Heti rendszerességű sorozatunk ötödik részében a budapesti atlétikai világbajnokság maratoni versenyszámának mezőnyébe várólistáról bekerülő Kovács-Garami Katalin ír arról, hogy férje, a korábbi profi ökölvívó-világbajnok Kovács „Kokó” István mekkora segítséget nyújt neki a mindennapok során.
„Maximálisan büszke a férjem arra, amit a szülés óta, ebben a kicsivel több mint egy évben elértem, és ez neki is nagy mértékben köszönhető. Amikor kint éltünk Svájcban, nem kaptunk segítséget, akkor mehettem edzeni, ha ő vállalta a gyerekeket. Ő az én nagy támaszom, hála istennek partner is mindenben, szeret a gyerekeivel lenni, jól elvan velük, jól ellátja őket, jó játszótársuk, élvez minden feladatot, ami velük kapcsolatos.
Tényleg nagy segítség, a versenyeken ott van a pálya szélén, szurkol, ha kell, odaadja a frissítőt, méri az időmet, ha lelki problémám van, abban is segít, és sportolóként jó meglátásai vannak – hat Ironmant is lenyomott az évek alatt –, vagyis teljes egészében számíthatok rá.
Korábban itthon előfordult nem egyszer, nem kétszer, hogy hosszabb futásokra eljött velem bringával, segített, szórakoztatott, frissítőt adott, remek partner volt. Nem minden edzésre jött persze el, a könnyű hosszú futásoknál én sem erőltettem, elég unalmas két és fél órán keresztül valaki mellett lenni, aki nem fut olyan gyorsan. A hosszú tempófutás más, arra szívesen hívtam, és szívesen el is kísért. Bár megyünk még vissza egyszer-kétszer Svájcba, a nyár nagy részét már itthon töltjük.
Nagyon jól hangzana, ha azt mondanám, kiegyensúlyozott vagyok minden edzés után, de ez azért nem így működik. Ha nem úgy sikerül valami, ahogyan akartam, a férjem rögtön látja rajtam, amint beléptem az ajtón, meg sem kell kérdeznie rutinból, hogy ment, mert az arcomra van írva. Előfordul, hogy kicsit nehezebb velem, például az előző részben taglalt szénhidrátdiéta első néhány napja meggyepálja az idegrendszeremet, és ez kihatással van a családra, még ha próbálom is nem kimutatni. Nehéz elviselni azokat a napokat, ilyenkor a legjobb lenne külön lenni a családtól.
A világbajnokság kapcsán nagyon büszke rám a férjem, nem is gondoltam, hogy így fog ennek örülni, ki is írt egy nagyon szép posztot a közösségi oldalára, amit megkönnyeztem.
Lementettem magamnak, és amikor nehezebben állok neki az edzésnek, elolvasom, hogy értékeljem, mennyi munkát tettünk bele, mennyit áldoztunk fel a legutóbbi két maratonért. A vébé nem is volt cél, hatalmas ajándék az életemben, és Pisti meséli is mindenkinek, vadidegeneknek is ez a második mondata a bemutatkozás után – nagyon jó érzés, hogy ennyire büszke rám!”
A sorozat korábbi részei
„Hetente négy kemény edzés az én koromban nem rossz”
„Szeretem a meleget, de negyven fokban az én agyam is felforr”
„Nem is tudtam, hogy létezik várólista, pláne, hogy én is rajta vagyok…”
Előtérben a könnyű ételek, szénhidrátdiéta a versenyek előtt
