Mikor kezdte a futást?
Gyerekkorom óta jelen van a sport az életemben – mondta Varga Júlia. – Általános iskolásként atlétikai versenyekre jártam, és kézilabdáztam is, később versenyszerűen cselgáncsoztam. Az egyetemi éveimet Budapesten töltöttem, akkoriban háttérbe szorult a mozgás. Nem sokkal később, a gyermekeim születése után felszaladt néhány kiló, így ezeket minél hamarabb le akartam adni. Kétezerhúszban ezért kezdtem el futni.
Egyébként amikor versenyszerűen cselgáncsoztam, sosem szerettem keresztedzés gyanánt futni.
Hány kilométerrel kezdte?
Erdőbe, mezőre kezdtem járni a kutyámmal, remek énidőnek bizonyult. Célokat tűztem ki maga elé, például kinéztem egy dombot, majd felfutottam tizenötször. Elkezdett egyre jobban érdekelni, hogy valójában mennyit is tudok futni, milyen tempóban. Jött az öt, a tíz, majd a tizenöt kilométer, büszke voltam magamra, nagy sikerélményt adott a teljesítésük. Aztán hallottam egy tapolcai tíz kilométeres versenyről, és azt mondtam, nézzük meg, mire vagyok képes. A Csobánc lankáin kellett futni, nehéz volt, ám kiváló hangulatú, remek verseny volt. A harmadik helyen értem célba. Úgy voltam vele, hogy ennyi elég volt, ám nem sokkal később Eplényben és Barnagon is futottam. Aztán a BAC tagja lettem, ahová azóta is öröm tartozni.
Majd nem sokkal később már félmaratonit teljesített.
Egyre jobban izgatott a félmaratoni. Nekem akkor az volt a határ, ennél tovább nem is gondolkodtam. Sikerült teljesítenem, ezzel akkora akadályt ugrottam át, amire korábban nem is mertem gondolni. Ezt megelőzően Gál Tibor lett az edzőm, rengeteget köszönhetek neki, sokat fejlődtem az iránymutatásával. Mindenben számíthatok rá.
És az ultra?
Kijelentettem, hogy sohasem futok ultrát, de a fejemben csak ott volt, hogy meg kellene próbálni. Érdekes, mert maratonit nem futottam, de ötven kilométert többször is.
Kisgyermekes anyukaként az edzések, a versenyeken való részvétel csapatmunkát igényel, a csapat tagjai pedig a család, a futó és az edző.
Ráadásul a barátok biztatása is nagy motivációt ad. Elkezdünk hát készülni az ötven kilométerre, nagyon tetszett a felkészülés, izgatottan vártam a hosszú edzéseket. Tavaly a MyWay-en futottam az elsőt, a barátnőm kísért biciklivel, nem volt egyszerű, de megküzdöttem vele. A meleg nem könnyítette meg a dolgomat, nagy feladat volt, de boldoggá tett, hogy sikerült. A célba érkezést követően készült képeken látszott, hogy mennyire megviselt… Aztán jött a Szőlőskör ötven kilométeres távja, amit már biztosabban tudtam teljesíteni, majd következett egy hatórás verseny, utána pedig egy hatvan kilométer.
Idén pedig az ötven kilométeres országos bajnokságon harmadik helyen végzett.
Sokkal tudatosabban készültem, mint korábban. Próbáltam a mentális dolgokra fektetni a hangsúlyt, ebben a férjem, a családom, az edzőm és a barátaim sokat segítettek. Kíváncsi voltam, hogy mire vagyok képes egy emelkedők nélküli pályán. Nem mondtam ki, de nagyon vágytam egy időeredményre, amit tudtam is hozni. Alig hittem el, hogy ilyen jól ment a futás. Magammal szemben versenyeztem, nem foglalkoztam más tempójával.
A harmadik hely pluszöröm, minden összejött, remek verseny volt.
Milyen célokat tűzött ki maga elé?
A MyWay-en, a Szőlőskörön és egy hatórás versenyen idén is ott leszek, kíváncsi vagyok, hogy tavalyhoz képest mit tudok kihozni magamból. Szeretnék időeredményt javítani és biztosabban futni. A hosszabb távok is érdekelnek, de ezt még rengeteg munka előzi meg, mind fizikailag, mind mentálisan. Ez a jövő zenéje.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
