Aki nem tudná esetleg: az Ironman 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42 km futásból áll, megállás nélkül.
Inada Hiromu egy átlagos japán bácsi volt, amikor 60 évesen nyugdíjba ment, és az egészsége megőrzése érdekében elkezdett úszni. Végigdolgozta az életét és élvezte, hogy ő rendelkezik az idejével, annak ellenére persze, hogy a családját nem hanyagolta el, odafigyelt a gyermekeire és az unokáira.
Aztán valahogy egyre fontosabb lett neki az úszás. Élvezte, hogy fejlődik, hogy egyre nagyobb örömet szerez neki a mozgás. Elkezdett hát futni is. Meglepően jól ment neki az is, ezért 65 évesen elindult élete első aquatlonversenyén, amely úszásból és futásból áll. Épp a versenyen lett figyelmes a kerékpáros drukkerekre, ezért 69 évesen megvásárolta élete első kerékpárját.
Na és ekkor beindult a gépezet. 70 esztendősen elrajtolt az első triatlonversenyén, amely annyira jól sikerült, hogy elkezdett hosszabb távban gondolkozni. Az első Ironmanjét – a fent említett távot – 77 éves korában próbálta teljesíteni, de kicsúszott a szintidőből (minden versenyen 17 óra körül állapítják meg a szintidőt, aki ezen kívül ér célba, az eredménye nem válik hivatalossá).
Két évvel később hazájában már sikerrel vette az Ironman jelentette akadályt, szintidőn belül megcsinálta a Korea Ironmant, amivel indulási jogot szerzett a hawaii világbajnokságra, Konába.
Az első konai kaland nem sikerült 2011-ben, de később sikerült neki.
Világszerte akkor lett ismert, amikor 2015-ben, pár méterrel a cél előtt összeesett, abban az évben 5 másodperccel maradt el a szintidőtől.
Idén, 2018-ban könnyedén hozta a 17 órán belüli időt, ami annak is volt köszönhető, hogy az utóbbi időben jobban odafigyel az étkezésre és a pihenésre.
Ugyan heti 40 órát edz, és minden másnap reggel hatkor kel, de időben, este 9-kor le is fekszik, hogy legyen ereje az edzésekhez. A családja zokszó nélkül tűri a profi felkészülést, ő pedig élvezi, hogy van ereje és célja.
– Ugyan jóval túlvagyok a nyolcvanon, de most érzem úgy, hogy igazán élek, mintha most élném a húszas éveimet. Heti hat napot edzek, de emellett sokat pihenek, az edzésmódszerek fejlődését nyomon követem, szeretek minden új dolgot kipróbálni. Egyelőre nem érzem azt, hogy le kellene állnom, csinálom, amíg jólesik, és amíg ennyire élvezem és amíg tudok fejlődni.
