Mint arról korábban beszámoltunk, a britek négyszeres olimpiai bajnok sztárja, Mo Farah négy esztendő után visszatért a pályaversenyzéshez, ugyanis eltökélt szándéka volt, hogy a múlt heti birminghami 10 000 méteres brit bajnokságon elérje az ötkarikás kvalifikációhoz szükséges időeredményt. A 38 éves atléta az utóbbi időben egyértelműen az utcai versenyekre helyezte a hangsúlyt, ám mivel öt- és tízezer méteren kilenc éve Londonban, valamint öt éve Rióban is duplázni tudott, érthető módon kísérletet tett arra, hogy tovább fokozza egyébként is csaknem példátlan teljesítményét (a dupla dupla egyedül a finn Lasse Virénnek sikerült rajta kívül).
Farah próbálkozása kudarcot vallott, nyolcadik lett, egy évtized alatt ez volt az első veresége a távon,
a 27:28-as kvalifikációs szinttől 22 másodperccel maradt el,
ami azt mutatja, messze van a csúcsformától, s noha már nem maradt sok ideje, hogy kiharcolja a tokiói szereplést, ő mégsem adja fel, mi több, a címvédéssel is kacérkodik.
„Továbbra is hiszek benne – szögezte le a napokban adott interjújában. – Bátorságra lesz szükségem, hogy kimenjek és megharcoljak a srácokkal. Ahol most tartok, azzal nincs esélyem, de nincs más választásom, úgy gondolom, hogy a következő hetekben leszegett fejjel, ökölbe szorított a kézzel, és magam mögött hagyva a kis bokasérülésemet remélhetőleg rendben leszek. Nem így lesz vége, nagyon sok munka vár rám, de rendbe kell hoznom, ami a közelmúltban történt. Az edzettségemet tekintve nincs annyira messze a megfelelő állapot, de ezt bizonyítanom is kell.”
Olyan rengeteg ideje azért már nincs, hogy eljusson az üdvösségig,
június 27-én éjfélig tart a határidő, hogy megfussa a szintet, és csatlakozzon honfitársához, Marc Scotthoz, aki az ominózus birminghami versenyen hetedikként ért célba.
Farah persze nem turistának utazna Japánba, és nem is azért, hogy növelje a brit csapat létszámát, szeretne valódi kihívója lenni a világcsúcstartó ugandai Joshua Cheptegeinek és a többi klasszisnak – lássuk be, erre így június közepén nem mutatkozik nagy esély… Ehhez 27 percen belüli időeredményre volna szüksége, amire egyébként képesnek tartja magát, de most sokkal fontosabb, hogy valahogy elérje az utazáshoz szükséges szintet. Még az sem teljesen elvetélt ötlet, hogy a június végén esedékes brit atlétikai bajnokságon 5000 méteren próbáljon meg érvényesülni, de ez inkább csak a fikció.
Tény és való, a negyvenhez közel már minden eredményhez dupla erőfeszítésre van szükség, ráadásul korábbi edzője, Alberto Salazar sem segíti a munkáját, viszont nagy hibát követ el, aki egy tollvonással leírja Farahot. Ha a pályán már leáldozóban is van a csillaga, az utcán még vannak előtte távlatok.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
