Hogyan ússzuk meg az óriásbukást?

A hétvégi amatőr kerékpárversenyen történt tömeges bukás ismételten ráirányította a figyelmet a bringázás veszélyeire. Három tapasztalt kerekest kértünk meg, mondja el a véleményét az esetről.

Mint arról több hazai hírportál is beszámolt, tömegbaleset történt az Amatőr Kerékpáros Egyesületek Szövetsége (AKESZ) által rendezett amatőr bajnokság július 12-i futamának első körében. A beszámolók szerint nem sokkal a rajtot követően a Tótvázsony és Balatonszőlős közötti lejtmenetben – 70-80 km/órás sebesség mellett – csaknem ötven versenyző esett el.

Az Országos Mentőszolgálat munkatársai tizenkilenc kerékpárost láttak el, akik törést, zúzódást vagy agyrázkódást szenvedtek. Öt versenyző súlyosan megsérült, őket kórházba szállították.

Benkó Barbara hegyikerékpáros olimpikon közösségimédia-bejegyzésében így emlékezett vissza a szomorú eseményre:

Épp a lejtmenetet kezdtem meg, amikor felértünk a mezőny elejére, és pont akkor, előttünk történt a bukás. Azt a látványt nem kívánom senkinek, repülő emberek és kerékpárok mindenhol. Tárcsafékkel viszonylag hamar meg tudtam állni, pedig nyolcvanöttel közlekedtünk ekkor. Számoltam azzal is, hogy mögöttem ez nem mindenkinek sikerülhet, pláne nem kanti fékkel, úgyhogy már a lassulás alatt is jobbra tartottam. A kavicságy felé próbáltam menni, ahol átugrottam egy akkor már alsó és felső csőnél kettétörött Scott kerékpárt, majd a perifériámból észlelve láttam, hogy repül felém valami, úgyhogy gyorsan, amennyire lehet, összehúztam magam. Konkrétan átrepült felettem egy zöld Bianchi. Hogy hogyan nem estem el, mostanáig sem tudom, mindez néhány másodperc alatt történt.”

 

Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI

 

Nem tudjuk, milyen mélyre kell ásnunk emlékezetünkben, hogy fel tudjunk idézni a mostanihoz hasonló, magyar amatőr kerékpárversenyen történt balesetet. Jóllehet az esemény mindenkit sokkolt, az esések a kerékpárviadalok velejárói.

„Ez sajnos benne van a sportban – mondta megkeresésünkre Benkó Barbara. – Bárhol, bárkivel előfordulhat. Megelőzhető lett volna azonban a baj, ha a versenyzők több részletben rajtolnak. Elég lett volna, ha a különböző kategóriák résztvevőit egyperces különbséggel indítják, úgy nem érték volna utol egymást a lejtő alján. Ráadásul a kör második felében az emelkedő alaposan megrostálta volna a mezőnyt. Az is nagy hiba volt, hogy az elitkategóriában versenyzők indultak el utoljára, így ők hamar beérték a mezőnyt. Sajnos borítékolható volt a tragédia.”

 

Hasonló a véleménye Valter Attilának, a lengyel CCC Team országúti kerékpárosának.

„Ilyen minden bringással megtörténik legalább egyszer. A mostani esetben az volt a legnagyobb probléma, hogy sokan most estek el életükben először versenyen. Ezért nem is tudták, hogyan csökkentsék a sérülés súlyosságát.”

A fiatal tehetség hozzátette, csak bukások árán tanulhatjuk meg, hogyan kell biztonságosan esnünk, ahogyan a birkózók vagy a labdarúgók. Mint mondta, már számtalan alkalommal bukott, mégsem szenvedett súlyosabb sérülést. Ha pedig meg akarjuk előzni a bajt, és nincs elegendő rutinunk, ne kétszáz tagú mezőnyben induljunk el, hanem tízes csoportokban szokjunk hozzá más kerékpárosok társaságához.

 

Elképzelhető, hogy a karantént követően sokan először indultak versenyen, és a lehetőségen felbuzdulva nem fordítottak elegendő figyelmet a felkészülésre, vagy nem lőtték be pontosan, milyen szinten vannak. Ők nem tudtak megbirkózni a vészhelyzettel.”

Parti András háromszoros hegyikerékpáros olimpikonunk sem ment el szó nélkül a történtek mellett.

„A Gran Gella-kupán bekövetkezett bukásról megdöbbenve értesültem, ugyanis én is terveztem, hogy rajthoz állok, mert nem voltam messze a Balatontól, ahol az eseményt rendezték. Ám valami isteni sugallat – és a szél – azt mondta, jobb, ha a fenekemen maradok, és edzek. Nagyon jól ismerem azt a részt, ahol a baleset történt. Veszélyes hely, ott én is hatvan-hetven kilométer per órás sebességgel közlekedem. Ez mezőnyben akár tíz-húsz százalékkal is több lehet. Ami a rendezést illeti, nem szerencsés, amikor amatőrök és profik keverednek egymással, főként ilyen sebességnél lehet végzetes. Nyolcvan kilométer per órás sebességnél nagyon nehéz elkerülnünk a bukást, óriási lélekjelenlét és rutin kell hozzá, hogy megelőzhessük a bajt. Néhány évvel ezelőtt a Tour de Hongrie-n keveredtem nagy bukásba. Hatvanas tempónál a mezőny elején valaki lement az útpadkára, elesett, én pedig belementem és berepültem az út közepére, ahol a mögöttem érkező mezőny áthajtott rajtam. Mit mondjak, nem volt kellemes élmény… Megúsztam ugyan néhány nagyon csúnya horzsolással és egy-két zúzódással, ám kis idő után kezdett úrrá lenni rajtam a fájdalom. Mindenesetre nagyon ijesztő élmény, amikor a nagy káoszban az ember nem találja a saját bringáját. Jobbulást kívánok minden sérültnek! Remélem, mindenki hamar felépül, és újra látjuk egymást – ezúttal a bringa nyergében.”

Az esetről készült videót itt tekintheti meg.

Címlapfotó: AFP

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.