Maggiola: legyen egy magyar Spartathlon!

A Korinthosz 160 győztese, Enrico Maggiola szerint a szekszárdi verseny tökéletesen alkalmas arra, hogy nemzetközi csúcsesemény, egyfajta magyar Spartathlon legyen. Az olasz sportember már Indiában pihen – és közben maratonit fut.

Enrico Maggiola nyert az idei Korinthosz verseny 160 km-es távján, 14:23:49-et futott. A tavalyi Korinthosz-futása után járt a Spartathlonon, a 100 kilométeres Val di Notón, a spártai százason Budapesten, Athénban egy 24 órás versenyen, Sienában 50 kilométeren, majd a 6 órás Sixárdon, áprilisban Iseóban 12 órás versenyen, az Ultrabalatonon és az Asolo 100-on is. Tekintélyes lista.

Sok versenyen vettem részt, de így is kevesebben, mint az azt megelőző évben. Arra gondoltam, kicsit kevesebbet versenyzek, hátha jobbak lesznek az eredményeim – mondta Enrico Maggiola. – Többnyire jól is sikerültek, bár gyakran nem voltam formában, vagy félig betegen indultam, mint a Spartathlonon és a januári athéni 24 órás versenyen. Valószínűleg a testem üzent, hogy túl sokat futok.

Voltak nagyon jó eredményei is. Az Ultrabalatonon második lett, megnyerte az Asolo 100-at, Iseóban 12 órás olasz rekordot futott, amivel akkor az idei világranglista élére került. A Korinthoszon elért ideje pedig óriási javítás a tavalyihoz képest.

Azt mondanám, a legjobban sikerült versenyem a 12 órás futás volt, amelyen a várakozásaimon felül sikerült teljesítenem. Magyarországra pedig mindig szívesen jövök, nagyon szeretem a Korinthosz hangulatát. A szervezés kitűnő, ezt nem udvariasságból mondom, és az önkéntes segítők munkája is kiváló, ennek a banketten a futók hangot is adtak.

Milyen volt az idei verseny a tavalyihoz képest?

Frissebb volt, és ez nem csak az időjárásra igaz. Nekem kicsit a külföldi futók hiányoztak. A verseny minden tekintetben alkalmas arra, hogy afféle kis Spartathlonná nője ki magát, ahol minden országból találkozhatnának a legjobb futók. Egyfajta nemzetközi találkozóhellyé válhatna.

Milyen volt maga a futás?

Edzés volt a 24 órás világbajnokságra. Az első négy órában lassan kellett futnom, utána gyorsíthattam. A futás legjobb részei pedig azok voltak, amikor odaértem a frissítőpontokhoz, és mindig mosolygós, segítőkész embereket találtam.

Sokan kérdezgették a frissítéséről: mindent hozott magával, és előreküldte a frissítőpontokra. Miért?

A versenyeken csak inni szoktam, az evést kerülöm, mert kényelmesebb, ha nem eszem. Most az italaimat olyan termékkel készítettem el, amiben maltodextrinhez hasonló anyag van.

Eleinte túl sokat ittam belőle, amitől megfájdult a gyomrom, de utána jobban lettem, és működött a frissítés. A verseny után azonban a szokásosnál fáradtabb voltam, és szükségem volt egy-két órára ahhoz, hogy összeszedjem magam.

Mi volt a legnehezebb az idei Korinthoszon?

Úgy 135 kilométer után akadt egy hosszabb szakasz, ahol sáros, füves, egyenetlen volt a talaj, és már a fáradt lépéseket tovább lassította az erőlködés, azt nagyon nehéznek találtam.

A közösségi médiában írta az egyik segítő, hogy Enrico Maggiola szinte már hazajár Magyarországra. Melyik lesz a következő versenye, tudja már?

Most a világbajnokság a legfontosabb. Így még nem tudom, hogy jövőre hol versenyzek, de biztos, hogy lesz olyan esemény, ami miatt újra eljövök Magyarországra.

A győzelem után sikerült megkóstolnia a szekszárdi borokat?

Tudom, hogy nagyon sokan dicsérik, de én nem tehettem, hiszen több mint egy éve egyáltalán nem iszom alkoholt.

Az idei versenyt miként piheni ki?

Nagyon szeretek utazni, a futóverseny bankettje után az első járattal Indiába mentem, ahol másnap futottam egy órát, és azóta is futok nap mint nap. Útközben, ha találok valami helyi versenyt, elindulok rajta: vasárnap egy maratonin fogok részt venni, ezt a versenyt is edzésnek és szórakozásnak tekintem. Külföldön szeretek az utcán futni, akkor is, ha nagy a forgalom vagy a tömeg. Rengeteg inger ér, ami fantasztikus.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.