Címvédőként idén is elindul az immár 34. Spar Budapest Maratonon?
Igen, mindenképpen, főként, hogy idén is ez lesz a hivatalos országos bajnokság.
Milyen formában várja a versenyt?
Jó formában, bár az év nehezen indult, voltak egészségügyi panaszaim, amelyek két éve kezdődtek. Mivel hosszú ideig tartott a felépülés, ez kikezdte a motivációmat is, így a tavasszal gyengébb eredményeket produkáltam.
Aztán megházasodtam, tehát a figyelmem más irányba terelődött, de a nyáron összekaptam magam, részt vettem egy magaslati edzőtáborozáson Tirolban.
Jól mentek az edzések, bizakodó vagyok, remélem, a tavaly őszi formámat ezúttal is képes leszek hozni.
Szép emlékként őrzi a 2018-as sikerét a fővárosi maratonin?
Nagyon, mert az volt az első felnőtt magyar bajnoki címem a távon, félmaratonit már 2017-ben nyertem. A maratoni táv az igazi klasszikus, tehát nagy siker volt ez önmagában is, hát még úgy, hogy az utóbbi időben a sokat fejlődő vasasos Jenkei Péter alaposan megdolgoztatott. Már az elején látszott, hogy nagy harc várható köztünk, a táv felénél úgy éreztem, megint lecsúszom a győzelemről, aztán az utolsó tíz kilométeren sikerült megújulnom. Bízom benne, hogy idén is emlékezetes versenyt produkálunk.
A tavalyi viadalon nagyon meleg volt. Milyen időjárási körülményeket tart a legkedvezőbbnek?
A hűvöst szeretem, tíz fok körüli hőmérsékletre van szükségem a magas színvonalú futáshoz. Itthon ennél mindig melegebb van, a frissítésre figyelni kell, felvenni egy fehér sapkát és ügyelni a sópótlásra. A korábbi években nem annyira volt meghatározó az iram a Budapest Maratonon, amely egyébként sem olyan gyors pálya, mint mondjuk a berlini, de most fontosabb lesz az eddigieknél, mert az olimpiai kvalifikációba is beleszámít a verseny. Szóval nem bánnám, ha nem lenne meleg. Meg is beszéltük hárman, hogy segítjük egymást, aztán a helyezéseket eldöntjük a végén. Jenkein és rajtam kívül Józsa Gábor a harmadik, vele együtt voltam kint a riói olimpián, a múlt év kimaradt neki, most visszatér, ám természetesen vannak még rajtunk kívül is aspiránsok.
Aki megdöntheti a csúcsot
November közepén már kapható lesz Futóarcok könyvünk, amelyben Csere Gáspárral is hosszabb interjút készítettünk. A legjobb magyar maratonfutó őszintén beszélt arról, miért csökkent egy ideig a motivációja a futás iránt, és miért érzi mégis úgy, hogy a tokiói olimpiára a lefelezett mezőny ellenére is eljuthat. Az számára is nagy kérdés, képes lesz-e megdönteni a 26 éves magyar maratoni csúcsot – Bernard Lagat esete mindenesetre jó példa a számára.
Lehet esély arra, hogy a közeljövőben megdöntsék az 1984-es pályacsúcsot?
Ezzel nem is terveztünk, 2 óra 15 perc körüli idő a rekord, most valószínűleg 2:17-es irammal kezdünk. Az olimpiáig viszont szeretnék még több maratonit futni, célom a 2:15-ös idő, de itt, Budapesten a város adottságai és a nagy mezőny miatt ez nehezen kivitelezhető.
Tudnak azért valamennyire figyelni ilyenkor arra, milyen gyönyörű környezetben futnak?
Igyekszünk szinte mindent kizárni, de azért nyitott szemmel futunk. Ahogy kanyarog a pálya és szurkolnak nekünk, mi is átéljük a hangulatot Budapest utcáin. Mivel itt születtem és itt nőttem fel, nagy élmény a lezárt utakon futni, amit az év további részében nem tehetnénk meg.
Alapjában véve azért olyanok vagyunk, mint a lovak és előre tekintünk.
Mik a tervei a versenyig hátralévő néhány hétben?
Most vasárnap indulok a Wizz Air Budapest Félmaratonin, amely szintén magyar bajnokság is egyben, jó tesztverseny, kemény edzés lesz a maratoni előtt. A két viadal között rendeznek egy tíz kilométeres országos bajnokságot, ám azon nem biztos, hogy részt veszek. Ilyenkor egyébként már hanyagolom a kemény edzéseket, rá is kell pihenni a versenyekre. A Spar Maratonig hátralévő három hétben kétszer futok még hosszabb, 25 kilométer feletti távot. Odafigyelek az alvásra, arra, hogy jókat egyek és mentálisan most már próbálom leszűkíteni a figyelmemet a legfontosabb erőpróbára.
