Ha elfogy a nafta…

Magyarország ikonikus hosszútávfutója, a Bécs–Pozsony–Budapest szupermaratonit egyhuzamban is teljesítő Horváth Jenő csehországi terepversenyen állt rajthoz, s tanulságos futás részese volt.

Még július közepén rendezték meg a meglehetősen árulkodó nevű Trans Moravian Masochist Trail Run versenyt Csehországban. Az igencsak kemény viadalon Horváth Jenő ultrafutó is rajzhoz állt, hogy legyőzze a száz mérföldes távot, amihez több mint ötezer méter szintemelkedés is társult. Az időjárás nem volt kegyes az indulókhoz, ami különösen megnehezítette a dolgukat.

Milyen volt a csehországi verseny?

Nagyon szeretem ezt a kihívást, mert az útja gyönyörű tájakon vezet végig. Többször futottam már itt, ezért is gondoltam, az idén is nekivágok a százhatvan kilométeres távnak. A felkészülésem jól sikerült, mert gyakran tudtam melegben futni, vagy hosszabb távokat terepen, a helyszínre is kipihenten érkeztem, szóval minden rendben volt. Ennek ellenére sajnos most nem sikerült végigmennem, százhúsz kilométernél kiszálltam, mert az egész nap szakadó eső rengeteget kivett belőlem.

A húsz órából, amíg futottam, körülbelül tizenegy órán át esett, ez az időjárás pedig mindenkit megviselt.

A végére egyszerűen elfogyott a nafta. Hiába vittem be több szénhidrátot, az ilyen terhelés során igénylem a zsírt, a zsírtartalmú szilárd ételeket. A verseny nehézségét mutatja, hogy a harminckét indulóból mindössze öt ért a célba, én a hetedik helyen szálltam ki végül.

A verseny szintrajzából is látható, hogy nehéz és meredek terepen vezetett az út

Ezek szerint voltak tanulságos pillanatok. Hogyan lehet a frissítést összeállítani egy ilyen hosszú távú futásra?

Végül is nincs már extra titok, kiszámoljuk, mennyi szénhidrátot, kalóriát kellene bevinnünk a szervezetünkbe a teljesítés során. De… Ilyen hosszú távnál azért előfordul, hogy nem a papírforma szerint alakulnak az események, nálam speciel problémát jelentett, hogy nem bírtam csak szénhidráttal kalóriát pótolni, és ilyenkor ha nem tudok valami zsírosat, akárcsak egy vajas kenyeret megenni, borul a gyomrom. Most egész sokáig tolerálta az emésztésem a zseléket, az izotóniást italt, de egy idő után már nem tudtam megenni, meginni, így százhúsz kilométerre elfogytam.

Egész nap esett. Az elázás ellen miként lehet védekezni?

Olyan ruházatot érdemes vinni, amely egyáltalán nem ázik át.

A könnyű, lélegző esőkabátok néhány órás esőzés ellen védenek, de tízórásnál is kitartóbb égi áldásnál már nem elegendőek.

Ilyen nagy mennyiségű csapadék esetén a kihűlés is nagy kockázatot jelent, főleg akkor, ha a szél is fúj, ezért érdemes aláöltözetet felvenni. Viszont kompromisszumot kell kötni, mert minél jobban bírja egy ruha az esőt, annál kevésbé szellőzik, befülled az ember teste. Szerintem az a jobbik eset, ha folyamatosan mozog a futó, és nem engedi, hogy a nedves dzseki kihűljön rajta.

A hosszú úton az eső, a vihar, a szél erodálta az erdőt

Eső, fülledtség, fáradtság – egyenes út a kidörzsölődésig. Ezzel nem volt gond?

A talpat, a hajlatokat vastagon felvitt krémmel érdemes védeni. Én a boraxos babakrémmel szoktam alaposan bekenni minden kényes felületet, és nemcsak esőben, hanem a nagyon hosszú futásaim előtt is. Ez a módszer nyolc-tíz óra védelmet nyújt a lábnak, Csehországban is csak egyszer kellett újra bekennem a talpamat, és nem is volt semmi ilyen jellegű problémám a verseny alatt.

Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

Csaknem húsz év után újra rajthoz állok egyéniben az Ultrabalatonon, és a teljesítés lesz a célom. Erre az évre más nagyobb versenytervem nincs.

Jövőre Olaszországban a Toscan Trail száz mérföldes távján indulnék el, illetve többed magammal szeretnék kimenni a Skóciában rendezett West Highland Way Race nevű, szintén százhatvan kilométeres versenyre. A későbbiekben is inkább a hosszabb terepversenyekre utaznék el, és jellemzően az Egyesült Királyság országaiba – a tengerentúlra egyelőre nem vágyom, de ki tudja, mit hoz az élet.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.