Második alkalommal vesz részt november végén a Phidippides Run megméretésen, tavaly első nekifutásra rögtön a második helyen ért célba. Most milyen célokkal vág neki a versenynek? Milyen formában érzi magát?
Alakul a formám, ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy biztató – nyilatkozta a Csupasportnak Toldi Péter. – A célom az, hogy legalább a tavalyi időmet fussam meg. Sőt, ha a körülmények engedik, akkor javítanék rajta. Annyira hosszú ez a verseny, hogy helyezésekben nem tudok gondolkodni. Persze minél előrébb szeretnék végezni, ám sok minden befolyásolhatja az eredményt. Ott van a pillanatnyi forma vagy éppen az időjárás. November végén már nincs hőség Görögországban, a csapadékot és a viharokat kellene megúszni. Utóbbi rendesen megtréfálhatja a mezőnyt.
Sőt, ezerkétszáz méter magasan még a hó is eshet, s ha ott elkapja egy vihar az embert, az rendesen megnehezíti a teljesítést. Éppen ezek miatt vagyok óvatos a jóslásokkal.
Négy magyar futó lesz ott az eseményen, verseny közben lehet valamiképp egymást támogatni?
Ferenczi István és Blaskó Mihály valószínűleg ismét együtt haladnak majd, míg Bogár János és én is a saját tempónkban, egyedül futunk. Akkora távolságok alakulnak ki, hogy a verseny alatt lehetetlen bármiben segíteni a másiknak. A fordító után találkozunk majd egyszer, amikor szembefutunk egymással, ekkor biztosan elhangzik egy-egy biztató szó. A kísérőink viszont adott esetben sokat kommunikálhatnak. Ha egyikünk bármi olyat tapasztal, amiről tudnia kéne a másiknak, akkor a segítőink megbeszélik egymással telefonon. Akár a pihenéssel kapcsolatban, akár valamelyik frissítőponton tapasztalt dolgokkal, vagy bármi mással. Szóval a háttérben zajlik a kommunikáció a kísérők között.
A Spartathlonon háromszor vett részt, míg most második alkalommal lesz ott a Phidippidesen. Mi a legnagyobb különbség a két verseny között?
A legnagyobb különbség nyilván a táv, s ebből fakadóan az iram. A Spartathlonhoz képest sokkal alacsonyabb intenzitással kell futni, hiszen kétszer olyan hosszú a távolság. Máshogy kell frissíteni, más nehézségek jönnek elő. Az emésztésünk három napig nem tud kompenzálni, három napig viszi az ezzel kapcsolatos problémát az ember.
Éppen ezért sokkal jobban kell figyelni a frissítés minőségére. Az alacsonyabb intenzitás miatt több időnk van más dolgokra.
Ön mit eszik?
Szilárd ételeket inkább, az emésztésnek ez sokkal jobb. Szendvicset, kekszet, bébiételt eszem, illetve abból válogatok, ami kint van a frissítőasztalokon, s éppen megkívánom. Általában rámegyek az édességekre, s a kétszersülteket is előszeretettel fogyasztom.
Miben változtat a tavalyi futásához képest?
Egyetlen dolgon szeretnék változtatni, ez pedig az állásidőm csökkentése. Fontos, hogy ez nem egyenlő a pihenőidővel. A frissítőpontokon sokkal céltudatosabban akarok időt tölteni, nem tervezem azt, hogy gyorsabban futok. Mondhatom úgy is, hogy az alibizések csökkentésével akarom az időmet javítani.
Mi a legnehezebb a négyszázkilencven kilométeres eseményen? Tavaly mi okozta a legnagyobb kihívást?
Tavaly ideális volt a verseny, semmiféle fizikai problémám nem volt. Szerencsére a sérülések is elkerültek, s a frissítés is rendben volt, ám a szellemi fáradtságból fakadó nehézségek nagy kihívást jelentettek.
Valameddig az ember koffeinnel tudja kezelni a helyzetet, ám egy idő után más módon kell túllendülni a nehéz helyzeteken. Ilyenkor szigorú vagyok magammal, rá kell vennem magam, hogy továbbmenjek. Ez rutinnal egyre könnyebb.
Nyitó kép: Maráz Zsuzsanna és Toldi Péter egyszerre ért célba a tavalyi versenyen/Toldi Péter archív
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
