Remekül szerepelt a Spartan trifecta-vb-n, bronzérmet szerzett az 55–59 éves korcsoportban. Az éremszerzés volt a célja?
Fotó: Marossy Gergely
Igen, azzal a céllal indultam, hogy az első háromban végezzek – mondta Vitkai Elemér. – Azonban a mezőnyt elnézve úgy voltam vele, nem biztos, hogy meglesz az érem, ugyanis bejött a képbe még egy portugál, egy olasz és két amerikai versenyző is. Ez volt a főversenyem, erre volt kihegyezve az egész évem, mindent ki akartam hozni magamból.
Menjünk végig a három napon: először a 7.5 kilométeres sprint, majd a 14 kilométeres super, végül a 21 kilométeres beast következett.
Amikor megláttam az ellenfeleket, úgy voltam vele, rögtön az első napi sprinten bedobom magam, nem taktikázom, mindent beleadva futok, erőből letolom az egészet, aztán majd meglátjuk, miben érdemes gondolkodni. Az elején az egyik amerikai az élre került, meg is nyerte a futamot, ám mögötte egy perccel én érkeztem be a célba. Azt gondoltam, ez így nagyon rendben van, toljuk meg a supert is. A második napon is sikerült hibátlanul végigmennem a pályán, nem kellett burpeezni vagy büntetőzni, a két amerikai mögött a harmadik helyen végeztem. Összetettben három és fél perces előnyöm volt egy olasz versenyzőhöz képest, az ötödik pedig több mint tízpercnyire volt. Este végiggondoltam, mi lehet a célravezető a másnapi befejező beastfutamon. Tizennyolc kilométerig nagyszerűen ment, a harmadik helyen futottam, két és fél perces hátránnyal a második mögött, öt-hat perces előnnyel a negyedik előtt, majd elfogyott a frissítésem.
A következő ponton bekevertem a frissítőnél a vizemet, majd két kilométer múlva mintha lekapcsoltak volna valamit, teljesen elment az erőm. Volt még hátra hat-hét kilométer és rengeteg akadály, átfutott az agyamon, hogy most mi lesz…
Megjelent a svájci a hátam mögött, szabályosan vért izzadtam, ám tudtam, ha meg is előz, nem tud összesítésben elém kerülni. Kiderült, az olasz meg elesett valahol, így a negyedik helyen értem be a beasten, összetettben pedig meglett a harmadik hely.
Mi történt a hajrában, hogy elfogyott az ereje?
Nem tudom. Sokat gondolkodtam rajta, egyeztettem szakemberekkel, ám még nem igazán jöttünk rá. Az biztos, hogy ki kell ezt javítani, tanulni kell ebből is.
Az év végéhez közeledve aktuális a kérdés: milyen idénye volt?
Kétezerhuszonegyben elütött egy targonca, amiatt idén januárban már az ötödik műtéten estem át. Akkor eltört a síp- és szárkapocscsontom, valamint a bokám, a vádlim és a lábszáram pedig súlyosan megsérült, kilencven fokban volt kicsavarodva a lábam. Azt mondták, örüljek, hogy járni tudok…
Fotó: Spartan Race Hungary
Egyik műtét követte a másikat, hosszú felépülési folyamaton mentem át, ez év elején kiszedték a vasakat a lábamból, akkor azt mondtam, hogy a trifecta-világbajnokságon mindenképpen ott akarok lenni, a többit viszont ne erőltessük. Úgy voltam vele, elég lesz arra felkészülni tíz hónap alatt… Jöttek a várt edzéseredmények, majd amikor kiderült, hogy ismét lesz ultra-világbajnokság nagyon megörültem, igaz, ettől az évtől kezdve már nem huszonnégy órás, hanem a megszokott ötvenöt kilométer, hetvenkét akadállyal. Mondtam az edzőmnek, hogy ezen mindenképpen ott szeretnék lenni, és így is történt. Az ötvenedik kilométernél még az ötödik helyen voltam, végül sikerült megnyernem a versenyt. Közben bejelentették, hogy a Spartan sprintvilágbajnokság a horvátországi Hvar szigetén lesz, azon is részt akartam venni, szerencsére azt is meg tudtam nyerni. Így két világbajnoki aranyéremmel várhattam a trifectát.
Elképesztő utat tett meg, így még nagyobb elismerést érdemel. Nincsenek fájdalmai versenyzés közben?
Nem vagyok százszázalékos állapotban, vannak fájdalmaim, például vezetés közben fáj a lábam, ám amikor versenyzek, minden fizikai és lelki fájdalmam enyhül.
Lesz még idén versenye, vagy jöhet a jól megérdemelt pihenés?
A december elsejei, Abu-Dzabiban sorra kerülő Spartan beastvilágbajnokság a következő célom, nagy erővel készülök, jelentős terveim vannak. Majd egy kis pihenő következik, ám inkább aktívan pihenek. A január, február és március lazább lesz a versenyzés szempontjából, és az is valószínű, hogy jövőre kevesebbet versenyzek, mint idén. A kevesebb néha több, a minőségre teszem majd a hangsúlyt.
