ULTRAFUTÁS

Irány az Atacama-sivatag!

Hét nap, 250 kilométer, nappal hőség, éjjel majdnem fagy, 15 kilós csomag, homok- és kősivatag, mindez egyedül – brutális, sosem tapasztalt feladat vár Lubics Szilviára az Atacama-sivatagban.

Sok-sok elképesztő kihívást teljesített már Lubics Szilvia, a Spartathlont háromszor, az UltraBalatont kétszer megnyerő futó, de még ezekhez képest is brutális feladatot választott. Szeptember 30-án kezdődik Chilében a 4 Deserts kihívás Atacama-sivatagi állomása. Lubics eredetileg egy másik, decemberi, perui viadalra akart nevezni, de annak a távját felezték, három nap alatt 125 km várt volna rá ugyancsak a sivatagban.

„Öt-hat éve foglalkoztat a sivatagi kihívás, de eddig valahogy nem jött el az ideje. Aztán az évek alatt egyre több kihívást megoldottam, és tavaly szeptemberben eldöntöttem, az idén elindulok a sivatagban. Csakhogy ez a megfelezett táv abszolút nem motivált, ez lett volna a főversenyem, ám a fejemben nem tudott főversenyként működni. Utólag nem is bánom, hiszen a chilei viadalt is az Atacama-sivatagban rendezik meg, ráadásul passzol is a felkészülésemhez.”

A szeptember végén kezdődő eseményen hét napot töltenek egyedül a sivatagban a futók, s ezalatt 250 kilométert kell megtenniük. A napi tíz liter vizet kapják, ám minden mást magukkal kell cipelniük, azaz hátizsákkal futnak.

„Nagyon-nagyon más kihívás, nehezebb, mint bármi, amit eddig teljesítettem, hiszen ez amolyan expedíciós futás. A zsák nagyjából 15 kiló, én pedig 50 vagyok. A héten kezdtem edzeni súlymellénnyel, már most érzem, mennyire kemény, pedig ez még csak öt kilót nyom.

Nehéz lesz, hogy nincsen kísérő, nem lesz velem a férjem, messze lesz a családom. Minden korábbi versenyemen naponta akár többször is videotelefonáltam a gyerekekkel, most pedig nem vihetek telefont, és naponta csak egy e-mailt küldhetek nekik.

Háromgyerekes anyaként ez nagyon nehéz. Változatosak lesznek a terepviszonyok, kő- és homoksivatag váltja egymást, homokban ráadásul nagyon nehéz futni. A sivatagban alszunk, ahol akár nulla fokra is lehűl a levegő, ami megerőltető a nappali hőség után. Kérdés ráadásul, hogyan bírom majd a hegymászóételeket. És ha mindez nem lenne elég, asztmás vagyok, amit kétezer méter fölött megérzek, a verseny pedig 2500-3500 méter között zajlik, szóval még beszélnem kell a pulmonológusommal.”

Lubics Szilvia a futás mellett fogorvosi hivatását is maximális elkötelezettséggel űzi. Mint mondja, szó sem lehet arról, hogy magaslaton készülve modellezze a sivatagi versenyt, hiszen ahhoz, hogy szeptemberben ott legyen az Atacamában, végig kell dolgoznia a nyarat.

Itthon viszont mindent megtesz a jó formáért: az ultramaratonista november óta fegyelmezett erőnléti edzésekkel készül, ráadásul most már súllyal fut. Ugyan még nincsen meg a repülőjegye, de a tervek szerint legalább öt napot tölt Chilében a verseny előtt.

„Mivel már régóta foglalkoztat a sivatagi futás, minden nehézségével tisztában voltam, de pontosan azért is vártam annyi időt, hogy belekezdjek. Nagyon izgalmas az egész, ha nem lenne az, nem is vonzana. Azt érzem, hogy sok mindent átalakít majd bennem a verseny. Már eddig sem a komfortzónámban mozogtam, de ez végképp kilök onnan.”

Borítókép: Koncz György

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.