Túl sok a bonyodalom, Gilles otthon marad

„Kétezerhúszban a koronavírus diadalmaskodott” – mondja Gilles Pallaruelo, az Ultrabalaton rekordere, akinek túlságosan költséges és időigényes lett volna az indulás, ezért most nem áll rajthoz.

Nemrég beszámoltunk arról, hogy a magyar rekorder, Tóth Attila a járványhelyzet miatt nem tud hazautazni Angliából, így most nem indul az Ultrabalatonon, és egy másik csúcstartó, az összes eseményt egyéniben teljesítő francia Gilles Pallaruelo is otthon marad.

Pedig az Ub-val a kiváló magyar ultrafutó, Bérces Edit révén megismerkedő francia hobbisportoló nagyjából egy hónapja eljött hazánkba a Korinthoszra, és teljesítette a 160 kilométeres távot, ám a Balaton-kerülés 221 kilométere ezúttal kimarad.

„Már májusban ki kellett vennem a szabadságomat, ezért most nem lett volna sok időm a versenyre – kezdte érdeklődésünkre a Bordeaux-tól tíz kilométerre fekvő Cestas-ban élő férfi. – Most már nagyon nehézkes eljutni Magyarországra, Ausztriából, Bécsből sem egyszerűbb; a koronavírusteszt elvégzése sok időt venne el, ráadásul drágák a vizsgálatok. Túl sok a bonyodalom.”

A labdarúgóedzőként és mérnökként dolgozó francia férfinak háromezer eurója áll voucherekben, összesen hat repülőjegyet nem tudott felhasználni. El nem veszett a pénz, ám egyelőre kérdés, mikor és hogyan tudja hasznosítani, hiszen nincs hova repülni, versenyeket sem nagyon rendeznek.

„Kétezerhúszban a koronavírus diadalmaskodott a sport, a kultúra és az élet sok szegmense felett. El kell felejteni ezt az évet”

– fogalmaz keserűen az 57 éves Pallaruelo, akinek azt is megérezte a pénztárcája, hogy a világjárvány miatt sokáig nem tarthatott fociedzéseket.

A férfi nagyjából huszonöt éve minden esztendőben ötven versenyen áll rajthoz – sokszor a családjával –, ehhez képest az idén csak kettőnél jár. Ebből az egyik a Korinthosz, míg néhány barátjával egymás között további öt, nem hivatalos viadalon vett részt. Egyébként a hangjából jól érezhető szeretettel beszél hazánkról, mint mondja, ha tehetné, egy hónapot is eltöltene itt, annyira szereti az országot, az embereket.

Egy darabig mutatkozott esély rá, hogy rajthoz álljon az október 2–4-én rendezendő Ultrabalatonon.

„Szeptember tizedikén döntöttük el, hogy túl hosszú és drága mulatság lenne, ráadásul mi történik, ha kiderül, hogy elkaptam a vírus?” – így a francia, akinek Kovács Tamás Iván, brüsszeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövet is segített volna. A szervezők írtak volna meghívót, amely valamelyest megkönnyítette volna a procedúrát.

„Így is túl kockázatos lett volna. Szomorú a helyzet, hiszen a sportért élek, a munka és a sportolás tölti ki az időmet, a sportolás a szabadságom. Nem vagyok az a típus, aki képes otthon ülni, szeretek emberekkel találkozni, minden tervem kútba esett.”

Pallaruelótól nem áll távol a spiritualitás, ezért hiszi, hogy a koronavírus-járványból is lehet tanulni.

„Nem tudjuk, meddig lesz velünk a vírus, ám úgy érzem, ez egyfajta jelzés, amiért nem tiszteltük eléggé a természetet. Változtatnunk kell az életen, nem lehet ennyire szennyezni a környezetet, vissza kell fogni vagy átalakítani az ipari termelést, mert nem mi vagyunk a természet urai, hanem fordítva.”

Bár Gilles Pallaruelo nem tűnt optimistának, az Ultrabalaton iránti szerelme a régi, így reméli, lesz folytatás, ha rajta múlik, a következőn már rajthoz áll.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.