Munka után beülni valahová? Ugyan már! Egyre többen döntenek úgy, hogy inkább kihagyják az ilyen alkalmakat és közösségi programokat. Írhatjuk, hogy saját elhatározásukból választják az egyedüllétet, a FOMO után ugyanis itt a JOMO, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
No de miről is van szó?
A FOMO a „Fear of missing out” kifejezésből alakult, amely magyarul annyit tesz, „Félelem attól, hogy lemaradunk valamiről.” Ismerős, ugye? Sokan sokszor esnek abba a hibába, hogy egyik programról a másikra rohannak. Pörög a Facebook, az Instagram, megosztás, lájkolás, műmosoly – miközben képtelenek vagyunk élvezni a pillanatot.
A JOMO egyfajta lázadás. Szembefordulás a felgyorsult, felszínes világgal. A mozaikszó eredete: „Joy of missing out” – vagyis a kimaradás öröme.
Az osztrák Kronen Zeitung mutatott rá, mind többen lelik örömüket abban, ha kimaradnak a munka után „kötelező” traccspartiból, ha lemondják a hétvégi programot. Helyette inkább repülőmódba állítják telefonjukat, sportolnak, vagy csak elnyúlnak a kanapén, és pihennek.
Befelé figyelés a társasági élet, visszahúzódás vagy testmozgás az éjszakázás és a digitális barangolás helyett.
Úgy tartják, ez a törekvés felszabadíthatja az internet- és mobilfüggőket, egészséges(ebb) életmódra ösztönözheti őket, mondván, a „bezárkózással” új kapuk nyílhatnak meg előttük. A fiatalok szokásait vizsgáló tanulmány kimutatta, a megkérdezettek 81 százaléka szabadidejében szívesen van együtt barátaival és ismerőseivel, ugyanakkor 71 százalék hozzátette, jólesik olykor semmit sem csinálni. A JOMO azzal a szabadsággal ajándékoz meg, hogy magunk dönthetjük el, mihez kezdünk a szabadidőnkben. Ne írjuk tele a naptárunkat programokkal, mondjunk olykor nemet. Ne feledjük, ezzel még aligha sérül a társadalmi, kapcsolati hálónk. Igaz barátaink biztosan nem hagynak magunkra.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
