Ijedtség ellen mosolygós UB-emlék

A valóság néha ijesztő, azonban a határozott fellépés fél siker, mindenesetre nem árt odafigyelni, milyen „közönség” előtt vág bele valaki a futóedzésbe. Versenyek híján az instant teljesítések között lavírozott blogszörfösünk.

Tekintettel arra, hogy a vírus ennyire bekeményített, nem merek a szokott futótársakkal edzeni, inkább egyedül járok el mostanság. Legutóbb, amikor letettem a kocsimat, hogy a Duna partján futhassak, nekiálltam bemelegíteni. Korán volt még – mondjuk én azt hittem, nyolc óra van, de már kilenc is elmúlt, csak nagyvonalúan átlendültem az óraátállításon –, a parkolóban csak egyetlen autó állt, egy távoli kertben dolgoztak, ezt leszámítva sehol senki. Ahogy ott tornázgatok, egyre hallom, hogy valaki a vezetésről beszél, s hogy menjünk egy kört, de nem is figyeltem rá, mert biztos voltam benne, nem nekem szól. Aztán egyre közelebbről hallottam a szürreálisnak tűnő mondatokat: „Na, ülj be a jobb oldalra, add ide a slusszkulcsot, majd én vezetek. Gyerünk, induljunk!”

Felnéztem, és ott állt előttem egy elég rossz kinézetű, ámde alacsony férfi, és a kocsikulcsomat kérte. Mivel egyedül volt, nem tartottam veszélyes ellenfélnek, ha arra kerülne sor, és azt tettem, amit mindig, ha esetleg ilyen helyzetbe kerülök: jó hangosan, szinte kiabálva beszéltem, hogy más is meghallja. Ettől láthatóan elment a kedve a közös kocsikázástól, eloldalgott, azonban feszülten figyeltem, ahogy távolodik, s vacilláltam, elinduljak-e futni. Aztán eltűnt a szemem elől, én pedig elstartoltam. Az első két kilométerem természetesen azzal telt, hogy aggódtam, visszamegy, és kárt tesz a kocsimban. Mivel hosszabb futást terveztem, meggyőztem magam, most másra kell koncentrálnom, nem fordulok emiatt vissza.

Kerestem a gondolataimban pozitív emlékeket, így kötöttem ki az első Ultrabalatonom mellett – hogy én mennyit nevettem a Club Aligában a kollégáimmal akkor!

Az a fajta röhögőgörcs kísérte végig azt a pár napot, amikor már nem kap az ember levegőt, fáj a hasa, de csak nem múlik. Nagyon vidám napok voltak, és valami új, ismeretlen versenyközegbe csöppentem akkor. Eszméletlen jó volt! Aztán ahogy ezekre a napokra gondoltam, szép lassan megnyugodtam, lefutottam a Duna partjára, s bár erős, hűvös szél fújt, gyönyörködtem a látványában. Visszatérve a kocsimhoz, lassan körbejártam, és örömmel konstatáltam, hogy nincs semmi baja.

Nem mondom, hogy legközelebb nem nézek alaposan körbe, ha leparkolok, de természetesen várom, hogy újra ott legyek, s gyűrjem a kilométereket!

HOSSZUTAVFUTONAPLOJA.BLOG.HU

A szerző két évvel ezelőtt lefutotta élete első és eddigi egyetlen maratoniját, s most jött el az idő, hogy a beszámolóját megossza másokkal is. Az elmaradt Balaton Szuper Maratoni (BSZM) kapcsán jött el a pillanat, hiszen a maratonit is ennek keretében futotta annak idején. S hogy miért pont Kispállal futotta? Kiderül a beszámolóból!

KMKOVEK.BLOG.HU

Belus Tamás idén nem futóként, hanem segítőként vett volna részt a Salomon Ultra Trail Hungaryn, azonban ez a verseny is elmarad. Hogy ne maradjunk beszámoló nélkül, megosztotta a 2018-as és 2019-es UTH-blogbejegyzéseit: 2018-ban harmadikként végzett a dobogón, a következő évben pedig meg is nyerte a versenyt!

ULTRAKELEK.WEBNODE.HU

A Black Hole-kihívás eltolása miatt más terepezési lehetőség után nézett a szerző, s végül a Vércse elnevezésű, 103 kilométeres távot teljesítette párban. A pozitív szintemelkedés ezen a terepen 2800 méter, így a kihívás már megköveteli a pontos tervezést és szervezést. Remek beszámolót olvashatunk a táv teljesítéséről, és szokás szerint a csodaszép fotók sem maradtak el!

MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?

A táplálkozás és a futás

KREMLICZA LEVENTE

A táplálkozás olyan összetett és szerteágazó téma, hogy konkrét tudományágként is kezelik, és hétköznapjainkban az egyik legfontosabb tényező. Az egészségünk, életminőségünk egyik alapköve a táplálkozás, a rendszeres sportolás mellett különösen. A futók körében is gyakori az a gondolat, ha sokat edzenek, akkor bármennyit és bármit ehetnek. Pedig ez nem igaz, sajnos a rossz minőségű táplálékot nem kompenzálja a mozgás, viszont a nem megfelelő élelmiszerek fogyasztása jelentősen rontja a teljesítményt és az egészségünknek sem tesz jót.
Nem kell „mindenmentesen” enni, az sem jó, ahogy nem kell fitneszmodelleknek való étrendet követnünk, de érdemes odafigyelni arra, hogy jó minőségű alapanyagokat használjunk, elegendő vizet igyunk, pótoljuk az elektrolitokat, vitaminokat, s megfelelő arányban vigyük be tápanyagokat.
Némi odafigyeléssel és tudatossággal nagyon sokat tehetünk azért, hogy a táplálkozásunk is támogassa a teljesítményünket.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.