ÚJ KÖZEGBEN Dombi Tibor heti ötvenese

A Debrecen korábbi labdarúgója is odafigyel futás közben a folyadékpótlásra. A frissítést azonban nem hordja magánál, hanem különböző rejtekhelyekre dugja el.

Na, végre, itt a meleg, a napsütés – mondjuk, én annyira nem vártam, meséltem már, hogy télen is gyorsan kimelegszem futás közben.

Ezért aztán ilyenkor fokozottan ügyelni kell a folyadékpótlásra. A versenyen, mint legutóbb az Ultrabalaton esetében, minden kihelyezett frissítő állomáson, váltóponton, bárhol, ahol lehetett, ittam valamit, függetlenül attól, szomjas voltam-e éppen. Olvastam, hogy csinálják a nagyok, és sokan a speciális zseléket javasolták – a Balaton körüli 110 kilométerem előtt be is pakoltam egy jó nagy adagot , aztán egyet sem ettem meg belőle. Nem kívántam, nem éreztem, hogy jó lenne, így megmaradt az összes.

Ilyenkor, amikor otthon futok, legtöbbször a szokásos, tizennégy kilométeres szakaszomat teljesítem.

Nem szeretem, ha a vizesflakon a kezemben van, ezért azt csinálom, amit az állatok: elrejtem szépen az elemózsiát. Az egyik bokorban a víz, néhány kilométerrel arrébb a banán, máshol a csoki – már megvannak azok a nekem beazonosítható, felismerhető bokrok, területek, amelyeket nem tévesztek el.

Ijesztgetni persze tudom magam (biztos sok krimit néztem), mert gyakran beugrik: valaki mérget injekcióz a flakonomba. Na, ez hülyeség, és ezért is, no meg a hőség miatt is érdemes hajnalban útra kelni. Most nem készülök semmilyen versenyre, csak azt írtam elő magamnak, hogy hetente ötven kilométert kell teljesítenem. Épp most át kellett gondolnom a kivitelezést, mert pénteken és szombaton is esküvőre vagyok hivatalos – az még oké, hogy péntek reggel ledarálok egy adagot, de vasárnap szerintem pihenő lesz…

Ráadásul ezen a héten a fővárosban voltam, mert edzői vizsgát tettem – előbb volt a teszt, aztán a szóbeli, majd a gyakorlati oktatás, edzésgyakorlat levezénylése. Épp a kontrajáték jutott nekem: rúgd előre, fuss utána – na jó, viccelek, ennél összetettebb volt a feladat, de szerencsére sikerült. Emiatt Angyalföldön futottam délelőtt, de ugye a terep nem volt ismert, így figyelnem kellett, merre megyek; nem mozogtam otthonosan, mértem a távot az órán, hogy egy tízes összejöjjön. Ja, és persze itt nem volt vízelrejtés – jólesett inni egyet a futás után.

These might interest you

Comments

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Ki akart szállni, de a kisördög nem engedte: sérülten is végigfutotta a versenyt
Edzésen érezte magát az esőben, aranyérem lett a jutalma
Mórocza Andrea sporttörténelmi győzelmet aratott az Ultrabalatonon
Sörrel ünnepelte a célba érkezést a Real Madrid egykori sztárja
Nem az ő napja volt, mégis újabb ob-aranyat szerzett

Videók

Mustang Wanted: a bajkeverő, aki szerint a felhőkarcoló-mászás is extrém sport
A tizenkettedik világrekordjáért vállalta, hogy emberi csúzli lesz
Kényelmes, de ijesztő: így alszanak a sziklamászók a semmi fölött

Hegymászás

Hidegháborús harc a Mount Everestért: a titkos szovjet expedíció legendája
Negyven év után ment fel a hegyen elhunyt édesapja hátizsákjáért két argentin nő
A „Svájci Gépezet” halálakor még a futballmeccsek is elcsendesültek

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

Öt csodálatos túraútvonal, amelyek néhány óra alatt teljesíthetők
8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.