A hatórás és a száz kilométeres országos bajnokság után a tizenkét órásat is megnyerte. Úgy néz ki, kiváló formában van.
Boldog vagyok, hogy sikerült mindhárom versenyt megnyernem – mondta Beda Szabolcs. – Idén ez a harmadik országos bajnoki címem, és érdekes, hogy a tizenkét órás ob-kat tekintve is ez a harmadik, ugyanis sorozatban háromszor nyertem ezen a távon.
Az egyéni csúcsa százötvennégy kilométer volt, ezúttal valamivel több mint száznegyvennégyet tett meg. A száz kilométeres ob után azt mondta a Csupasportnak, hogy nem volt elégedett a futásával, ezúttal az volt?
Most sem voltam teljesen elégedett. A száznegyvennégy kilométerrel tulajdonképpen elégedett vagyok, ám mehetett volna könnyebben is. Két éve százötvennégy kilométert tettem meg, tudtam, hogy ezt nem közelítem meg, mivel a martonvásári pálya nagyon nehéz. Szép helyen van, gyönyörű a táj, de sok a szint és a kanyar. A versenykiírás alapján mindenki, aki megfutotta a nemzetközi A-szintet jelentő száznegyvenegy kilométert – nőknél százhuszonnyolc –, az száz euró pénzdíjazásban részesült, a nemzeti szint elérése esetén pedig ötven euró járt. Az ultraversenyeken általában valamilyen utalvány vagy tárgy szokott lenni a nyeremény, ritka a pénzjutalom. A célom az volt, hogy megfussam legalább a száznegyvenegy kilométert, és megszerezzem az országos bajnoki címet.
Milyen volt a futás?
Óvatosan kezdtem, nem akartam elfutni az elejét. Négy ötven-öt perc körüli tempóban indultam, és nem kezdődött túl jól a verseny, mivel az első harminc kilométeren négyszer is ki kellett állnom.
Már az elején lemaradtam a többiektől, a tizedik helyre csúsztam vissza, onnan indultam el felfelé. Azonban nem akartam a tervezettnél gyorsabban futni, tartottam az előre elképzelt taktikát.
Aztán sokáig a harmadik helyen futottam, a kiállások miatt páran le is köröztek, azonban hatvan kilométer körül átvettem a vezetést. Aztán nyolcvan kilométer körül jött egy kisebb hullámvölgy, de nem fizikai, hanem inkább energiaellátási. Valamelyest kevés volt a bevitt szénhidrát, gyengének éreztem magam. Néhány extra frissítés végül helyrehozott, és száz kilométer körül ismét sikerült visszaállnom az eredeti tempóra. Azt hittem, a végéig már jó lesz minden, ám százhúsz kilométer környékén megint jött egyfajta lassulás, innentől nagyjából öt húszas tempót mentem. Számolgattam magamban, ekkor tudtam, hogy így is meglesz a száznegyvenegy kilométeres nemzetközi A-szint, tehát emiatt nem kellett gyorsabb tempót erőltetnem. Összességében elégedett vagyok, ám könnyebben kellett volna teljesítenem a versenyt.
Jön az Ultrabalaton. Milyen céllal vág neki?
Nem tudom, mire számítsak, kifejezetten erős lesz a mezőny. Az első háromba kerülés nagy bravúr lenne, így nincs semmilyen elvárás magammal szemben, alapvetően edzésnek fogom fel. Három éve futottam az első Ultrabalatonomat, ahhoz képest most rövidebb a pálya, nem megy fel a Balaton-felvidékre. Lendületes tempóban kezdem el, aztán kiderül, mi sül ki belőle. Már nagyon várom a versenyt.
Fotók: Havasi Gyopár Futó Egyesület
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
