A sportszerűség netovábbja: nem előzte meg a sérült futót, együtt értek célba

Banka Balázs ritkán látott gesztust gyakorolt a sérült Drexler Gábor felé, amiért a Celtic63 ultrafutóverseny szervezői fair play díjjal jutalmazták.

Nem mindennap látunk olyan sportszerű gesztust, amit ön tett a Celtic63 ultrafutóversenyen. Hogyan emlékszik a szituációra?

A nevezési lista alapján nem volt kérdés, ki a verseny esélyese – utalt Drexler Gáborra Banka Balázs. – A rajt után pár perccel már csak Gábor egyre távolodó hátát láttuk. Mögötte kialakult egy kisebb boly, amelyben én is futottam, és az első ellenőrzőpontig együtt haladtunk. Ebből a csapatból egyedül Petróczi Mártonnal találkoztam korábban, róla tudtam, hogy erős versenyző. Huszonöt kilométer környékén kezdtek láthatóvá válni az erőviszonyok, nagyobb különbségek alakultak ki, én Gábor és Marci után a harmadik helyen futottam.

Elégedett volt, vagy ekkor megfordult a fejében, hogy megpróbál beleerősíteni?

Az volt az elvárásom magammal szemben, hogy egyenletes tempóval vigyem végig a versenyt. Ennek megfelelően haladtam kerékpáros kísérőmmel, figyelve a frissítésre, mert egy közelgő százhatvan kilométeres megméretés miatt ennek a tesztelése volt a másik fő célom. A hatvanadik kilométernél volt az utolsó emelkedő, aminek a tetejére érve megláttam egy futót, körülbelül egy perc távolságra.

Elbizonytalanodtam, mert azt gondoltam, Marcit érem utol, de a póló színe és a jellegzetes futómozgás alapján láttam, nem ő volt az.

Az emelkedőt lejtő követte, ahol gyorsítottam, és ahogy közelítettem hozzá, kitisztult a kép: Marci megelőzte Gábort, és utóbbi tűnt fel előttem. Láttam, hogy nem gyorsít, pedig – bár nem nézett hátra – tisztában kellett lennie azzal, hogy közeledem, mert kísérte egy kerékpáros, aki minden bizonnyal tájékoztatta erről. Akkor világossá vált, hogy valami nincs rendben vele.

És, mit tudott meg, mi történt?

Mikor utolértem, megkérdeztem, történt-e valami, ami miatt belassult. Elmondta, hogy kétszer is megbicsaklott a lába, ezért fájó jobb térddel, a tempóból visszavéve futotta a verseny második felét. Gratulált, és többször mondta, hogy menjek, fussak be második helyen. Nem akartam ezt megtenni, főleg nem vele. Egyrészt azért, mert nem sokan csinálnak végig ilyen körülmények között egy versenyt, másrészt azért, amit a magyar ultrafutásban elért. Gábor már régóta töretlenül halad azon az úton, amelyen sokan hamar megakadnak. Ez a szó szoros értelmében véve amatőr műfaj, ami azt jelenti, hogy rengeteg egyéb elfoglaltság – munka és család – mellett edzenek a legnagyobbak is, hetente akár hat-hét napot olyan óraszámban, ami egy félállásnak felel meg. Ugyanez igaz Gáborra is, aki hosszú évek munkájával válogatott szintre jutott el. Úgy gondoltam, jár ez a gesztus neki. Megbeszéltük, hogy befutunk holtversenyben és a szervezőkre bízzuk a továbbiakat, így végül mindketten a második helyen állhattunk dobogóra.

Hogyan fogadták az esetet a szervezők?

Ami miatt nekem még nagyobb élmény volt a megosztott második hely, ahogy a szervezők kezelték. Ilyen szituációra nem mindig van előre megírt forgatókönyv, most sem volt. Valamilyen módon el is lehetett volna dönteni, ki végezzen a második és a harmadik helyen – sok esetben ezt meg is teszik, magam is tapasztaltam korábban. Jelen esetben azonnal meghozták azt a döntést, hogy mindketten a második helyen végeztünk és minden, a helyezésért járó díjból készíttetnek még egyet, amit elküldenek, az utánunk befutó Szintay Ágoston pedig a dobogó harmadik fokára állhat. Másnap arról is tájékoztattak, hogy fair play díjjal jutalmaznak.

Ez a történet azért csodálatos szerintem, mert csak egy gesztust szerettem volna gyakorolni Gábor felé, de a szervezők meglátták benne a lehetőséget, és másoknak is szebbé tették a versenyt.

Milyen volt maga a viadal?

