Sipos Fanni futóedző szerint a két legfontosabb a rendszeresség és a kommunikáció, folyamatos kapcsolatban kell lenni a tanítványokkal. A sportoló a futás mellett túrázik, ezen a területen is nagy célokat tűzött ki maga elé.
„Kétezertíz óta futok, igaz, akkor még csak a barátnőimmel futogattam – mondta a 28 esztendős Sipos Fanni. – Ugyanakkor mindig is sportoltam, átúsztam a Balatont, és hasonló rekreációs jellegű eseményeken vettem részt. Aztán jött egy hírlevél a BSI-től, amelyben arra inspiráltak, hogy fussak le huszonegy kilométert huszonegy évesen. Megcsináltam, és ez a félmaratoni volt a vízválasztó nekem. Onnantól a lehető legkomolyabban kezdtem venni a futást.”
A budapesti sportoló a terhelésélettani laboratóriumban kezdett dolgozni, ahol rengeteg hasznos tapasztalatot szerzett.
„Tudtam, hogy a sporttal szeretnék majd foglalkozni, ezért a TF-en humánkineziológiát tanultam. Ezen a szakon mélyebben belementünk olyan tárgyakba, mint az élettan, a biomechanika vagy az anatómia. Miután elvégeztem az egyetemet, sikerült egy terhelésélettani laboratóriumban elhelyezkednem, ahol sok állóképességi sportolóval találkoztam, futókkal és triatlonistákkal. Először csak állapotfelméréseket végeztem, aztán egyre komolyabban érdekelt ez a kihívás. A laborban lehetőségem volt edzéstervezésre, így lettem futóedző. Az első tanítványommal hat éve kezdtük a munkát, vele még ma is együtt dolgozunk.”
Sipos Fanni vallja, hogy a kommunikáció az egyik legfontosabb a futók között.
„Pulzus- és tempóalapon is írok edzéseket. Azt tapasztaltam, hogy a kommunikáció nagyon fontos a mi területünkön is. Lehet sablonos hosszútávú edzésterveket írni, ám én a hétről hétre tervezésben hiszek.
Az előre megírt edzéstervnél nem lehet felkészülni, ha valakinek brutális a hónapzárása a munkahelyén, teljesen más a terhelhetősége. Össze kell egyeztetni a mindennapi életet, a munkaterhelést és az érzelmi terhelést.
Folyamatos kommunikálni kell. Akikkel együtt dolgozom, nagy részük nem profi sportoló, rengeteg inger éri őket, ügyesen kell összehangolni az edzést. Az amatőr sportban is érdemes az élsportban használt eszközöket használ, ilyen terület lehet például a táplálkozás. Itt nem arra gondolok, hogy pontos kalóriaszámlálás szükséges, de a futásunkhoz nagyon sokat hozzá tud adni, ha néhány apró szabályra odafigyelünk. Hosszú terhelés előtti napokban fel kell tölteni a glikogénraktárakat. Stabil vércukorszint mellett lehet stabilan végigfutni egy versenyt, ehhez fontos a frissítés tökéletesítése.”
A futóedző saját céljairól is beszélt.
„Jelenleg vegyesen futok aszfalton és terepen. Az utóbbi időben a terepfutást részesítettem előnyben, szerencsére a közelünkben megengedik a domborzati viszonyok. Az őszi bécsi aszfaltos maratonira készülök, így muszáj ilyen viszonyok között is edzenem. Heti négyet futok, egyszer erősítek, és kiegészítősportnak jógázni szoktam. Két versenyre figyelek most, az egyik az imént említett szeptemberi bécsi maratoni, illetve vár ránk októberben egy terepverseny, az Ultrabalaton Trail, amelyet hárman futunk le. Százkilenc kilométer hosszú, szintes verseny, várom már. Tavaly öttagú csapatban telesítettük, az idén hárman leszünk.”
Új hobbiként megjelent az életében a túrázás, neves külföldi gyalogtúrák vannak a célkeresztjében.
„Újdonság az életemben. A nagy motiváció, amiért elkezdtem, az a külföldi többnapos megméretések.
Nagyon vonzanak az olaszországi Dolomitok és a korzikai GR20 gyalogtúrák. Szeretnék egyszer egy ilyen nagy kihívást teljesíteni.
Itthon eddig voltam a Börzsönyben vagy éppen a Káli-medencében, teljesen más terhelést kapunk ilyenkor, mint a futásnál. Azok a túrák, amelyeken eddig részt vettem, negyven-negyvenöt kilométeresek voltak. Nem egyszerű jól megpakolt hátizsákkal menetelni.”
Sipos Fanni jelenleg tartáskorrekciós tréningekre jár, ahol igyekeznek visszaállítani a gerincgörbületek egyensúlyát.
„Állapotfelmérésen vettem részt egy ismert gyógytornászklinikán, ahol jelenleg tizenkét alkalmas terápián veszek részt. Azt tapasztaltam magamon, hogy amikor felüléseztem, úgy éreztem, féloldalas vagyok, a jobb oldalamon erőteljesebbnek tűnt az izomzatom. Más gyakorlatokban is éreztem az asszimmetriát, szerencsére ez nem gátol a futásban, jelenleg nem okoz gondot. A prevenciós szemlélet azonban nagyon fontos, a testünkben lévő fasciális kötőszöveti hálózat miatt minden mindennel összeköttetésben van, így egy egyszerű hátizomzatbeli asszimmetria később akár csípő-, majd térdpanaszokat is okozhat.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
