A napokban hazatért Lengyel Ferenc a Himalájából, miután nem sikerült felérnie a 8163 méter magas Manaszlura. A korábbi idegenlégióst a jobb lábában jelentkező elviselhetetlen fájdalom gátolta a továbbhaladásban, ezért nagyjából 7000 méter magasságban a visszafordulás mellett döntött.
„Bár nem vagyok orvos, lehet, hogy a szervezetem így jelezte a kimerültséget vagy a túlterheltséget – kezdte Lengyel Ferenc. – Kivizsgáláson nem jártam, így aztán kezeléseken sem voltam, de már javult az állapotom. Rövid idő állt rendelkezésemre az akklimatizálódásra, biztos vagyok benne, hogy ez is közrejátszott a gyulladás kialakulásában. Szeptember tizenhatodikán indultam az első akklimatizációs körömre, és tíz nappal később már a csúcstámadás kezdődött. Első nyolcezres hegyemen ez túlságosan rövid időnek bizonyult. Tapasztalatszerzésnek megfelelő volt, de ha lesz legközelebb, több szempontból is másként másznék. Először is, szerencsés lett volna már augusztus közepén kiutaznom, mert a júliusi Lenin-csúcs-mászás után majdnem két hónap telt el. Másodszor, az öt-hatezres régióban több időre lenne szükségem.”
Bár a Kalifa Alpin Csapat tagjaként először próbálkozott nyolcezer méteres hegyen, a sportember korántsem tapasztalatlan. Korábban az Alpok 82 négyezres csúcsát megmászta, s az említett 7134 méter magas Lenin-csúcson, legújabb kori nevén az Ibn Szína-csúcson is állt már – kétszer.
„Azért a négyezres csúcsokat ne hasonlítsuk össze a nyolcezresekkel, már csak azért se, mert az Alpok legmagasabb hegye, a Mont Blanc négyezer-nyolcszáznyolc méter, míg a Manaszlun négyezer-kilencszázon áll az alaptábor. A már említett körülmények mellett döntő volt, hogy gyorsan jött a megfelelő időjárási ablak, míg a következő – az előrejelzések szerint – csak napokkal később érkezett volna meg. Mivel nem volt megfelelő hosszúságú az akklimatizációs felkészültségem, gyorsan kifáradtam, hétezer méter környékén elfogyott a lendületem is.
Az alaptáborban a serpákkal és a különböző kisegítő személyzettel együtt kétszáz-kétszázötvenen tartózkodtak, ebből úgy nyolcvanan-százan mászók, de a nyolcvan százalékukat inkább magashegyi turistáknak nevezném, akik oxigénpalackkal próbáltak feljutni a csúcsra. Nem ugyanakkora energiabefektetést igényel, ha a különböző táborokban felállított sátrak várnak, a felszerelésedet mások viszik helyetted, s amikor már fogytán az oxigén, beleszippantasz a maszkba, s újult erőre kapsz.
Mivel nem lehetett abban bízni, hogy a következő napokban valóban lesz egy újabb időjárási ablak, egy nap pihenés után elindultam felfelé. A többi meg már ismert…”
Lengyel Ferenc hozzátette, csalódott kicsit, de a kedvét nem vette el, hogy a közeljövőben esetleg újra nyolcezres heggyel próbálkozzon.
Fotók: Kalifa
