Heti rendszerességű sorozatunk negyedik részében a budapesti atlétikai világbajnokság maratoni versenyszámának mezőnyébe várólistáról bekerülő Kovács-Garami Katalin mesél arról, mit eszik, hogyan néz ki a versenyek előtti rituáléja, illetve milyen ételeket szeret.
„Az étkezés terén még fejlődésre szorulok, lehetne rajta javítani. Elsősorban arra figyelek, hogy a családtagjaim rendben legyenek, nekem meg jut, ami marad. A szürke hétköznapokon annyira nem veszem szigorúan az étrendemet, arra ügyelek viszont, hogy edzés előtt ne terheljem meg a gyomromat nehéz étellel. Futás előtt csak nagyon könnyű ételt eszem, semmi olyasmit, ami felboríthatná az edzést.
Versenyek előtt van egy rituálém, azt szigorúan betartom, és a család is odafigyel rá abban az egy hétben.
Ez a rituálé egy szénhidrátdiéta, az első három-négy napban nem eszem semmiféle szénhidrátot és cukrot, hogy kiürítsem a szervezetemet. Nem hangzik annyira durván, de amikor csinálja az ember, elég rossz érzés.
Fotó: Matey István/Hajdú-Bihari Napló
Ameddig bírom, csinálom, közben mennek az edzések, és a folyamat úgy fejeződik be, hogy rosszul leszek, ájulásközeli állapotba kerülök. Utána, a versenyig hátralévő időben nonstop szénhidrátot eszem. Mindig van nálam valami kaja, akár félóránként is eszem valamit, feltöltöm alaposan a raktárakat, nehogy előforduljon eléhezés a versenyen.
Nem eszem túl sok édességet, nem kerülöm tudatosan, de általában így alakulnak a napjaim. A vasárnap szokott lenni a »csalónapom«, amikor mindent lehet, akkor belefér a fagyi, a jégkrém, a csoki, a sült krumpli, bármi, mert egyébként figyelek rá, hogy ne egyek sok haszontalan kaját, ne pótoljak ebédet gyorsétteremmel vagy csokoládéval. Ezt próbálom követni, de tudatosan kiszámolt étrendet a család mellett képtelenség tartani.
A reggeli, ebéd, vacsora hármasság a gyerekeim miatt is fontos, ritmust ad a napjainknak. Ha ebédidőben edzem, előfordul, hogy három-négy órára csúszik az ebéd, és majdnem összeér a vacsorával. Az említett rituálét leszámítva nem vagyok olyan típus, aki minden fél órában bekap valamit. A reggeli hangsúlyos, ilyenkor együtt eszik a család, ahogyan a vacsorának is megadjuk a módját.
Én szoktam főzni, én vagyok érte a felelős, az ötletgazda és az alkotó is az esetek kilencven százalékában, a férjem nem igazán mozog otthonosan a konyhában. A maradék tíz százalékban hozunk valahonnan készételt, vagy rendelünk. Azért is szeretek főzni, mert ha én készítem az ételt, tudom, miből készül. Igyekszem a gyerekek kedvében járni, többségében azt főzni, amit nagyon szeretnek.
Nekem a könnyű ételek a kedvenceim, amelyek nem ülik meg nagyon a gyomromat, szeretem a tésztákat, a krumplipürét almakompóttal. Mellé jöhet esetleg egy kis husi, de nem vagyok nagy húsrajongó, sem vega. Szeretem a zöldségeket, és néha ínyenckedni is, ha úgy alakul, egy normális étteremben meg tudjuk adni a módját, hogy különleges legyen az alkalom. A magyaros ételeket és a tengeri herkentyűket is kedvelem. A kagylóra allergiás vagyok, de a rákot és a tintahalat, illetve minden mást, amit étteremben frissen lehet fogyasztani, szívesen eszem.”
A sorozat korábbi részei
„Hetente négy kemény edzés az én koromban nem rossz”
„Szeretem a meleget, de negyven fokban az én agyam is felforr”
„Nem is tudtam, hogy létezik várólista, pláne, hogy én is rajta vagyok…”
