Nemrégiben részt vett a Kinizsi Százason: milyen volt?
A sok fájdalom mellett bevallom, élveztem is – mondta Kiss Lara. – Korábban még soha nem voltam ilyen hosszú megmérettetésen, sok újdonságot tanultam, más volt, mint az eddigiek. Gőzerővel készülök a novemberi görögországi Spartan Agoge: 300 March-ra, éppen ezért a Kinizsi Százason is kilenc kilogrammos hátizsákkal haladtam.
Mi volt a legnehezebb kihívás ezen az eseményen?
A mentális része. Ki kellett bírni a fájdalmakat és egymás után kellett pakolni a lábaimat, még akkor is, amikor legszívesebben hazamentem volna. De számomra nem létezett olyan opció, hogy nem csinálom meg. Azt éreztem, hogy a fejem vitt előre, pozitívan néztem a dolgokat. Hogy visszatérek-e? A verseny után a megfelelő regeneráció volt a legfontosabb, de nem mondom, hogy nem térek vissza a jövőben.
A Spartan az első számú sportja: mióta űzi?
Gyerekkorom óta közel van hozzám a sport, sokáig eveztem, majd kétezertizenkilencben a születésnapomra kaptam egy Spartan-nevezést ajándékba. Meglepetésemre rögtön érmet szereztem open kategóriában, nagy élmény volt az első alkalom. Egyből magával ragadott, tetszettek az akadályok, a versenyzés, a hangulat – nem volt kérdés, hogy folytatom. Szeretem ezt űzni, mindig arra törekszem, hogy kihozzam magamból a maximumot és egyre jobb legyek. Mindig a következő célt, a következő kihívást figyelem. Általában Age Groupban versenyzem a 18-24 esztendős kategóriában. Más erősségű a mezőny itthon és külföldön is, ráadásul most változások miatt van, aki tőlünk felkerül Elite-be. Engem most az Endurance vonal motivál, ebből szeretném kihozni a maximumot.
Nem olyan régóta immár gyerekekkel is foglalkozik. Nagy kihívás ez?
Vácon felnőtt STG edzéseken másodedzőként működök közre, innen jött az ötlet, hogy ne csak felnőtteknek, gyerekeknek is legyen lehetőségük. Bevallom, a gyerekekkel nagyobb kihívás együtt dolgozni, de elképesztően szeretem. Ebben a korban alakulhat ki a sport és a mozgás iránti szeretet alapja, fontos időszak ez, ami a későbbiekre is hatással lehet. Eleinte tartottam tőle, hogy milyen lesz, de mivel fiatal vagyok, könnyebben megtaláljuk a közös hangot. Egyelőre heti egy edzést tartok, öt és tíz fő között szoktunk lenni egy alkalommal.
Novemberben jön a Görögországban megrendezendő Agoge: 300 March Spartan verseny. Addig hogyan néz ki a naptára?
A Kinizsi Százas jó felmérő volt, hogy miképp tudok hasonló hosszúságú versenyen teljesíteni. Addig vár rám augusztusban egy Endurance Trifecta hétvége, ahol huszonnégy-, tizenkettő- és négyórás megmérettetések lesznek, majd két hét múlva a Spartan Ultra, aztán a Sprint világbajnokság. Ezeken kívül még jöhet be a képbe néhány felkészítő verseny.
Mi lesz a célja a görög versenyen?
Százhúsz kilométert kell megtenni, ötezer méter szintemelkedéssel, Spártából fel kell futni a Tajgetoszra, majd vissza Spártába. A saját dolgainkon kívül van kötelező felszerelés, a nőknél be kell tenni egy kilenc kilogrammos súlyt a hátizsákba. Sorsolással kerültem be a mezőnybe, háromszázan leszünk ott, a célom nem a másokkal való versenyzés lesz, hanem az, hogy felülmúljam önmagam. Az edzések mellett mentálisan készítem fel magam, hiszem, hogy ez fejben dől majd el.
