Közel három hónapos kihagyás után versenyzett ismét – még sérülten –, de az elit kategória sprinttávján még így is sikerült a hatodik legjobb idővel beérnie.
Május huszadikán a romániai versenyen megsérültem, így kérdés volt, hogy az azóta eltelt időszakban hogy sikerült regenerálódnom, és a váci Spartanon milyen állapotban tudok rajthoz állni. Éreztem, hogy az összkép még nem tökéletes, nem vagyok százszázalékos és a hosszú kihagyás miatt az állóképességem sem az igazi. Csupán a verseny előtti két hétben tudtam minőségi edzéseket végezni, ekkor már komolyabb tempókat futottam. Ha teljesen egészséges vagyok, minden bizonnyal jobb eredményt érek el Vácon, de összességében pozitív élménnyel zártam a versenyt. Annak külön örülök, hogy nem lett rosszabb, nem sérültem rá.
Próbáltam nem venni terhet magamra, a lényeg az volt, hogy újra futhatok, versenyezhetek.
Térjünk vissza egy kérdés erejéig a sérülésére. Mi történt?
A tavaszi romániai esemény nagyon jól kezdődött, életem versenye lehetett volna, ám két kilométer megtétele után rosszul léptem, aminek következtében részlegesen elszakadt a combhajlítóm. Nem tudtam lábra állni, ám pár perc pihenés és mérlegelés után úgy döntöttem, hogy így is teljesítem a még hátralévő durván húsz kilométert. Meg volt tervezve a teljes kétezerhuszonhármas versenynaptáram, ami a sérülés miatt teljesen felborult… De ilyen a sport, erőt merítek belőle, és még erősebben próbálok visszatérni.
Milyen volt a mezőny Vácon?
Kemény nemzetközi csapat jött össze. Voltak erős magyar, francia, olasz, német, svájci, cseh és szlovák versenyzők, ráadásul ott volt a tavalyi világbajnok és több Európa-bajnok is. Vác egyébként közkedvelt helyszín a spartanosok között, mindenki szeret itt futni. Szinte végig a városban mentünk, sík volt a terep, nagyon élveztem. Az időjárásra nem lehet panaszunk, tavaly esett az eső, most azonban kifogástalan volt.
A mostani hatodik helyezéssel sikeresen kvalifikálta magát a spanyolországi döntőre, ezzel az egyik idénre kitűzött célját elérte.
Ebben az évben két nagy verseny lesz. Októberben Madridban az európai elitszéria döntője és novemberben Spártában a Trifecta-világbajnokság. Az európai bajnokság keretein belül rendezett négy helyszínes elitszériában a top tíz versenyző kvalifikációt szerez a madridi döntő futamra.
A döntő érdekessége, hogy nem a megszokott öt kilométeren kell versenyezni, hanem csak hármon, így még szorosabb lesz a verseny.
Igazi sprintfutamra számíthatunk, a legkisebb hibán is helyezések múlhatnak. A három napon át tartó három különböző versenytávú spártai világbajnokság pedig szintén kemény megméretést jelent még az elit sportolóknak is. A kvalifikációmat mindkét versenyre megszereztem, és mindkettőn szeretnék a top tízben végezni.
