Az elmúlt hétre elég masszív edzéstervet kaptam az edzőmtől, és mivel a feladataimat mindenképp meg akartam csinálni, nem kis logisztikára volt szükség a kivitelezéshez. Egyik reggelre tempóedzés jutott, amihez szükséges volt olyan helyre autóznom, ahol adva vannak a feltételek a kilenc kilométer teljesítéséhez. Viszont ahhoz, hogy még időben végezzek, és a munkába is beérjek, elég korán, még sötétben kellett rajtolnom. Úgy éreztem, napkelte előtt parázni fogok az amúgy ismerős helyen, ezért megkértem az egyik futótársamat, hogy ő is nyomja le ott az edzését, egymást nem zavarva, de amíg nem pirkad, ne legyek egyedül. Még sötétben indulva egymás mögött trappoltunk, aztán amikor nekem jött a tempórész – gyorsítottam, és elszakadtam tőle –, már elég világos volt. Imádtam minden pillanatát az edzésnek!
Szeretem, amikor koncentrálnom kell a feladatra, mert így csak a futás és a zene van, semmi más.
Megcsináltam a feladatot, tudtam is tartani mindent, amit az edzőm előírt, így nagyon jó érzés volt utána kortyolgatni az epres marhafehérjémet (igen, epres és marha 🙂), amit ilyenkor mindig magammal viszek. Olyan jó volt ez az edzés, hogy elhatároztam, a hétvégi hosszú futásomat is így kellene megcsinálni – jó korán. Természetesen hétvégén azért nem olyan könnyű felkelni, hiszen lenne időm pihenni, ráadásul a család minden tagja alszik még, a lakásban csend honol. Szóval, szükség van az akaraterőmre, hogy felkeljek, készülődjek, és elautózzak az edzés helyszínére. Amikor már ültem az autóban, tudtam, jól döntöttem a korai indulás mellett, ilyenkor még szinte senki nincs az utakon, hamar célba érek. A futóhelyen sem volt senki – az elején még messze előttem futott egy pár, de aztán ők is ködbe vesztek, teljesen egyedül hangolódtam a fartlekedzésre. Mivel nagyon hideg volt, és visszavágytam a meleg ágyamba, gondolkodtam, mivel motiválhatnám magam. Elkezdtem végigvenni, miért is vagyok én ott. Azért, hogy erősödjek, és ezáltal jobb legyek.
Mivel úgysem volt körülöttem senki, elkezdtem mondogatni hangosan, hogy erősebb leszek, jobb leszek, meg kell csinálni a feladatot.
Aztán megszólalt a fülemben Siától az Unstoppable című szám, és a dal sorait szintúgy kimondtam hangosan, mert abban a pillanatban jól jött motivációnak.
Ezzel nagyjából a bevezető két kilométerem megvolt, jöhettek a fartlekes részek. Remek edzést nyomtam le, az edzőm is megdicsért! Ráadásul viszonylag hamar haza is értem, előttem volt még az egész nap úgy, hogy a sportolásom aznapra pipa! Éljen a kora reggeli futás!
AIRTAKI.BLOG.HU
A szerző már egy ideje foglalkozott a 496-os kihívással, a napról napra egy-egy kilométerrel növelt táv teljesítésével, amit kollégánk, Vincze András még tavaly abszolvált, és amelyről a Csupasporton blogsorozat is született – nos, azok a napi beszámolók mindinkább meghozták a kedvet a próbatételhez. Egyetlen kérdés volt: mikor ideális lefutni a 496-os kihívást? Nyáron? Télen? Nos, a remek futó a klasszikus időpontot választotta: az új év első napján vágott bele! Mindennap annyi kilométert kell futni, ahányadik napja van a hónapnak, így a végére 496 km jön ki összesen. A szerző is beszámolt minden napjáról, s értékelte utólag a teljesítést, amit elképesztő tempóban nyomott végig! „Airtaki” iramfutó, és a nem mindennapi kihívása alatt is hihetetlen tempót diktált!
ZERGETALPAK (facebook)
A szerző a Téli Mátra teljesítménytúra XL-es távját futotta végig, a 40.5 kilométerhez 1599 méter szintemelkedés párosult. Néha meggyűlt a baja a túrázókkal, egyszer egy patakba csúszott bele, később combig süllyedt a sárban (a Kőris-mocsárnál) – ahogy fogalmazott: Bridget Jones elment túrázni, legalábbis így érezte magát 🙂 Szerencsére a lábai újra bemelegedtek, így nem kellett feladnia.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
