok, ebben az évben eddig több mint 3500 kilométert gyűjtöttem, tavaly ez 5300 felett volt. 2017 májusa óta futok ultratávokat. Amire a legbüszkébb vagyok: két Balaton Szupermaraton egyéniben, két Piros85, két Mátrabérc, két Vérkör, három 100 kilométer feletti táv (Vadlán 108, Félbalaton 112 km, UTH 112 km). A futás sok mindenre tanított, és tanít mind a mai napig. Természetes közegem az erdő, sehol máshol nem érzem magam olyan biztonságban, mint ott.

Krizsanyik Andrea (Salgótarján)

Egy éve futok. Számomra a futás a szabadban, a természetben töltött, kötetlen sportolást jelenti. Edzés közben a szemem az utat figyeli, gondolataimat szabadjára tudom engedni, és teljesen kikapcsol ez a mozgásforma.

 

 

 

 

 

 

Sápi Balázs János (Rácalmás)

Május elseje óta július közepéig nagyjából 700 kilométert futottam. Világnézeti okokból futok 2015 óta. Világnézeti okból futni? Igen. A lényeg, hogy nem a futás testkultuszát kívánom erősíteni, hanem a test futás általi uralásáét, hogy a szellem szabadabban szárnyalhasson. Nos, mivel ez a magyarázat általában kiveri a biztosítékot – hozzáteszem, sajnos – így futok azért is, hogy példát mutassak. Szükség van a mozgásra. Mondjuk az ultra talán már túlzás, de ez azért kell, hogy a mozgás fontosságára könnyebb legyen felhívni a figyelmet. Persze ezen kívül sok másra is jó az ultra, ezt viszont csak az ultrafutók érthetik. Spártába szeretnék eljutni, hogy a futással kapcsolatos elképzeléseimet tekintve egy sikeres teljesítéssel feltegyem az i-re a pontot.

 

Varga Éva (Budapest)

Tavaly kezdtem futni és idénre a 2019 km elérését tűztem ki célul, június közepére meglett az első 1000, aminek roppant mód örültem. Két dolog miatt futok: először is, mert szeretek enni, másodszor, hogy legyőzzem az utálok futni érzést, amit, azt hiszem sikerült, annak ellenére, hogy vannak nyögvenyelős/pocsék edzések is. Régebben túráztam, imádom a hegyeket és az erdőt, így adta magát a terepfutás. A Visegrád trail volt idén a csúcspont, azt hiszem ez látszik a mellékelt képen az arcomon. 🙂

 

 

 

Vincze András (Göd)

Írhatom, hogy hivatali kötelességből is észre kellett vennem, hogy a Csupasport „Fussunk 500 kilométert az év végéig” felhívásunk, illetve egyben sportos játékunk abszolút főszereplői a nők. Mondjuk, ezen nem csodálkozom, mert a futás minden kihívását sokkal jobban bírják a hölgyek: kitartóbbak, nem nyafognak, célorientáltak. Ennek szellemében „első férfiúként” ezúton csatlakozom nagy tisztelettel e nagyszerű futótársasághoz, jelezve, hogy a csupasportos kihívás első pillanatától, azaz május elsejétől számolva július 14-ig 504.98 kilométert teljesítettem. Ha ez így megy tovább, akkor – a 2019-es edzések és versenyek eddigi átlaga alapján – december 31-ig meglehet a 3000 kilométer is. Klassz szám, tetszik – futok is utána!

 

Korábban írtuk:

Szeretsz futni? Tökéletes.

Nem szeretsz futni? Az sem baj, mert most egy jó lehetőséget kínálunk, hogy esetleg mégis kedvet kapj hozzá.

A Csupasport május elsején ünnepelte első születésnapját, és ennek apropóján egy különleges kihívással készültünk 2019 hátralévő hónapjaira.

A lényege igen egyszerű: fuss 500 kilométert!

Nem sok, ugye? Persze nem sok az ultrásoknak, maratonistáknak, edzettebb futóknak, de mi azt szeretnénk, ha az edzetlenebb futók, a teljesen kezdők is úgy éreznék – miért ne fussanak?

Vagy fordítsuk meg: miért fussanak?

Például az egészségükért. A jókedvükért. A futás jelentette flow-ért. Vagy akár azért is, hogy elbüszkélkedhessenek családtagjaik, barátaik előtt a Csupasport segítségével is – megcsinálták.

Honlapunk örömmel lehozza mindazon futó fotóját, nevét, kis élménybeszámolóját, aki túljutott az 500 kilométeren, és ezt szeretné futótársainak is elmondani.

Hogy mi a teendő? A május elsejétől kezdődő hetekben, hónapokban pláne húzzatok futócipőt, pulzusmérővel, telefonnal, netán homokórával vagy fejszámolással csekkoljátok le a távokat, és ha megvan az 500 kilométer, írjatok a csupasport@csupasport.hu címre. Küldjetek magatokról egy jó fotót, írjatok nevet, lakhelyet, meg négy-öt mondatot, hogy miért volt jó (vagy rossz… – de ilyet elképzelni sem tudunk) ez a sok-sok futás.

Lesz egy dicsőségfalunk, rajta mindazokkal, akik teljesítették a Csupasport első nagy kihívását.

Lehet komolyan venni a futás mellett a dicsőségtablót, lehet persze viccesen is üzenni vagy köszönetet mondani – a lényeg, hogy aki fut, írjon nekünk néhány sort.

Ez verseny lenne? Dehogy verseny. Nincsenek elsők és utolsók, mindenki, aki mozog, sportol, odafigyel az egészségére, a szemünkben győztes.

Ezért ha két óra alatt képes vagy lefutni az 500 kilométert, kérjük, ne egyből jelezd, ne vegyük el a többség motivációját – szigorúak leszünk, a „bemelegítő időszak” június végéig tart, addig meg sem nyílik a dicsőségfal, csak a júliustól érkező eredményeket tesszük majd ki (futni, kilométert gyűjteni persze májustól kell!). Nagyon bízunk a profi, félprofi futók csatlakozásában is – ti is küldjetek fotót, néhány sort, ösztönözzétek a kezdő sportembereket arra, hogy igenis érdemes magukra napi fél órát szánni.

Hú, a napi fél óra nem sok? Van, akinek sok, másnak nem az – naponta két kilométert kocogni (bemelegíteni, nyújtani és még zuhanyozni is…) talán még nem annyira megterhelő, de mivel mindenkinek lesz sok olyan napja, amikor nem tud sportolni, biztos, hogy az egyszeri futóadag ennél a két kilométernél nagyobb lesz. De úgy érezzük: még egy teljesen kezdő, aki életében nem futott egy métert sem, az is képes lesz teljesíteni kihívásunkat.

Természetesen itt a csupasport.hu oldalon és a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében is folyamatosan követjük a kihívást – edzéstervvel, interjúkkal, ötletekkel, élménybeszámolókkal próbálunk mindenkit ösztönözni a csatlakozásra.

(És igen, a kis macera a végére: a dicsőségtablóhoz mindenkinek el kell küldenie majd a lenti dokumentumot kitöltve, de talán ez az 5-10 perces pluszmunka nem veszi el a kedveteket a remek futásoktól.)

Ezen a linken tölthető le a Csupasport hozzájáruló nyilatkozata fényképhez

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.