Az írta bejegyzésében, hogy tervekkel érkezett a gyepükajáni backyardversenyre. Pontosan milyenekkel?
Csak a győzelem lebegett a szemem előtt – mondta Nemes László, aki 44 körrel győzött a Don’t Speak Backyard Ultrán. – A rajt előtt az volt a célom, hogy a teljesítményemmel kerüljek be a válogatottba, és úgy számoltam, legalább negyven óra szükséges hozzá. Olyan formában voltam, hogy reálisnak ítéltem ezt a célt.
Milyen volt a futás?
A cipőválasztás kifejezetten jól sikerült. Szinte végig ugyanolyan tempóban haladtam, nem kellett tartalékolnom. A pályának volt gyalogolós része, az emelkedőn pedig ésszel kellett haladni. Az időjárás kedvezően alakult, nem volt nagy meleg, bár az előző napok nagy esőzései miatt volt néhány tócsa a pályán, ám nyolc-tíz kör után már berögzült minden, tudtam, mikor hova kell lépni. A talaj remek volt, nem volt dagonyás, aszfalton és murván kellett haladni. Az időjárás nagyon változatosan alakult, egyszerűen nem volt ugyanolyan két körben.
Esett az eső, meg nem is, fújt a szél, meg nem is, sütött a nap, meg nem is, aztán a harminchatodik körben leszakadt az ég, hatalmas eső érkezett. Mindent át kellett cserélnem, akkor váltottam aszfaltos cipőre, amely szintén jó választásnak bizonyult.
Negyvennégy órát volt a pályán, azaz negyvennégy kört teljesített. Elégedett?
Igen. A verseny előtt nem tudtam, hogy ez az esemény silver ticketes, közben tudatosult bennem. Beszéltem Baranyai Máté főszervezővel, aki mondta, mindegy, mennyivel nyer a győztes, automatikusan bekerül a válogatottba. Három ilyen jellegű verseny van Magyarországon, az egyik ez. Köszönetet kell mondanom Gurisatti Gábornak, hogy ilyen körszámot tudott kihozni magából és belőlem is, kevesen tudják a negyvenhárom órát teljesíteni, büszke lehet magára. Az ő remek teljesítménye sarkallt arra engem, hogy minél jobb eredményt érjek el. Láttam, hogy milyen állapotban van, a tizen-valahányadik körtől nem tudott aludni semmit – adott olyan jeleket, hogy lassan befejezi, ekkor még inkább erőre kaptam, frissnek éreztem magam. Talán öt-nyolc kört még tudtam volna menni.
Győzelmével elérte a célját, beverekedte magát a válogatottba.
Ahogy említettem, azzal a szándékkal érkeztem a versenyre, hogy az eredményemmel reális esélyem legyen a válogatottba kerülésre, és a negyven kört tartottam ehhez valószerűnek. Közben jött az információ, hogy a silver ticketnek köszönhetően a győztes automatikusan bekerül. Boldog vagyok, hogy sikerült, büszke vagyok rá.
Emellett megdöntötte korábbi, harminckilenc körös egyéni rekordját.
Benne volt a pakliban, hogy megdöntöm, pláne, mert negyven volt a minimális célom. De nem motivált külön a saját rekordom megdöntése, nem ez járt folyamatosan a fejemben. Edzőmmel, Maráz Zsuzsannával abban maradtunk, hogy mindent megteszek, de a lényeg, hogy ne sérüljek meg, hiszen közeledik a főversenyem, a Spartathlon.
Ha már szóba került, milyen formában várja a versenyt?
A verseny után Baranyai Máté és Maráz Zsuzsi abban maradtak, úgy tűnik, mentálisan és fizikailag is készen állok a Spartathlonra. Én is így érzem. Zsuzsi azt mondja, a formán kell még javítani, hiszen a kétszáznegyvenhat kilométeres pályán háromezer-nyolcszáz méter a szintemelkedés, ezért kell még gyakorolnom. Jó formában vagyok, ugyanakkor az az időszak következik, amikor sűrűbben kell feljárnom a dombokra. A terv az, hogy Zsuzsi tapasztalatait használva szakaszokra bontjuk a Spartathlont, és mindegyik szakaszt legalább kétszer lefutom a modellezésünk alapján. Van még egy kis idő a versenyig, mindent megteszek, hogy a lehető legjobban felkészüljek.