A pálya gyönyörű, dimbes-dombos tájakon haladt nagyrészt aszfaltozott, kisebb részt erdei utakon, ösvényeken. Jelentősebb kaptató nem, de hosszú, lankás emelkedő több is volt. A frissítőpontokon az ott dolgozók, kísérők és a csapatok éppen pihenő tagjai buzdították az érkező futókat. Olyan verseny volt, ahol érezni lehetett, hogy van egy erős mag, amely rendszeresen látogatja a szervezők versenyeit, és a tagjai jól ismerik egymást. Ez a két tényező remek hangulatot teremtett.

Mióta van jelen az ultrafutásban?

Kétezertizenkilenc novemberében futottam az első maratonit. Azelőtt is voltam egy-két versenyen, de nem edzettem rá, erre azonban már tudatosan készültem. Én innentől datálom a futómúltamat. Nagyon nehéz volt, a célban azt mondtam, fájt, de nem eléggé, így a következő év júliusában futottam egy hatvanöt kilométeres versenyt, ami borzalmasan sikerült. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy edzővel szeretnék dolgozni. Bódis Tamás akkor indult el edzői pályáján, mindig is csodáltam a teljesítményét, így felvettem vele a kapcsolatot. Azóta az irányítása alatt, a Hangonyi Bódis Run SE-ben edzek, ami mérföldkő számomra. Kétezerhuszonegyben egy sokkal hatékonyabb felkészüléssel teljesítettem az első száz kilométer feletti ultrát, egy százharminc kilométeres távot. Ez már lényegesen jobban ment, de ennél hosszabbat eddig nem futottam. A jövőben ez is az egyik célom.

Drexler Gábor: Nagyon megható és sportszerű volt Balázs gesztusa

„Ezen a versenyen úgy indultam el, hogy végig erős iramban futok, nagyjából négy harmincas átlagtempóban. Szintes edzésekkel készültem, hogy ne okozzon problémát a sok emelkedő. Fél távig tartottam is a tervet, de következett egy földutas szakasz tele a fűvel benőtt gödörrel, és egy ilyenbe lépve kificamodott a térdem. Nem foglalkoztam vele, ám nem sokkal később újra megtörtént ugyanez. Emiatt idővel elkezdett kegyetlenül fájni a térdem. Sajnos nem tudtam tartani magam a tervhez, annak ellenére sem, hogy nem fáradtam, de folyamatosan lassultam. Petróczi Márton úgy ötven kilométernél utolért és megelőzött. Akkor az volt a cél, hogy súlyosabb sérülés nélkül végigfussam a versenyt, mert a feladás nem szerepel a szótáramban. A pálya utolsó szakaszán, két kilométerrel a vége előtt utolért Banka Balázs is. Kérdezte, mi a probléma, elmondtam, és gratuláltam neki a második helyhez. Biztattam, hogy előzzön csak meg, mert én már nem tudok versenyezni. Azt mondta, nem lenne korrekt, ha ennyivel a vége előtt elmenne mellettem, mert szerinte sérülés nélkül simán győztem volna. Többször megjegyeztem neki, ne foglalkozzon velem, menjen csak, de hajthatatlan volt. Nagyon megható és sportszerű gesztus ez, nem sok futót tudnék mondani, aki így cselekedett volna… A szervezők is nagyon pozitívan álltak hozzá a közös célba érkezéshez, ezért két második helyet hirdettek, így a dobogó harmadik helyére felállhatott a negyedikként beérkező Szintay Ágoston. Teljes mértékben megérdemli a fair play díjat Balázs. Hogy mi van a térdemmel? A célban azonnal jegeltük, már sokkal jobban vagyok, okos döntés volt elengedni az időt, így nem kell heteket kihagynom. Két nappal a verseny után már óvatosan kipróbáltam, nincs probléma szerencsére. Jövő héttől már ugyanúgy folytatom az edzéseket, hiszen erre az évre vannak még terveim.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Rambo tehet mindenről? – Ezért (is) díjazzák a groteszk módon nagy izomzatot a Mr. Olympián
Év végi levezető edzésnek indult, győzelem lett belőle
Az amerikai haditengerész üzenete: Azért edzek mindennap, mert te nem!
A brit Forrest Gump templomokban és sátorban aludt, így szelte át Amerikát
Ezekkel a gyakorlatokkal készül Chris Hemsworth az új Mad Max-filmre

Videók

Több mint egy kilométert csúszott a pályán sílécek nélkül, csak a háló fogta meg
Kényelmes, de ijesztő: így alszanak a sziklamászók a semmi fölött
Hullámvasút az erdő közepén – így is lehet a természetben bringázni

Hegymászás

„A hegymászás egyenlő a szabadsággal” – vallja a hegyek öntörvényű zsenije
A legendás serpa, aki huszonegyszer járt a világ tetején
Lengyel Ferenc szólómászásban feljutott az Ama Dablam csúcsára!

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.