LUBICS SZILVI NAPLÓJA (2): Űrkajálásra felkészülni

A világ egyik legsikeresebb ultrafutója, Lubics Szilvia szeptember 30-tól hét napon át a chilei Atacama-sivatag poklában fut majd – felkészüléséről naplót ír a csupasport.hu olvasóinak.

Hogy miért futok mostanában súlymellényben?

Az Atacama-sivatagi futásnak szigorú feltételeket betartva lehet csak nekivágni. Nem úgy van az, hogy az ember lánya csak uzsgyi, belekocog a porfelhőbe szeptember harmincadikán, aztán hat nappal később kibukkan a másik oldalon: a kötelező felszerelések listája négy teleírt papírlap! Ez a szabály- és betűmennyiség pedig a nagyobb, valamint az apróbb tárgyakra átváltva azt jelenti, hogy végül tizenöt kilogrammnyi súly kerülhet a hátamra.

Tizenöt kiló!

Az első nap ennyit kell majd futva cipelnem – a sivatagban! –, a második, harmadik, majd az ötödik napon már könnyebb lesz – néhány dekával, ahogy fogy az élelem a rekeszekből. Kaját, pontosabban űrkaját ugyanis vinnem kell magammal, mert zseléken mégsem élhetek hét napig.

Idehaza még lehet sütni-főzni, a sivatagban azonban expedíciós ételekből lesz a napi menü

Az élelem – ez nyilvánvaló – nem lehet romlandó, ezért aztán olyan speciális expedíciós ételeket viszek, amelyek néhány deciliternyi vízzel felhígítva laktató, tápláló, tulajdonképpen egész „emberi” eledellé alakulnak át.

S ha már a víz! Figyelnem kell a baktériumveszélyre is, úgyhogy – jut eszembe éppen most, írás közben – be kell még szereznem a vízfertőtlenítő tablettákat is. Ajjaj, nő a súly!

Na, de máris túlságosan előre rohantam, pedig hirtelen azt sem tudtam, hogy hol kellene kezdeni ezt a „felszerelés kontra csomagolás” történetet.

Talán a legfontosabbnál: a hálózsákomnál.

Fázós vagyok. Az Atacama-sivatagban a nappali forróságot este, éjszaka fagypont körüli hideg váltja fel, úgyhogy nekem létkérdés lesz, hogy ne hűljek át, s a vacogás helyett minél többet pihenhessek. Rendeltem a sivatagi hideg átvészeléséhez profi WAA-hálózsákot, ami azért különleges, mert a felső része kabátként is használható. Pillekönnyű cucc, ami azért is fontos, mert ez lesz a legnagyobb terjedelmű csomagom, amit magammal viszek, ráadásul ez a holmi lehet a védelmezőm is a hét nap során.

Az éjszakai pihenést kell minél komfortosabbá tenni, úgyhogy már beszereztem egy felfújható, de öklömnyire összehajtogatható derékaljat is, s van még egy pluszbélésem, amibe ha bebújok, – állítólag – tíz Celsius-fokkal magasabb lesz a hőérzetem.

Vannak még az egyéb apróságok, kincsek, amelyeknek a beszerzése mostanában óriási kalandot jelentenek.

Sorolom is!

Van már pillekönnyű étkészletem, amely repülőgép-alumíniumból készült, azaz csorbíthatatlan, hajlíthatatlan, s nincs semmi súlya. Van még féltenyérnyire összenyomható szilikonpoharam, s már van bicskám is.

Na, igen, a bicska…

Nekem még sohasem volt ilyen fiús össze- és széthajtogatható cuccom, így amikor bementem a Mountex-áruházba kiválasztani a megfelelőt, a prioritás az volt, hogy… És most ne nevessenek ki… Szóval, hogy legyen benne körömreszelő.

Hát ez van.

Egy nő a sivatagban is legyen nő!

Ám hogy mindenki értse a döntéseim hátterét: ez a sivatagi verseny valóban embert próbáló küzdelem lesz. A szervezőktől mindennap kapunk majd tíz liter vizet, ezenkívül a szakaszpontokon lesznek a nagy közös sátrak, amelyekben pihenni, aludni lehet, de minden más részlet, azaz az étkezés, a tisztálkodás, a pihenés, az öltözködés a mi egyéni gondunk-bajunk.

