A Madách Színház táncművésze, Széphalmi Júlia súlyos térdsérülésből lábadozik, hónapok óta nélkülöznie kell a futást, ami fontos szerepet játszik az életében. A fiatal hölgy egy főpróba során szenvedett elülső keresztszalag-szakadást, három hónapja műtötték, így pár hét múlva lassacskán elkezdheti a könnyed futóedzéseket.
„Fiatal koromban úgy éreztem, súlyproblémával küzdök – mondta a kezdetekről a Csupasportnak a 29 esztendős Széphalmi Júlia. – Tizennégy éves voltam, a balettintézetbe jártam, ahol eléggé figyeltek, hogy kinek milyen az alakja. Akkor azt gondoltam, a futás jót tesz majd, néhányszor próbálkoztam is, de akkor nem bírtam. Vagyis a futással kapcsolatos első élményem nem volt túl jó, közben pedig rájöttem, csak kamaszodtam, nincs is súlyproblémám.”
A táncművész elmondta, a konditermi edzések és a színházi tréningek mellé tökéletes választás volt a futás.
„A koronavírus-járvány beköszöntével bezártak a színházak, s mivel nagy a mozgásigényem, nem tudtam elképzelni, hogy ne mozogjak. A Madách Színházban nehezen álltunk át online tréningekre, korántsem mozogtam annyit, amennyit korábban. Tavaly év elején már elkezdtem futni, aztán a karantén alatt ez kicsúcsosodott. Úgy gondoltam, adja magát ez a fajta mozgásforma, hiszen – kis túlzással – csak egy jó cipő kell hozzá. Ráadásul remek környéken lakom Csepelen, a Duna-part mellett, így tavaly, a karantén alatt magasabb szintre lépett a futás az életemben. Úgy gondoltam, a konditermi edzések és a színházi tréningek mellett remek kiegészítősport, ráadásul jó kikapcsolódás is volt. Egyre jobb lett az erőnlétem.”
Gyorsan fejlődött, egyre több versenyre kezdett járni, eddigi leghosszabb távja a félmaratoni.
„Eleinte lassan haladtam, kérdezgettem az ismerőseimtől, hogyan is kellene hatékonyan űznöm. Kezdőként álltam hozzá, ám egyre többet tudtam meg róla. A nyáron indultam versenyeken, aztán megkeresett egy cég, amelytől profi futócipőt kaptam, lett komoly órám és mellkaspántom. Egyre minőségibb futóedzéseket végeztem.
Szeretek futóversenyekre járni, mert közösségi élményt adnak; rengeteg ember szereti, hatalmas közösségformáló erő van ebben a sportban. Aztán nagy bánatomra tavaly november körül beköszöntött az újabb hullám, és ismét kezdtek elmaradozni a versenyek.
Jött a rossz idő, de a hidegben is folytattam a futást.”
A művésznő a nyár elején egy próbán súlyos sérülést szenvedett, aminek következtében megműtötték a térdét, így nem tudta teljesíteni az őszre tervezett első maratoniját.
„A nyár elején bekövetkezett, amire egyáltalán nem számítottam: tánc közben súlyos sérülést szenvedtem. A Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Jézus Krisztus Szupersztár főpróbáján elszakadt az elülső keresztszalagom. Két és fél hónapot kellett várni a műtétre, de mostanra már három hónap telt el az operáció óta. Nehéz időszak áll mögöttem, de ismét boldog vagyok, hiszen néhány hét, és ismét elkezdhetem a futást. Persze nem úgy, ahogy igazán szeretném, mert figyelnem kell a fokozatosságra – a mínuszról kell indulnom. Kint szeretnék könnyedén futni, de jól tudom, most a futópadon kell kezdenem. Tél van, az ízületekre jobban kell figyelni, ráadásul bármikor beleléphetek egy gödörbe, ami nagyon rossz lenne most… Nagy terveim voltak az őszre, le akartam futni az első maratonimat, ám a sérülés miatt elmaradt. Jó lenne, ha jövőre be tudnám pótolni, de szinte lehetetlen küldetés. Egészséges embernek is fel kell rendesen készülnie, én a térdem miatt hátrányból indulok. A tervem, hogy lassan ismét nekiállok szaladni, majd tavasztól kisebb versenyeken indulok.”
Életében sok változás történt az elmúlt időszakban, és úgy érzi, jó úton jár.
„Az utóbbi időszakban sok változás történt az életemben. A vírushelyzet miatt jó ideje nem tudok normálisan dolgozni a szakmámban, hiszen hol bezárnak, hol kinyitnak a színházak. Elgondolkodtam, hogyan folytassam az életem, egyáltalán tud-e onnan folytatódni, ahol a sérülés előtt tartottam. Nem gondoltam, hogy ez megtörténhet velem, olyan kényszerpihenőt kaptam az élettől, amire nem számítottam. Azt gondoltam, erős vagyok, nem jellemző rám a sérülékenység, erre tessék… Ez az időszak megtanított, hogy tiszteljem a testem, figyeljek rá, tudatosan foglalkozzak vele. A jövőben elég időt kell fordítanom a regenerálódásra, figyelnem kell a táplálkozásra, az edzések után nyújtanom kell rendesen, és masszőrhöz is szeretnék járni. Az ember fiatalon a végsőkig kizsigereli a testét, de ez nem helyes. Most elég időt fordítok rá, hogy figyelhessek magamra, pszichológushoz járok, aki sokat segít. Most már elfogadom a helyzetemet. Eleinte nehéz volt feldolgoznom, hogy nem mozoghatok, de már értem a miértjét, és jó úton vagyok.”
címlapkép: Szatló Gábor
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
