Eltévedni nehéz, mászni kötelező!

Az igazán elszánt hobbifutók, valamint az elhivatott túrázók kedvelt terepe Ausztria, szakértőnk ezúttal Tirol egyik gyönyörű helyszínére kalauzolja el az olvasót.

 

Tirol számtalan lehetőséget nyújt a szabadtéri sportok és az aktív pihenés kedvelőinek, nemcsak síszezonban, egész évben megannyi programot tartogat. Az egyik legszebb, és ezért legnépszerűbb része a Grossglockner környéke, ide nemcsak a hegymászás vagy a síelés szerelmesei járnak, túrázni is sokan érkeznek. Itt bújik meg az apró falucska, Heiligenblut, s innen indul az a túraútvonal, amely a környék legnagyobb látványosságához, a Franz-Josefs-Höhére vezet.

A terep közel sem könnyű, a nagyjából tizenhárom kilométeres távban több mint ezerháromszáz méter szintemelkedést is le kell küzdeni, de megéri, nem csak a panoráma miatt, az út is tartogat csodákat.

Ausztriában közel sem olyan összetett a turistajelzés rendszer, így érdemes térképet vagy offline térképapplikációt használni, egyébként viszonylag nehéz eltévedni (sok helyen nem is lehet másfelé menni, mint amerre az ösvény, az út vezet…), illetve nagy méretű és jól látható piros sávjelzések vannak végig az úton. A táv ugyan rövid, de érdemes félnapos, nehéz túrára készülni, és a meleg ruha is elkél, annak ellenére is, hogy nyáron húsz fok feletti a hőmérséklet a faluban, ellenben a Höhén alig négy, és bizony fúj az erős szél is.

Az autót érdemes a településen hagyni, és eleinte nem a piros jelzésen haladni, hanem a Möll-patak partján haladó úton Winkl felé. Ez később belecsatlakozik abba az ösvénybe, amelyik elvisz minket a Briccuus kapelle felé, az utat követve rátérünk a piros jelzésre, közvetlenül a Leiterfall nevű vízesés előtt, ahol egy kiépített kilátóról csodálhatjuk meg a zuhatagot.

Ezután már csak ezt kell követnünk, a jelzés a többnyire keskeny csapásokon vezet a vörösfenyő erdőben az 1862 méteren található Trogalm puritán kőépületéig.

Innen már gyérül az erdő, és egyre többször nyílik kilátás a környező hegyekre, völgyekre. Időnként apró források, patakok keresztezik az utat, a hegyoldalakon időszakos vízesések és vízerek hullanak alá az olvadó gleccserekből, az egész tájnak mesebeli jellege van, sőt, mintha fantáziaregénybe csöppentünk volna. A Möll-szurdok felett alpesi legelőkön halad tovább az út a 2000 méteren lévő Margarize-víztározóig, onnan pedig a vadvirágokkal szegélyezett úton lehet felkapaszkodni az Elisabethfelsenhez, ahonnan már látszik a Grossglockner és a célunknál lévő Sandersee. A táj is változik, zordabb, sziklásabb lesz, mindenütt hatalmas csúcsok magasodnak fölénk méltóságteljesen.

A függőhíd alatt a Möll robog lefelé, hogy a völgybe érve sebes, széles patakká duzzadjon, és itt még nyáron is lehet hófoltokkal találkozni a sziklás terepen, amíg eljutunk a gleccsertóig.

Hatalmas kövek, sziklahalmok között vezet az út a tavat megkerülve, s ekkor már látszik a Franz-Josefs-Höhe, a Ferenc József császárról elnevezett kilátóplatform, ahol étterem, kávézó is várja a kirándulókat. A pihenő előtt azonban még jön a kőkemény lépcsőmászás, száz és száz métereken át a kanyargó grádicsokon kell felküzdünk magunkat, de megéri, mert a platformról különleges kilátás nyílik az ország legnagyobb gleccserére a Plastezére, a legmagasabb osztrák hegyre, a Grossglocknerre és az összes környező csúcsra.

A túra lefelé is teljesíthető, de ez esetben is közepesen nehéz, többórás túrára érdemes készülni, úgyhogy azok, akik nem annyira edzettek, lehet, jobban járnak, ha busszal teszik meg a visszafelé tartó utat, ugyanakkor azok, akik edzeni szeretnének, jobban járnak, ha megküzdenek a méterekkel – immár a hegyről lefelé vezető gyönyörű ösvényeken…

(Borítókép: AFP. Kis képek: instagram.com/the_madrunner)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.