Csodálatos lesz az éjszaka, de nagyon hideg… Fotó: www.4deserts.com/atacamacrossing/

A sivatagban nem lesz mosdó, zuhanyzó.

És hét napig futunk.

Én pedig nem tudok többet magammal vinni két váltás futóruhánál, azokat kell cserélgetnem.

És akkor ezen a ponton még egyszer leírom: nem lesz fürdés, pancsolás.

Kis törlőkendőkkel kell megoldani a tisztálkodást és nyilvánvaló, a súly miatt azokból sem vihetek magammal sokat.

Roskovics Miki, aki a „4 Deserts”-sorozat namíbiai futamát teljesítette, a lehető legőszintébben mondta a szemembe a lényeget: „Szilvi, készülj fel, hogy a sátorban nagyon büdös lesz.”

És – ráadásul – mindent beterít a homok.

A sivatagban nem lehet majd ilyen csinosan futni

Hát én eléggé érzékeny vagyok az ilyesmire. A higiénia nálam mindent felülír. Idehaza természetes, hogy minden futás után jön a hajmosás, az Atacamában ilyesmire gondolni sem szabad, de… Egyvalami biztos, a verseny előtt elmegyek kozmetikushoz, fodrászhoz, hogy legalább az első pillanatokban „kinézzek valahogy”.

Szóval, legalább az a kis körömreszelő hadd legyen velem…

A férjem, Gyuri is érdeklődve figyeli a készülődésemet, nézi, hogyan pakolgatom az újdonságként vett kis kincseket, mit hajtogatok éppen, hogyan próbálgatok, tesztelgetek, ám a minap, amikor az egyik edzés előtt a súlymellényemet igazgattam, a következőket mondta: „Szilvi, látom, milyen lelkes vagy, de… Ugye, itthon azért nem próbálod ki, milyen, ha hét napig nem zuhanyzol?”

(Lubics Szilvi naplójának a naplója: az 1. rész itt olvasható el.)

Fiúk, kösz a tanácsokat!

A sivatagban magukra utalva hagyják el a kilométereket a „4 Deserts”-sorozat versenyein induló futók. A chilei Atacama-futamon a versenyzők már az úgynevezett nulladik napon is a sivatagban felállított nagy, tíz személyt befogadni képes sátrakban alszanak, onnan vágnak neki a 250 kilométeres távnak. A hét napon át zajló verseny során szakaszokat kell teljesíteni, átlagban minden napra jut majdnem egy-egy maratoni, de a szervezők az utolsó előtti etapra nyolcvan kilométernyi futást határoztak meg (míg az utolsóra „csak” kilencet), ez pedig azt jelenti, hogy a többiekkel együtt a magyar ultrafutó is éjszaka fejezi be a távot, vagyis elkezdi az erőpróbáját negyven Celsius-fokban, és befejezi nulla fok körül. Kulcskérdés lesz tehát, kinek milyen felszerelése van. Az egyik legkényesebb futófelszerelésbe, a cipőbe például nem juthat be homok, így Lubics Szilviának speciális, tépőzárral levehető kamáslit kell használnia. A magyar hosszútávfutó mindenesetre úgy vághat neki az Atacamának, hogy több rutinos, sivatagot is megjárt ultrás – így Lőw András, Frank Tibor, Roskovics Miklós, Barta Tamás – segíti tanácsaival.

 

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Fantasztikus női világcsúcs a berlini maratonon
A legendás versenyen csak az eltévedéstől és a kóbor kutyáktól tart
Magyar sikerek a balatonfüredi EMU hatnapos világkupán
Kipchoge legnagyobb ellenfele az óra lehet Berlinben
Athén–Spárta: Gáspár Péter a top tízbe vágyik

Videók

Forradalmi extrém sport a vízen: szörf és krosszmotor összegyúrva
Lélegzetelállító videó: egy százméteres sziklatorony megmászása testközelből
Megmutatjuk, milyen őrült sebességgel száguld egy bázisugró

Hegymászás

A Magas-Tátra gyönyörű, de veszélyes kihívása profiknak: a Sas-út (videóval)
Hogyan lépjünk szintet a túrázás után? Tippek és tanácsok kezdő hegymászóknak
Végzetes kötél Katmanduból: a legenda, aki megállíthatatlannak tűnt

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?
Karintiában télen is lehet ötvözni a luxust a kempingezéssel

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.