Az októberben rendezett backyard ultra-világbajnokságon 37 nemzet indult, köztük a magyar válogatott is. A 15 tagú csapat tagja volt Csécsei Zoltán többszörös magyar bajnok ultrafutó, aki számos nemzetközi eredménnyel is büszkélkedhet, mind egyéni, mind csapatversenyeken. Az utóbbi egy évben azonban betegség miatt pihenőre kényszerült, és a Balatonalmádiban rendezett világversenyen tért vissza. Futásával ő is hozzájárult, hogy a magyar csapat 599 körrel (ami mintegy 4000 kilométert jelent) a 6. helyen végzett.
Mondhatjuk, hogy a backyard jelentette a visszatérést?
Így van, csaknem egy év kihagyás után ezzel a versennyel tértem vissza. Nehéz időszakon vagyok túl, de a verseny előtti néhány hétben megoldódtak a családi dolgaim, és a hosszan tartó betegségből is sikerült teljesen felépülnöm.
Ennek nagyon örülök. Nem lehetett könnyű ez az időszak. Mi adott erőt, és hogyan dolgoztad fel a kihagyást?
Voltak nehezebb pillanatok, például amikor azt éreztem, hogy nem tudok elmenni egy versenyre, vagy mindenki jobbnál jobb eredményt ér el, én meg nemhogy futni nem tudok, de a lépcsőn felmenni is nehézséget okoz. Volt, hogy úgy éreztem, innen képtelenség visszajönni. Amikor Sorokin megdöntötte a huszonnégy órás világcsúcsot, volt egy olyan érzésem, hogy elment mellettem a futás. A huszonnégy órás Eb nagyon hiányzott, arra szerettem volna menni.
Kidobott időnek gondoltam a szünetet, de az is lehet, hogy jót tett nekem ez az egy év. Ezt még nem tudom megmondani, csak ha újra csúcsformába kerülök a tavasszal.
Más dolgok kerültek előtérbe, például most van olyan korban a kislányom, Mirike, hogy egyre többet lehet vele foglalkozni. Megvolt az első futóversenyünk Érden, egy félmaratoni keretében a Manó futáson, ami nagyon jó érzés volt. Ő nagyon sok erőt ad nekem, érte és a családomért érdemes küzdeni. Nem mondom, hogy nem viselt meg ez az időszak, de szerencsére rendbe tudom tenni magam lelkileg.
Csécsei Zoltán a backyard-világbajnokságon Fűrész Edittel
Milyen volt újra rajthoz állni ennyi idő után, és hogyan élted meg a versenyt?
Nagyon jó érzés volt visszatérni, és igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból, ugyanakkor tudom, ennél sokkal többre vagyok képes. Tetszett, hogy családias hangulat alakult ki. Más volt, mint amikor egymás ellen küzdünk, nem volt rivalizálás. Minden órában biztattuk egymást, hogy na, csak még egy kört fussunk. A vége felé én is már azért mentem ki, hogy a csapattársaimnak segítsek. Így, hogy csapatverseny volt, mindenki sokkal tovább maradt a pályán.
Engem nem igazán zavart, hogy más versenyek is voltak közben. Sem a tömeg, sem a pálya nem okozott problémát, hiszen nem országos csúcsot akartam menni.
Milyen volt a felkészülésed?
Ott a családom, most építkezem, ami sok időt elvesz, és edzősködöm is, így nagyon rövid idő alatt kellett újra formába hozni magam. Gyógytornász is segített, hiszen a betegség után nem lehetett egyik pillanatról a másikra ugyanott folytatni. Eleinte nyolcperces kilométereket gyalogoltam, utána jött csak a futás. Június-júliusban már egész jól voltam fizikailag, és el tudtam kezdeni rendesen edzeni; száz kilométeres heteim voltak, bár ennél jóval többet szoktam futni.
Elégedett vagy az eredménnyel?
Igen is, meg nem is. Ezt egy visszatérős versenynek gondoltam, és úgy álltam hozzá, hogy addig megyek, amíg bírok: ötvenhárom kört teljesítettem, de nem akartam kockáztatni, hogy visszaessek. Így is – mivel elég fázós vagyok – a verseny előtti megfázásom néhány napra ledöntött a verseny után, de szerencsére már elmúlt. Úgy érzem, tudtam volna még menni, magamért és a csapatért is.
Milyen nehézségeid voltak a versenyen?
Ez volt a harmadik backyard ultrám, és bár rengeteg versenyem volt már, és sok tapasztalatot gyűjtöttem, ebben is kell rutint szerezni. Minden verseny más és más, például a körözős versenyeken gyakrabban találkozhatsz a frissítőddel, A-ból B-be lehet biciklis kísérőd.
Mivel jó a keringésem, 5:30-as tempóval és az óránkénti pihenőkkel sokáig bírom, és könnyen el is tudok aludni. Ezért fekszik nekem ez a fajta futás.
De követtem el néhány amatőr hibát: kidörzsölődött a combom, nem vittem melegebb takarót, és talán egy segítő is jól jött volna. Ezekből is tanultam.
Milyen versenyeket tervezel jövőre, vannak már új célok?
Nagyon gondolkodom a száz kilométeres Európa-bajnokságon, szeretnék futni az Ultrabalatonon és a Spartathlonon is. Egy backyardot is tervezek, illetve meglátom, hogy milyen országos bajnokságok lesznek. De még képlékeny a jövő év. Azt tudom, hogy harcolni akarok a céljaimért. Olyan sokat beletettem eddig a futásba, hogy kár lenne, ha abbahagynám, és ezt nem is akarom. Úgy érzem, sokkal jobb eredményeket is el tudok érni a jövőben, mint eddig.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
